Mi, magyarok, gyakran büszkélkedünk azzal, hogy mennyi mindent feltaláltunk, milyen sok Nobel-díjasunk van.
Nem mondom, hogy nekem is valami újat sikerült feltalálni, de az szinte biztos, hogy szabadalmaztatva még nincsen.

Előző bejegyzésemben írtam, hogy csöppet nehezen kelek fel mostanában. Nos, a kezelések korábbra jósolt mellékhatásait sikerült akcelerálnom, ezzel gyakorlatilag egycsapásra megoldódott a reggeli ébredés. Legalábbis hétfőn. Történt ugyanis, hogy vasárnap remek érzékkel a következő összetevőket (v)ettem magamhoz: tejföl, szalonna, 100%-os narancslé, fagylalt, tejszín tisztaságú vaj.
Fentiek és a kemó/sugárkezelések kombinációja biztosította, hogy olimpiai szintidőn belül teljesítsem a hálószoba-WC távot, ahol, mintegy megünnepelvén a fantasztikus teljesítményt, mindjárt el is töltöttem közel egy órát. Útközben, egy bravúros mozdulattal felmarkoltam kedvenc magazinomat, így legalább azzal tudtam haladni. Még jó, hogy közel 300 oldalas.
A fenti találmány egyelőre nem tökéletes, mert az ébredés ugyan valóban szempillantás alatt történt, de sajnos a tervezettnél csöppet korábban, mivel alig múlt el hajnali két óra. Ha ehhez azt is hozzávesszük, hogy a hiányos öltözetben való alvás miatt tömbbé fagyva érkeztem vissza a maradék néhány órás pihenésre, akkor azt hiszem bátran kijelenthetjük, hogy a találmány még további tökéletesítésre szorul.
Apropó, szorulás. Az elmúlt 4-5 nap tapasztalatai alapján úgy néz ki, hogy emiatt egyelőre nem kell aggódnom, mert az említett 4-5 napból csupán egy nap volt, amikor nem voltam visszatérő vendég lakásunk legkisebb helyiségében, ami nem a spájz. Igaz, az egész visszatérősdit úgy 1,5 órán belül lezavarom, ami nem nagy időtartam, de azért így is elég monoton a dolog. Pláne, hogy közben elég remekül tud görcsölni a hasam. Magyarán: úgy néz ki, hogy a kezelés második hetének végére jósolt tünetek az ötödik hét után kezdenek felsejleni.
Ezen felül még egy láthatatlan emberke csínytevéseivel kell időnként megküzdenem, ugyanis valaki a legváratlanabb pillanatokban tud hasba rúgni, amelynek érzése ugyan csak 1-2 percig tart, de azért meg tudnék lenni nélküle. Remélem, az illető nem olvassa a blogot, mert azt találtam ki, hogy egy kazánlemezt teszek a mellkasszőröm közé rejtve, hogy mikor rúg, akkor neki fájjon.
Fentieket leszámítva egyébként nincs egyéb tünet, így szinte zavartalanul tovább gyarapíthatom szürke hétköznapjaim számát.

Holnap amúgy véget ér majd a sugárkezelés is. A személyzet gondolom már elkezdte behűteni a pezsgőt, hogy méltóképpen ünnepelhessék meg az utóbbi idők legfurcsább páciensének távozását. Remélem, hamarosan újabb alannyal találkoznak, aki fel-le ugrál a kezelőasztalra, és láthatóan nem szomorú.
Előbb-utóbb csak ragad rájuk valami ebből a hangulatból, hogy továbbadhassák azoknak, akik nehezebben birkóznak meg a rájuk kirótt tortúrákkal. Mert ez lenne a legfontosabb.

A kezelés vége egyben azt is jelenti, hogy új kalandok után kezdhetek nézni: jöhet a műtét.
Ennek pontos időpontját még nem tudom, de ha jól sejtem egy-két héten belül ez is kiderül majd. Ha tartják magukat a korábban jósolt menetrendhez, akkor úgy június környékén lehetek néhány centi béllel és járulékos tartozékaival könnyebb. Néhány napja kevesebbet agyalok a dolgon, de azért továbbra sem érzek leküzdhetetlen vágyat a műtéthez. A korábban írt tortúrákon kívül az is elgondolkoztat, hogy vajon mi minden fog változni ezután? Azt gyanítom, hogy az étrenden változtatni kell majd, de vajon mennyire? Mivel többek között erre vonatkozó tájékoztatókkal sem halmozzák el (előre?) az ügyfeleket, nem nagyon lehet tudni a pontos étlapot. Marad a józan ész, illetve az újabb feladat: megírni egy ilyen kiadványt és piszkosul meggazdagodni a kiadásából.
Aztán ott van még az is, hogy vajon a rövidebb útvonal azt is jelenti, hogy az autó navigációjába vegyem fel POI-nak a nyilvános WC-ket is?
Egy ilyen beavatkozás elég jelentős belenyúlást jelent az illető életébe. Szó szerint. A kérdés az, hogy pontosan mennyire?
"Valaki mondja meg..."

A bejegyzést visszaolvasva arra jutottam, hogy eléggé egy termék körül forgott annak témája. Remélem, ez nem jelenti azt, hogy ez a blog sz*r...
;-)