Rengeteg dolog van, ami teljesen, vagy szinte teljesen láthatatlan tud lenni. Ezek között persze olyan esetek is előfordulnak, amikor csak nem akarunk valamit észrevenni. Nekem egyelőre nem kell homokba dugnom a fejemet.

Újabb néhány nap telt el és elülni látszik a vihar a fejemben. Visszatértek a szürke hétköznapok, gyakorlatilag az ég világon semmi említésre méltó dolog nem történt velem. Legalábbis rák fronton. Teljesen láthatatlanná vált.
Annyira tünetmentes vagyok (kipp-kopp), hogy életmód magazint lehetne rólam elnevezni. Lassan ott tartok, hogy már akkor sem hiszem el, hogy beteg vagyok, ha előveszem az összes erre utaló leletemet. A gond csak az, hogy mikor a makk egészségességemet ecseteltem az egyik orvosnak, akkor egyetlen szóval sem mondta azt, hogy ez ám a jó jel! Teljesen rezignáltan fogadta a dolgot, mintegy sugallva azt, hogy ez az ég világon semmit sem jelent, attól, hogy jelenleg vígan élem az életemet, még könnyen megeshet, hogy hamarosan fellendítem a sírkőipart.
Így aztán most óvatos duhajként tengetem napjaimat. Örvendezek vala, hogy semmi panaszom, a többiről meg nem beszélünk.

Ez az állapot azonban kissé nehézzé teszi a blog bejegyzéseinek gyarapodását, tekintettel arra, hogy nem nagyon van miről írni. Na jó, valami azért akad most.

Tegnap kiváltottuk a patikában a felírt trombózis elleni injekciókat, a hashajtót, ami más, mint anno a tükrözés előtt kapott szer, és a legyűrendő tápszert. Utóbbi szedését a sugárkezelést felügyelő orvos enyhén furcsállotta, mondván nem vagyok lepukkant állapotban, hogy ezzel kelljen turbózni magamat, így némi hízást prognosztizált.
További érdekesség, hogy a flakon tartalmát apródonként kell elszürcsölgetni, ellenkező esetben hasmenést okoz(hat). Ami elég vicces egy olyan készítmény esetében, aminek alapvetően vitalizálnia kellene az embert. Bár igaz, ami igaz, egy hasmenés képes kihozni olyan futógyorsaságot, amit még a Kis Mukk is megirigyelne. És, hogy még könnyebb legyen a páciens dolga, a flakont felbontás után hűtve kell tárolni. Szerintem nagyon életszerű megoldani azt, hogy az ébrenlét alatt folyamatosan kéznél legyen a behűtött nedű, akár munkában vagyunk, akár egy koncerten vagy egy egyszerű kiránduláson. Elég, ha reggel nem felejtjük otthon a hűtőtáskánkat. Társ a hétköznapokban.
Jó dolog, hogy a tudomány ennyi mindent kitalál a gyógyítás érdekében, de lehet, hogy ezeket a készítményeket, kezeléseket, érdemes lenne a mindennapokkal is összehangolni. Persze az is lehet, hogy az állandó elfoglaltsággal próbálják elterelni a gyógyulni vágyok figyelmét az alapbetegségükről.
Egyelőre ezt a munkát magamra vállalnám, úgy talán hasznosabb programokat tudok szervezni, mint például a Szent Hűtőtáska körmenetének kivitelezése.

Megyek, nézek valami színes programot a hétvégére. Bár az időjárás esősnek ígérkezik, talán nem lesz köd, amibe beleszürkülnék...