Ekkor fedezte fel Kolumbusz Amerikát. A felfedezést persze egy elég hosszú hajóút előzte meg, és nem nagy bátorság kijelenteni, hogy az utazásnak voltak unalmasabb napjai is. Ezeket élem most át én is.

Mához öt hétre lesz a műtét, eddig tart majd még a jelenlegi hajóutam. A tenger jelenleg csendes, sehol egy vihar, még a tengerészek sem próbálnak zendülést szítani. A napi rum adagjukat sem kérik a jobb hangulathoz. Tisztán tartják a fedélzetet, rendesen bevetik a függőágyat, fognak némi pizzát halat ebédre, üres óráikban pedig -- már-már bambán -- nézik a tengert.
A tengert, mely végtelennek tűnik, megannyi lehetőséggel, de a veszéllyel, hogy bármelyik vihar annak fenekére küldheti a hajót. Legénységgel együtt.
De mint mondtam, sehol egy vihar. A békák a dunsztos üvegben ugyan jelzik azt, de ennek ellenére még egy bárányfelhő sincs az égen. A kapitány nyugodt. Hogy meddig, az kérdéses.

Az elmúlt napok legnagyobb eseménye az volt, hogy a mai vacsora után megkóstoltam a felírt tápszert. Elsőre ihatónak találtam. A hasznosságáról nem tudok nyilatkozni. Az biztos, hogy hízni nélküle is sikerült egy kilót. Kicsit tartok attól, hogy miután benyakalom a teljes mennyiséget, akkor nem csak, hogy kiveszik a belemet, de mindjárt bele is töltenek. Hurka, kolbász, dagadó, vacsorára az a jó.
Az egyhetes bentlakásom pedig nem lábadozás lesz, hanem füstölési idő. A végén meg egy disznótorost hoz haza a Taxi a családnak. Csak töpörtyűből lesz vagy 10 kiló.
Hogy úgy mondjam, nem látom teljesen indokoltnak az említett készítmény szedését. Persze nem vagyok orvos, hogy értsek hozzá. A szabóm meg csak örül, hogy hetente varrhat új öltönyöket. Egymagam tartom életben a gazdaságot.
No, de a lényeg ugye az, hogy maradjunk életben.

Ezt jelenleg teljesen természetesnek veszem. Olyanokon töröm a fejem, hogy műtét után milyen gyorsan pattanhatok meg majd a kórházból, mennyi idő múlva állhatok ismét munkába és labda mögé, és persze, hogy mikor mehetek már végre nyaralni a családdal. Eszembe sem jut olyasmi, hogy: hasfalra rögzített Centrum szatyor, állandó emésztési zavar, különféle fájdalmak, műtét utáni kemó. Illetve most, hogy leírtam, eszembe jutott. Fenébe.
Nahát, de már megint elfelejtettem. Hiába a fantasztikus képzelőerőm, egyelőre nem igazán látom magam ilyen helyzetben. És azt hiszem, ez nem valami elfojtás. Valószínűleg egyszerűen tisztán-látó vagyok. És tényleg: mindkét szemem éles látó. Szemészeti vizsgálatokon mindig elsütöm azt, hogy miután nagy lendülettel végigolvasom a táblát a legapróbb karakterig, tovább olvasom, hogy "Állami nyomda, készült 15000 példányban, stb...". Van ám csodálkozás.

Nem bánnám, ha most nem nekem kellene csodálkoznom. Anno, Kolombusz sem Amerikába indult, mégis ott kötött ki. És még csak észre sem vette, hogy nem jó helyen jár. Manapság persze már a telefonokon is elérhető a legfrissebb térkép, akár műholdképekkel, navigációval együtt. Úgyhogy nagyon remélem, a hajóm jó irányba vitorlázik. Nem szeretnék újratervezést...