Vissza a szürke hétköznapokhoz!

Zsákomban a rákom. Napló a népszerű betegségről, saját szemüvegen át nézve.

Hivatalos Facebook oldal

15 perc hírnév - Médiatár

 

Házipatika interjú: klikk

 

Utolsó kommentek

  • Altezza: @Memento Mori: Szia, Sajnos az őrület mellett nem volt időm táblázatokat és azok adatait felhasználva diagramokat készíteni, így egzakt szerotonin adatokkal nem tudok szolgálni. Így csak közvetett... (2018.01.01. 20:56) Ránc
  • Memento Mori: Szia Misi! Kemény időszak lehetett ez a márciustól decemberig tartó 9 hónap... Hátborzongató és mégis homlokra-csapósan egyszerű a megfejtés a testi problémára adott egyik orvosi válasz (bélszakasz ... (2018.01.01. 20:27) Ránc
  • Altezza: @Kuvik79: Szia! Nagyon szépen köszönöm a kedves sorokat! Remélem, neked nem csak az end happy! ;-) Misi (2017.08.17. 20:21) Egy, kettő, öt
  • Kuvik79: Kontrollmánia. Le kell róla szoknom, ha nem akarom ugyanezt átélni. Erre most jöttem rá. Köszönöm!! (2017.08.14. 23:24) Az érme két oldala
  • Kuvik79: Zuhanás=kontrollvesztés. Erős halálfélelem. Remélem, azóta javult a lelkiállapotod. (2017.08.14. 23:11) Superman
  • Utolsó 20

Facebook Activity Feed

Facebook Activity Feed

Bejegyzések

Minden kezdet nehéz

2012.03.25. 18:32 :: Altezza

Bő egy hónappal ezelőtt megtudtam, hogy rákos vagyok. Az első gondolatok között nem szerepelt ugyan, hogy naplót írjak a dologról, de az azóta gyűjtött élmények talán megérnek néhány sort.
Hogy ezek a sorok aztán majd mennyire gyarapodnak, azt meglátjuk...

Figyelmeztetés!
A szerzőnek véleménye van dolgokról, emberekről, hitről, egyebekről. És ami rosszabb, ezt le is írja.
Az írások jó eséllyel nem csak nyomokban tartalmaznak majd iróniát, cinizmust és logikát.
Akinek nem tetszik, ne olvassa, pláne ne kommentelje! Én se járok operett előadásokra, mert nem szeretem. De nem is megyek trollkodni az operett fórumokra.
Köszönöm!

 Ahogy azt a bejegyzés címében már írtam: minden kezdet nehéz. Így volt ez a diagnózis napján is, amikor is viszonylag könnyen kibírtam nevetés nélkül. Egységes recept biztosan nincs arra, hogy miként kell reagálni egy ilyen dologra, így szerencsére nem kellett semmilyen "illemkódexhez" alkalmazkodnom. Meglepő módon nem az volt az első gondolatom, hogy mi lesz velem, hanem az, hogy mi lesz a családommal, a négy éves lányommal. Hogy fog felnőni, hogyan tudnék neki valami emléket, lenyomatot hagyni magamról, arról, hogy ki is vagyok én. A páromat rögtön elkezdtem ellátni mindenféle tanácsokkal: mit csináljon, mire figyeljen, ha én nem leszek, hogy lépjen túl, élje az életét, stb.
Mindezt gyakorlatilag percekkel az után, hogy egy elsődleges diagnózis került megállapításra (tükrözés útján), azaz, hogy vastagbélrákom végbélrákom van. Nem volt infó arról, hogy pontosan milyen a kiterjedése a bélfalon kívülre, van-e közeli/távoli áttét, stb. Szóval nem bíztam semmit a véletlenre, igyekeztem rögtön a legrosszabbra gondolni.
Mint az manapság természetes, az este az internet előtt telt: mi várható, mik az esélyek, stb. Örömmel nyugtáztam, hogy áttétek esetén cirka 7 hónap alatt is ki lehet esni a TB fizetők köréből, az 5 éves túlélés pedig átlagban 63%-os aránnyal bír. Ezen adatok alapján is joggal lehet szomorkás az ember, de ha ehhez hozzávesszük, hogy édesanyám ugyanilyen betegségben, illetve áttéteiben halt meg, mindössze 49 évesen (4 évvel a diagnózis után), akkor talán érthető, ha ezen az estén kivételesen nem a felhőtlen jókedv volt rám jellemző.
Természetesen még aznap este felhívtam minden, abban a pillanatban fontosnak tűnő ismerősömet és megvigasztalhattam őket az én betegségem miatt érzett bánatukban...
A nap legnehezebb része azonban nem ez volt, hanem az, hogy hogyan próbáljam meg leplezni a szomorúságomat a lányom előtt. Mondanom sem kell, nem sikerült. Mivel még sohasem látott szomorúnak, sohasem látott könnyezni, elég hamar megérezte, hogy valami nem jó, és mivel még csak négy éves, nem is tudta, hogy mit kezdjen ezzel a helyzettel. Szegény azt gondolta, hogy vele van valami baj, hogy Ő rontott el valamit, így nem győztem/győztük mondogatni, hogy minden rendben, hogy mennyire büszkék vagyunk rá (és tényleg...), stb.
Lefekvés előtt diktált egy levelet, nekem: Szeretlek Téged és nagyon hiányzol az oviban!
Nehéz volt nem elérzékenyülni.

Másnaptól beindult az élet (élet - LOL)! Reggel 8-kor már hívott a diagnózist felállító gasztroenterológus orvos, hogy talált egy szerinte nagyon jó onkológust, aki aznap vár is. 11-kor már nála voltam.
Kedves, középkorú, segítőkész nő. Rögtön szervezni kezdte a különféle vizsgálatokat (labor, MR, CT), hogy mihamarabb elkezdhessük a kezelést. Szerencsére egy héten belül talált időpontot mindenhova, így alig hét napot kellett izgalomban tölteni, hogy van-e áttét, vagy nincs?

Szerencsére ez az egy hét sem búslakodással telt.
Az első estét leszámítva egyáltalán nem keresgéltem a neten vagy máshol a rákkal kapcsolatban. Ennek ellenére rengeteg információhoz jutottam, mert mondanom sem kell, mindenkinek van valami jó tanácsa, tuti receptje a túlélésre. Igaz, egyik sem saját tapasztalat alapján.
Rövid ízelítő azokból a tanácsokból, amiket kaptam:
- nagy dózisú C-vitamin
- deutérium-mentes víz
- alga
- sámán (ez az egyik kedvencem)
- szódabikarbóna
és megannyi más...
Mondanom sem kell, hogy mindet olyan elánnal javasolták, mintha a javaslattevők is ezek által gyógyultak volna meg, de legalábbis lenne egy boltjuk, ahol ezekhez hozzájuthatok.
Aki nem ismer, az is rájöhetett a fenti sorok alapján, hogy enyhén szólva is szkeptikus vagyok a különféle "alternatív" gyógymódokkal szemben. (Hogy tovább fokozzam: radikális ateista is vagyok.)
Természetesen örülök neki, ha az emberek segíteni akarnak. Ez mindenkinek jól esik. Az viszont már kevésbé örömteli, ha 1-2 nappal a diagnózis után (mikor még én sem tudom a tutit, hiszen az egyéb vizsgálatok előtt állok), gyakran velem csak formális kapcsolatban lévő emberek próbálnak Jehova tanúit megszégyenítő vehemenciával meggyőzni valamilyen "csodaszerről", amiről ugyan neki nincs személyes tapasztalata, de nyilvánvalóan működik, mert olvasta az interneten vagy egy körlevélben. A legfőbb érvelésük pedig szinte mindig ugyanaz, azaz, hogy azért nem tudunk ezekről a dolgokról, mert a gyógyszeripar nem engedi elterjedni azokat.
Kész szerencse, hogy az Ő gépükhöz nem fért hozzá a Richter vagy a Pfizer, így elolvashatták és megoszthatták velem a teljes gyógyulás kulcsát. Kétségtelen tény, hogy a kiválasztottak köztünk élnek!

Első bejegyzésnek legyen elég ennyi!
A folytatásban mesélek majd a vizsgálatokról, a kezelés első hetéről és persze az egészet körülvevő természetes szelekcióról.

 

13 komment

Címkék: élet vicc rák egészség Egészségügy

A bejegyzés trackback címe:

http://altezza.blog.hu/api/trackback/id/tr894338828

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

gizinyúl 2012.04.05. 21:46:24

Nagyon sok erőt kívánok az eljövendőkhöz, és azt, hogy tudj mindig ugyan így állni a dologhoz!!!!
Azt szeretném megkérdezni, hogy hogy jutottál el a tükrözésre? Volt sejtésed, hogy baj van? Mik voltak a tünetek?
Köszönöm, ha válaszolsz!

Altezza 2012.04.05. 21:54:03

@gizinyúl: A tükrözésre autóval jutottam el. :-)

A vizsgálatot megelőzően kb. 4 hónappal kezdtem el az említett gasztroenterológushoz járni. A tünet egy nagyon enyhe, de stabil hasmenés szerű valami volt. Semmi más tünetem nem volt. Szó szerint.
A tükrözésre is úgy mentem el, hogy előtte azt mondták, max. 20% az esélye, hogy rák. Sanszosabb volt, hogy valami gyulladás, esetleg polip.
De, ahogy a blog is mutatja, nem az volt...

gizinyúl 2012.04.05. 22:38:52

@Altezza: Köszönöm a választ! Ma sem alszom...

Altezza 2012.04.05. 22:59:31

@gizinyúl:
Annyira nem lehet érdekes ez a blog, hogy alvás helyett is ezt olvasd. ;-)

Ha van valami tüneted, menj el orvoshoz. Én is utálok odajárni, de hidd el, sokat számít, hogy mikor találják meg az eltérést.
A tükrözés nem a legjobb a világon, de kb. annyira kellemetlen, mint egy fogtömés. Szóval kibírható. De ha megengedheted magadnak (kb. 90ezer HUF), akkor altatásban is elvégzik.
Persze ez esetben ott a kockázat, hogy amíg alszol, addig vicces pózokban fényképeket készítenek rólad. :-)

felmary 2012.04.06. 08:55:51

Nekem kb. 2 éve van rendszeres, mindennapos hasmenésem. Természetesen voltam tükrözésen (altatásban - fotókat még nem láttam a hátsómról a neten), és én azon szerencsések közé tartozom, akinél semmit nem találtak. Hasmenésem változatlanul van (meg refluxom, szerintem gyomorfekélyem is), nekem azt mondták IBS.
Ez persze Téged, Altezza gondolom, nem nyugtat meg, de gizinyulat esetleg igen.

Altezza 2012.04.06. 09:50:31

@felmary:
Az IBS nálam is rajta volt a listán...
Örülök, hogy nálad nincs ilyen helyzet és nem azért, mert így egyel kevesebb a "konkurens" blog. :-)
Talán ad egy kis motivációt az eseted gizinyúlnak egy vizsgálathoz.

gizinyúl 2012.04.10. 23:09:48

Na, ma elmentem a háziorvoshoz,elmondtam a tüneteket. Szerinte ez tuti nem az. De én mindenképpen szerettem volna elmenni tükrözésre, így nagy nehezen, miután négyszer is rákérdezett, adott végre beutalót a gasztroenterológiára. Holnap kérek időpontot. Állítólag 2 hónapos várakozás van itt. Már régóta el akartam menni, de megmondom őszintén, Te adtad az utolsó lökést. Köszönöm!

Altezza 2012.04.10. 23:37:27

@gizinyúl:
Kívánom, hogy tök feleslegesnek érezd majd utána az egészet... Ez a betegség elvileg 50 fölött igazán esélyes, de én is épphogy 37 vagyok.
Ha privát rendelésre mész, ott egy héten belül is van időpont, persze ez esetben fizetős a dolog. Ezt neked kell eldönteni.

Legközelebb igyekszem majd valami vidámabb dologhoz adni az utolsó lökést.
:-)

gizinyúl 2012.05.04. 23:57:02

Ez a blog ugyan nem rólam szól,de ha nem haragszol, megírom, hogy jövő héten kedden megyek tükrözésre.Ma mentem a hashajtókért, stb. Az asszisztens hölgyek nagyon- nagyon jó fejek voltak. az egyik viccelődött is, persze jellemző, hogy rajtam kívül nem volt vevő senki erre. Úgyhogy látod, lehet, hogy ezért szoktak le ők is erről. bár, ez nem a kemo volt...
azt hittem, több ember adagját hozta ki, de basszus csak pakolta-pakolta a kezembe. Mondtam is, hogy milyen bőkezű. Ja, még pár papírt is adott. Még azt szeretném megkérdezni, hogy első körben a gasztroenterológiáról elküldtek téged is vérvételre? És annak eredményéből látszott valami?
És a gyógyszerekre vártam cirka másfél órát. A tükrözésbe bele sem merek gondolni, mert 11kor volt ott olyan, akinek 8ra volt időpontja. De basszus nincs ennyi pénzem magán tükrözésre.

Altezza 2012.05.05. 00:12:41

@gizinyúl: Ez egy megdöbbentően liberális blog, mindenkinek helyet ad. :-)
A procedúra anno nálam is vérvétellel és egy ultrahanggal indult. Mindkettő teljesen negatív volt.
Hashajtóból én egyetlen doboznyit kaptam, abban egy kétkomponensű cucc volt, azaz két tasak. Az egyiket délután 6-kor, a másikat reggel 6-kor kellett bevennem. Mindkét esetben kb. 4 óra alatt végzett is a cucc. Reggel már nem volt nehéz dolga. Szerintem elég kíméletes volt.

felmary 2012.05.08. 09:36:40

Hehh. Nekem a hashajtók mellett valami kék vagy fehér színű löttyöt is kellett innom, asszem 3x1,5 litert. Iszonyat íze volt. Én egész nap f*stam tőle, de nem csak olyan lazán, hanem konkrétan volt, hogy egy adag után megmostam a kezem, aztán ültem is vissza. Azt mondták, az a jó, ha már csak víz jön ki... Durva volt. Mivel nekem altatásban csinálták, azt mondanám, rosszabb volt, mint maga a tükrözés.

gizinyúl 2012.05.08. 13:52:32

Túl vagyok rajta. Rendben volt minden. Aranyereim véreznek valószínűleg. Nekem tegnap délben kellett meginni egy löttyöt, utána bevenni 3 tablettát, délután egy liter vízben feloldott 2 komponensű finomság volt, és hajnalban is ugyanez. A hashajtással nem volt problémám, a tükrözést is túléltem,egyedül a kézi vizsgálat fájt kegyetlenül. Végig tudta nézni, kb 5 perc alatt meg is volt. Ismét megállapítottam, hogy van előnye a kövérségemnek! Félelmetesek az emberek! Próbáltam nyugodt maradni, erre egy néni elkezdett paráztatni. Mire jó ez? Ettől neki könnyebb?

Altezza 2012.05.08. 14:15:52

@gizinyúl:
Örülök, hogy minden rendben. Nem szeretem a konkurenciát! : -)
Remélem, a nénikét befizetted egy körre, hogy lássa, mi a jó ebben.