Vissza a szürke hétköznapokhoz!

Zsákomban a rákom. Napló a népszerű betegségről, saját szemüvegen át nézve.

Hivatalos Facebook oldal

15 perc hírnév - Médiatár

 

Házipatika interjú: klikk

 

Utolsó kommentek

  • Altezza: @ymel: Köszi, a létszámot tekintve asszem megvagyok. Épp tegnap írtam új eseményekről az oldal facebook lapján. (2021.10.16. 16:02) Szervusztok, pajtikák
  • ymel: Na mi ujsag? Jol vagy a vizsgalatok utan? Kicsit kerestem Kemeny Henrikrol anyagot, es feldobta a blogod. Remelem, elsz es virulsz. (2021.10.14. 17:46) Szervusztok, pajtikák
  • Le a spammerekkel: Az a hajráfradi nálam kiverte a biztosítékot. :D Bocs, fogalmam sincs, miről van szó, mobilos nézetben meg semmi más nem látszik, csak a poszt... (2018.09.30. 16:40) Nekrológ
  • Memento Mori: @Altezza: Hurrá! ;-) (2018.04.22. 19:54) Ránc
  • Altezza: @murray: Sorry, hogy nem valami tréfásabb bejegyzéssel kellett szembesülnöd. :-D Ha ez vigasztal, akkor (kipp-kopp), asszem letudtam a posztban szereplő depressziós, pánikrohamos dolgot. ;-) (2018.04.07. 19:58) Ránc
  • Utolsó 20

Facebook Activity Feed

Facebook Activity Feed

Bejegyzések

Skizofrén állapot

2012.05.08. 10:24 :: Altezza

Nyilvánvalóan teljesen normális vagyok, hiszen a hangok is ezt mondják. Már csak azt kellene eldöntenem, hogy beteg vagyok vagy nem? Nem könnyű a döntés.

Adott ugyebár egy halom orvosi papír, ami azt próbálja elhitetni velem, hogy rákos vagyok. Komplett kezeléseket és egy műtétet is próbálnak eladni nekem az említett kiadvánnyal. Eddig igen sikeresen.
A gond csak az, hogy ha nem nézem a papírokat, akkor semmi sem utal arra, hogy bármi bajom lenne. Tegnap este ismét focizni voltam, ahol sikerült elég jól kihajtanom magam. De ez egy teljesen normális elfáradás volt, semmivel sem volt rosszabb a kondim, mint akármikor eddig. Le-fel rohangáltam (profi szerződést persze senki sem kínálna ezért a teljesítményért), miközben az agyam folyamatosan azt kiabálta, hogy "Rákos vagy, ne hajtsd magad!", de a lábaimat ezt nem érdekelte, azok csak mentek, kergették a labdát, mint valami spániel a Margit-sziget nagy rétjén.
Teljesen skizofrén állapot volt.
És ez gyakorlatilag a nap bármely percére igaz. Múlt pénteken ugye megtudtam, hogy bő egy hónapom van a műtétig. Aznap ez nem különösebben foglalkoztatott, de a következő 24 órában úgy éreztem magam, mint egy tűzhelyen felejtett kukta, ami a legkisebb érintésre is felrobbanhat. Bármit csináltam, bármihez nyúltam, az volt bennem, hogy talán most teszem ezt utoljára. Pedig a műtétig nem egy nap, nem kettő, de nem is egy hét volt/van hátra. És mégis. Teljesen a hatása alá kerültem.
Vasárnapra aztán csökkent a nyomás a kuktában, a benne lévő csülkös bableves szinte péppé főtt. Hogy a feszültség hova lett belőle, azt talán csak a fizikusok tudnák megállapítani, ami ebben az esetben inkább pszichiátert jelent. Emlékeim szerint senkit sem vertem agyon, még csak fel sem pofoztam senkit, amit talán az is megerősít, hogy egyetlen éjszakát sem töltöttem előzetesben. De valamivé biztosan átalakult az energia, mert elveszni nem vész el, mint azt tudjuk. Egyesek szerint az ilyen bélrákok az elfojtott feszültség hatására (is) alakulnak ki. Lehet, hogy most adtam a sejteknek egy kis ennivalót? Vagy nem fojtottam el semmit, csak lenyugodtam? Talán sosem fogom megtudni.
Itt vagyok, a hőn áhított szürke hétköznapok között, semmi orvosi dolgom nincs, azt csinálok, ott és amikor akarok. És ha sikerülne teljesen kiraknom a fejemből az elkövetkezendő műtétet, akkor ezt teljesen felszabadultan tudnám megtenni. Amilyen szerencsém van, ez majd a műtét előtt 20 perccel fog összejönni.
Próbáltam egy kis alkohollal felszabadítani magamat, de semmi sikert nem hozott. Máskor, ha megiszom egy kis üveges sört, akkor, ha csak 15 percre is, de egész tréfás hatást okoz. Most hiába vettem fél literes kiszerelésűt, az ég világon semmi hatása nem volt. Ennyi erővel gumibogyó szörpöt is ihattam volna, azzal biztosan könnyebben ugrálok el Tódi és a többi szörny elől.
Úgy látszik, a kemó annyira megerősítette a májamat, hogy lassan bármelyik hazai biztonsági őrrel, vagy tetszőlegesen kiválasztott orosz állampolgárral leülhetnék egy ivóversenyre. Felvehetnék a betegtájékoztatóra, mint a gyógyszer pozitív mellékhatása.

Ha megint jönnek majd a hangok, amik azt mondják, hogy teljesen normális vagyok, akkor majd megkérem őket, hogy azt is mondják, hogy beteg sem vagyok. Mint minden marketingnél, itt is biztosan működni fog az a tétel, hogy ha sokáig mondanak valamit, akkor azt elhiszik. Bárcsak hiszékenyebb lennék.


2 komment

Címkék: énblog élet rák egészség vastagbélrák végbélrák Egészségügy

A bejegyzés trackback címe:

https://altezza.blog.hu/api/trackback/id/tr44495609

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

felmary 2012.05.08. 10:42:46

Tudom, az ilyesmiben nem hiszel, de én mondjuk jógázom, és a yoga nidrában (ami nem csak relaxáció, inkább meditálás) a teljesen ellazult állapotban ún. sankharpa-t (nem biztos, hogy így írják) kell felidézned (3x). Pl. azt, hogy egészséges vagyok. És ha ezt jó sokszor gyakorlod, akkor állítólag az is leszel... :-)

Feszültségoldásra sport, vagy (és ez akkor is, ha esetleg nem tudsz sportolni) autogán tréning vagy a jóga relaxáció nagyon hasznos tud lenni.

Altezza 2012.05.08. 11:01:19

@felmary:
Remélem, nem csak vonaton lehet jógázni. sportgeza.hu/sport/2012/03/29/lotuszulesben_elzsibbadt_a_laba_amputaltak/

A meditációt akár még ki is próbálnám, főleg valami tibeti hegyen. Ott talán még az is menne, hogy mozdulatlanul tudjak ülni úgy 3 percig. Mert eddig ez még nem nagyon sikerült.
süti beállítások módosítása