Gyakorlatilag azzá vált a rák az elmúlt néhány napban. Lassan már azt is nehéz magam elé idézni, hogy valaha ilyesmit diagnosztizáltak nálam, pedig alig 3,5 hónapja történt.
Telnek a napok, melyek annyira magukkal ragadnak, hogy hajlamos lettem arra, hogy elfelejtsem, milyen nyavalya költözött is belém. Tegnap ráadásul még egy nyaralós napot is sikerült kivitelezni, pedig közben dolgoznom kellett. És mégis, gyakorlatilag tökéletes volt.
Alig maradt valami, ami napirenden tartaná a blog múzsáját bennem. Nem túl lelkiismeretesen, de azért kortyolgatom a fehérje-nedűt és bambán nézem az átforduló naptári lapokat. Ennyi az emlékeztető. No meg az a négy tetovált pötty, amit még a sugárkezelés előtt pingáltak rám. Ez a négy pont egyben rejtélyként is funkcionál, melynek megoldására a megjelenésük óta eltelt két hónap is kevés volt. A jelölések feladata elvileg az, hogy pozicionálja a sugárkezelés bemeneti pontját. Ezt természetesen megtenné egy sima alkoholos filctollal felvitt pont is, de azt már nem csinálják, mondván, hogy lekopik, az időnkénti megerősítést pedig macerásnak találják. Ez persze még nem egy olyan dolog, ami feladványként kellene, hogy szolgáljon. Az állam attól esett le, hogy hiába a Top CT által kijelölt helyekre tetovált pöttyök, az első dolga az volt a személyzetnek, hogy egy ecsettel kereszteket fessenek rám, hogy jobban lássák, hova is kell lőni. Ezeket a kereszteket aztán hetente újrafestették, hogy ne kopjanak le teljesen. Az pedig már csak hab a tortán, hogy a keresztek metszéspontját nem minden esetben a tetovált pontok adták, hanem azok mellé kerültek. Logikusan látszik a tetoválás, igaz?
Akinek sikerül megoldania a fenti rejtélyt, az jutalmul megkaphatja a majdan kioperálásra kerülő bélszakasz egy piciny, ám dedikált darabját.
A bejegyzés elején említett rák-amnézia miatt nem nagyon tudok témába vágó eseményekről beszámolni, így nagyon úgy tűnik, hogy sikerül elkészítenem a blogom történetének legrövidebb bejegyzését.
Említésre talán csak az méltó, hogy lassan ideje lesz beszereznem egy ipari mérleget, ugyanis az iménti mérés alapján elértem a 84 kg-os súlyt, ami 4(!) kg-os gyarapodást jelent 2 hét alatt. És az energiabombát még nem is fogyasztom ennyi ideje.
Holnap felhívom a sebészt vagy az asszisztensét, hogy komolyan gondolják-e, ezt az egy hónapig tartó hizlalást vagy ismét a névrokonommal kevernek össze? Van ugyanis egy nálam 20 évvel idősebb, de az enyémmel karakterre megegyező nevű páciens is a jelenlegi felhozatalban, aki helyett már kétszer is behívtak a különféle intézményekben.
Még a végén kiderül, hogy nálam vannak a kilói és a bélműtét előtt még mehetek egy zsírátültetésre is.
Utolsó kommentek