Vissza a szürke hétköznapokhoz!

Zsákomban a rákom. Napló a népszerű betegségről, saját szemüvegen át nézve.

Hivatalos Facebook oldal

15 perc hírnév - Médiatár

 

Házipatika interjú: klikk

 

Utolsó kommentek

  • Altezza: @Memento Mori: Szia, Sajnos az őrület mellett nem volt időm táblázatokat és azok adatait felhasználva diagramokat készíteni, így egzakt szerotonin adatokkal nem tudok szolgálni. Így csak közvetett... (2018.01.01. 20:56) Ránc
  • Memento Mori: Szia Misi! Kemény időszak lehetett ez a márciustól decemberig tartó 9 hónap... Hátborzongató és mégis homlokra-csapósan egyszerű a megfejtés a testi problémára adott egyik orvosi válasz (bélszakasz ... (2018.01.01. 20:27) Ránc
  • Altezza: @Kuvik79: Szia! Nagyon szépen köszönöm a kedves sorokat! Remélem, neked nem csak az end happy! ;-) Misi (2017.08.17. 20:21) Egy, kettő, öt
  • Kuvik79: Kontrollmánia. Le kell róla szoknom, ha nem akarom ugyanezt átélni. Erre most jöttem rá. Köszönöm!! (2017.08.14. 23:24) Az érme két oldala
  • Kuvik79: Zuhanás=kontrollvesztés. Erős halálfélelem. Remélem, azóta javult a lelkiállapotod. (2017.08.14. 23:11) Superman
  • Utolsó 20

Facebook Activity Feed

Facebook Activity Feed

Bejegyzések

Miértek

2012.03.28. 14:23 :: Altezza

Még nem volt alkalmam minden érintettel beszélni, de úgy hiszem, az emberek jelentős részében felmerülnek a Miért én? Miért most? jellegű kérdések.
Az esetemben ez nem így történt.

Az emberek többsége, talán 100%-a is, biztosan hiszi, tudja, hogy Ő más, mint a többiek, az Ő gondolatai, meglátásai jobbak. Úgy egyáltalán az Ő személyisége szinte úgy jó, ahogy van. Nincs ez velem sem másként.
A magyarázat rém egyszerű: magunkat ismerjük a legjobban. Minden másodpercben pontosan tudjuk, hogy mire és miért gondolunk, ismerjük az érzelmeinket, igényeinket. Másokról csak 1-2 dolgot tudhatunk biztosan, a többit csak sejtjük, esetleg reméljük.
Ez a "másság" az, amiért talán sokakban felmerül a kérdés: Miért én lettem rákos? Hiszen én jobb vagyok az átlagnál, jobbat érdemlek. Nem vagyok csaló, gyilkos, stb., sőt még a szomszédomnál is jobb vagyok, aki még arra sem figyel, hogy ne zavarjon másokat az állandó zajongásával.
Talán meglepő módon, ez a "Miért?" bennem eddig nem merült fel. Egész egyszerűen nincs értelme ezen gondolkozni. A gének így hozták, a helyzet adott, most már csak a megoldáson kell dolgozni. Siránkozásnak, imádkozásnak nincs helye, értelme. (Az imádkozásnak duplán nincs, hiszen ha létezne mindenható, akkor egyrészt a rákot is tőle kapta az ember, másrészt a mi régiónkban alapnak tekintett Biblia szerint Isten egy isteni terv szerint dolgozik. Ebben az esetben pedig a kimenetel adott. Vagy az ima miatt újra kellene írnia? Változtassa meg a tervet csak miattunk? Kicsit arrogáns ez így, nem? Képzeljük csak el a mennyek országát, ahol az imák miatt csak az hallatszik ki Isten irodájából, hogy: ÚJRATERVEZÉS!)
Az egyetlen dolog ami felmerült bennem, hogy ha anno, mikor az édesanyám hordta ezt a cipőt, szólnak, hogy fiatalember, ez a dolog örökletes, 30 éves kora után ugorjon már el néhány évente egy vizsgálatra, mert sanszos, hogy önnek is lesz, akkor talán már polip korában elkapják a dolgot. De nem így lett. És most már mindegy is, ahogy írtam, nincs értelme ezen gondolkozni.
(Amúgy az feltűnt már valakinek, hogy ez a rák egy polipból indul, azaz elég lenne egy kis rizs és máris kész egy jó paella? Tiszta tenger gyümölcsei...)

Így hát nem siránkozom vagy töprengek ezen. Olyannyira nem, hogy a diagnózis után olyan dolog történt velem, ami még sohasem: egy éjszaka épp valami poént találtam ki álmomban, ami annyira jól sikerült, hogy arra ébredtem, hogy hangosan röhögök!
De persze minden örömben van valami üröm, ugyanis elfelejtettem a poént. Pedig miután felébredtem rá, elhatároztam, hogy használom, mert valóban nagyon vicces. Erre tessék, nem elég a rák, még a poént is elfelejtem.

A mai bejegyzésnek egyetlen tanulsága biztosan van a kedves olvasó számára: az ágy mellett mindig legyen jegyzetfüzet és egy íróeszköz!

6 komment

Címkék: énblog élet vicc vallás rák egészség hit vastagbélrák végbélrák Egészségügy

A bejegyzés trackback címe:

http://altezza.blog.hu/api/trackback/id/tr284345714

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

felmary 2012.04.06. 08:47:28

Vitatkoznék Veled Isten dolgairól. Előre szólok, hogy nem vagyok vallásos, a hitem valamiféle keverék csak - és hát hitről nem is érdemes vitatkozni... de amit mondani akarok, az az, hogy még a legbigottabbak is elismerik, hogy Isten szabad akaratot adott az embernek, vagyis csak a keretek adottak, az, hogy Te ebben hogy lavírozol, az a Te döntésed. Persze, egy betegség nyilván nem döntés kérdése... A vallásosak szerint egy-egy ilyen tragédia, vagy inkább feladat az ember életében nem büntetés, hanem próbatétel, amit a hitnek ki kell állni. Egy tényleg hívó nem azért imádkozik, hogy gyógyuljon meg, vagy hogy ne érje semmi rossz, hanem azért, hogy adjon Isten erőt elviselni a terheket, és segítsen abban, hogy a hite megmaradjon. Hogy elfogadja, ami történik vele (mármint, természetesen nem a rákot kell elfogadni, hanem azt, hogy neked most ezzel kell megküzdened).
Persze, kevesen hisznek ennyire.

Altezza 2012.04.06. 09:44:15

@felmary:
Az első kérdésem az, hogy melyik Istenhez kell ilyen ügyben imádkozni? Hiszen az évezredek alatt ezrével jegyeztek fel isteneket. Bökjek rá egyre?
Ami meg a próbatétel/hit részét illeti: Tehát Isten (legyen mondjuk Thor), megbetegít, hogy próbára tegye a hitemet, majd imádkozok hozzá, hogy adjon erőt, hogy legyen hitem legyőzni a dolgot.
Így gyakorlatilag megbetegít, majd ad egy kis erőt/hitet és meggyógyít. Mi ez, valamiféle erődemonstráció?
Képzeld el ugyanezt egy egyszerű emberrel: éjszaka valaki betör hozzád, lekötöz, majd bead egy lassan ölő mérget és azt mondja, hogy ha sokat könyörögsz, akkor beadja az ellenszert.
Egy ilyen eset után biztosan nem ez a fickó lenne a legjobb barátod. Teljesen jogosan, hiszen az ilyen, beteg, gonosz, stb.

Ha valaki szeretne hinni valamilyen Istenben, akkor tegye. Ha ez neki erőt ad, jobb ember lesz tőle, akkor legyen vallásos. De engem hagyjanak ki belőle.
;-)

Hogy az egyik kedvenc komikusomat idézzem:
"Mindenkinek joga van hinni valamiben, és mindenki másnak joga van ezt nevetségesnek tartani." - Ricky Gervais

Ugyancsak tőle származik, de magaménak érzem:
Köszönöm Istennek, hogy ateistának teremtett!
:-)

Remélem nem írtam semmi, számodra bántó dolgot. Sajnos az írásnak mindig megvan az a hátránya, hogy a hangsúlyok nem jönnek át.

felmary 2012.04.06. 10:37:40

Ja, nem, hiten nem vitázom, mondom. Kinek mit fogad be a gyomra - gondolom, ez is genetikus. Én személy szerint nem úgy gondolok Istenre, mint a bibliai fehér szakállas, özönvizes, meg egyszülött fiát feláldozó Istenre (ezt így, nagypénteken megvallom), hanem inkább mint valami se-jó-se-rossz felsőbb hatalomra, törvényre, rendszerre... nehéz megfogalmazni...

Csak arra akartam rávilágítani, hogy nem a miért velem történik a lényeg isteni szempontból, hanem a hit megőrzése...
Persze, könnyű amúgy megharagudni rá egy-egy ilyen eset kapcsán "rá", elfordulni tőle, másban keresni erőt. De mondjuk nem gondolom, hogy ateistaként könnyebb a helyzeted.

Altezza 2012.04.06. 13:06:18

@felmary:
Szerencsére nem kellett megharagudnom senkire, mert nem volt kire. :-)

Bizonyára minden, mindennel összefügg, és van valamiféle rendszer a világegyetemben, de nem hinném, hogy ez mesterséges valami. Én abban hiszek, hogy ezeknek az összefüggéseknek még csak elenyésző részét ismerjük.

A vallások ugye eléggé terracentrikusak, ahogy a vallásos emberek is általában.
Nekik talán jól jöhet egy kis gondolatébresztőnek az alábbi videó, a méretekről.
youtu.be/HEheh1BH34Q

Gép Ész 2012.04.10. 21:32:29

Na jó-jó. DE, MIÉRT PONT TE?!!! :)

Altezza 2012.04.10. 21:49:09

@Gép Ész:
Inkább Te lettél volna? ;-)