Akár még valami hasonló is elképzelhető a műtét alatt. A nagy készülődésben sikerült új agyalni valót találni magamnak: elégtelen altatás.

Talán nem annyira közismert dolog, de ennek ellenére tény, hogy az esetek fél százalékában a műtét során alkalmazott altatás csak látszólagos sikert hoz. Ez azt jelenti, hogy a kívülállók úgy látják, a páciensnél működik a kábítás, ám a valóságban csak az agyon kívüli részek kerülnek kiütésre. Magyarán, az illető mindent lát, hall, érez, csak nem képes ezt bármilyen módon is tudatni. Mondanom sem kell, hogy ez remek élményekkel gazdagíthatja az ember életét. Érdemes 1-2 percet szánni erre a gondolatra. Ott fekszünk 2-3 órán át, vágnak, szúrnak, zúg a láncfűrész és a személyzet azon kuncog, hogy milyen viccesen nézünk ki. Mi pedig ott fekszünk és próbálunk nem megőrülni.
Gyakorlatilag 2-3 órára Stephen Hawking-á változunk. Azzal a különbséggel, hogy mi egyedül a testbe zárt lélek érzését ismerjük meg, a világegyetem ugyanolyan átláthatatlan lesz, mint korábban. Minden elismerésem Hawking úré.
Ezen parázok hát most. Elképzelem, ahogy ott fekszem a fenti szituációban.
Azt mondják, hogy az éneklés csökkenti a fájdalomérzetet, úgyhogy ideje elkezdenem összeállítani egy egész estés koncert programot, amivel kihúzhatom a műtét végéig. Jó lenne nem idő előtt kifogyni a nótákból.

Fenti gondolatokat leszámítva egyelőre szinte teljes apátiában várom a műtétet. Azt azonban el tudom képzelni, hogy a műtét napján nem csak nekem, de a személyzetnek is nehéz napja lesz. Szinte látom magam egy szál műtősruhában, amint sikoltozva rohangálok a kórház folyosóin, nyomomban a teljes személyzettel és a fürgébb betegekkel. 400 méteres bélváltófutás.

Nehéz dolguk lesz, mert az épületet ugyan ők ismerik jobban, de nekem viszont jobb az erőnlétem. Tünet, vagy egyéb probléma továbbra sincs. A fantasztikus vérképemről pedig már megemlékeztem az előző bejegyzésben. Reményre talán a rám rakott zsírréteg adhat okot nekik. Lehet, hogy az egész fehérjekúrát ezért csinálják?
Ha mégis sikerrel járnak és nyakon csípnek egy gyors bélrövidítésre, akkor biztosan megkérdezem majd, hogy egyrészt a kivágott részből kaphatok-e én is emlékbe? Másrészt, mivel elvileg laparoszkóp műtét lesz, akár készülhet felvétel is az egész folyamatról, tehát abból is szívesen fogadnék egy kópiát. Ha jó a film, országos terjesztésre is kerülhetne.

És ha tényleg kénytelen leszek egy béna testben végigélvezni a folyamatot, akkor arra is van lehetőség, hogy a filmet utólag narrációval lássam el. Mert elfeledni biztosan nehéz lenne az élményeket.