Vissza a szürke hétköznapokhoz!

Zsákomban a rákom. Napló a népszerű betegségről, saját szemüvegen át nézve.

Hivatalos Facebook oldal

15 perc hírnév - Médiatár

 

Házipatika interjú: klikk

 

Utolsó kommentek

  • Memento Mori: @Altezza: Hurrá! ;-) (2018.04.22. 19:54) Ránc
  • Altezza: @murray: Sorry, hogy nem valami tréfásabb bejegyzéssel kellett szembesülnöd. :-D Ha ez vigasztal, akkor (kipp-kopp), asszem letudtam a posztban szereplő depressziós, pánikrohamos dolgot. ;-) (2018.04.07. 19:58) Ránc
  • murray: Szia Misi, ma pont egyik (remélem képzelt) betegségem miatti rossz hangulatú napomon ugrottam be a blogodra..:-) erre ilyeneket írsz? :-) Nézd: szerintem teljesen érthető a félelmed az újabb ny... (2018.03.28. 14:55) Ránc
  • Altezza: @Memento Mori: Szia, Sajnos az őrület mellett nem volt időm táblázatokat és azok adatait felhasználva diagramokat készíteni, így egzakt szerotonin adatokkal nem tudok szolgálni. Így csak közvetett... (2018.01.01. 20:56) Ránc
  • Memento Mori: Szia Misi! Kemény időszak lehetett ez a márciustól decemberig tartó 9 hónap... Hátborzongató és mégis homlokra-csapósan egyszerű a megfejtés a testi problémára adott egyik orvosi válasz (bélszakasz ... (2018.01.01. 20:27) Ránc
  • Utolsó 20

Facebook Activity Feed

Facebook Activity Feed

Bejegyzések

Alvajárás

2012.06.13. 19:06 :: Altezza

Akár még valami hasonló is elképzelhető a műtét alatt. A nagy készülődésben sikerült új agyalni valót találni magamnak: elégtelen altatás.

Talán nem annyira közismert dolog, de ennek ellenére tény, hogy az esetek fél százalékában a műtét során alkalmazott altatás csak látszólagos sikert hoz. Ez azt jelenti, hogy a kívülállók úgy látják, a páciensnél működik a kábítás, ám a valóságban csak az agyon kívüli részek kerülnek kiütésre. Magyarán, az illető mindent lát, hall, érez, csak nem képes ezt bármilyen módon is tudatni. Mondanom sem kell, hogy ez remek élményekkel gazdagíthatja az ember életét. Érdemes 1-2 percet szánni erre a gondolatra. Ott fekszünk 2-3 órán át, vágnak, szúrnak, zúg a láncfűrész és a személyzet azon kuncog, hogy milyen viccesen nézünk ki. Mi pedig ott fekszünk és próbálunk nem megőrülni.
Gyakorlatilag 2-3 órára Stephen Hawking-á változunk. Azzal a különbséggel, hogy mi egyedül a testbe zárt lélek érzését ismerjük meg, a világegyetem ugyanolyan átláthatatlan lesz, mint korábban. Minden elismerésem Hawking úré.
Ezen parázok hát most. Elképzelem, ahogy ott fekszem a fenti szituációban.
Azt mondják, hogy az éneklés csökkenti a fájdalomérzetet, úgyhogy ideje elkezdenem összeállítani egy egész estés koncert programot, amivel kihúzhatom a műtét végéig. Jó lenne nem idő előtt kifogyni a nótákból.

Fenti gondolatokat leszámítva egyelőre szinte teljes apátiában várom a műtétet. Azt azonban el tudom képzelni, hogy a műtét napján nem csak nekem, de a személyzetnek is nehéz napja lesz. Szinte látom magam egy szál műtősruhában, amint sikoltozva rohangálok a kórház folyosóin, nyomomban a teljes személyzettel és a fürgébb betegekkel. 400 méteres bélváltófutás.

Nehéz dolguk lesz, mert az épületet ugyan ők ismerik jobban, de nekem viszont jobb az erőnlétem. Tünet, vagy egyéb probléma továbbra sincs. A fantasztikus vérképemről pedig már megemlékeztem az előző bejegyzésben. Reményre talán a rám rakott zsírréteg adhat okot nekik. Lehet, hogy az egész fehérjekúrát ezért csinálják?
Ha mégis sikerrel járnak és nyakon csípnek egy gyors bélrövidítésre, akkor biztosan megkérdezem majd, hogy egyrészt a kivágott részből kaphatok-e én is emlékbe? Másrészt, mivel elvileg laparoszkóp műtét lesz, akár készülhet felvétel is az egész folyamatról, tehát abból is szívesen fogadnék egy kópiát. Ha jó a film, országos terjesztésre is kerülhetne.

És ha tényleg kénytelen leszek egy béna testben végigélvezni a folyamatot, akkor arra is van lehetőség, hogy a filmet utólag narrációval lássam el. Mert elfeledni biztosan nehéz lenne az élményeket.

6 komment

Címkék: énblog élet vicc alvás rák egészség műtét vastagbélrák végbélrák belezés Egészségügy

A bejegyzés trackback címe:

http://altezza.blog.hu/api/trackback/id/tr534586282

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

felmary 2012.06.14. 07:35:13

Altattak már? Engem többször is. Hihetetlen élmény, de tényleg. Olyan, mintha zuhannál, de sosem érnél földet. Minden hang élesebb, hangosabb lesz, a színek harsányabbak - kb. így képzelem el a heroint is. Aztán elalszol, és se kép se kabát... felébredni szar, mert olyan, mintha ezer évig aludtál volna, de még mindig baromi álmos lennél. Meg ugye a fájdalom...
Műtöttek érzéstelenítéssel is (császármetszés). Azt hittem, semmit sem fogok érezni, de ez nem igaz. Fájdalmat nem éreztem, de az, amikor kipakolnak... mintha egy zsák lettem volna, amiből rángatják ki a cuccot...
Szóval szerintem az altatás részén ne parázz, az lesz a kellemes része a dolognak. Ne olvass statisztikákat sem!
Van wifi a kórházban (muhahaha...) mert blogolással elüthetnéd az időt.

timoya 2012.06.14. 10:20:09

Szia,
A párom (aki a toyota fórumról ismer téged) küldte el a linket, hogy nézzek rá a blogodra, mert érdekelni fog. Igaza volt. Végigolvastam, és bár nem vidám téma, időnként mégis könnyes volt a szemem a röhögéstől. Na meg attól, ahogy soraidat olvasva előjöttek az emlékek a saját kezelésemről. Én 33 voltam amikor kezdődött és szintén végigcsináltam a protokollt, nálam műtét, kemó sugár volt a sorrend. Voltak rosszabb és jobb pillanatok, sokat megtudtam magamról is és a barátaimról is, meg egy csomó mindent átértékeltem, de ez természetes velejárója a folyamatnak.
Az altatásról csak annyit, hogy először elaltatnak, és csak utána dugják le a csövet a torkodon, hogy ne is érezd. Nálam az ébredés volt nagyon érdekes. Nem vagyok egy elveszett csaj, de amikor felébredtem a megőrzőben, rámjött a sírás, és megkértem a nővért, hogy jöjjön oda mellém és fogja meg a kezem. Aztán ismét visszaaludtam.
Egyébként nekem az a tapasztalatom, hogy az összes nővér akivel kapcsolatba kerültem (volt belőlük jó néhány) maximálisan elhivatott. Döbbenet, hogy mennyire odafigyeltek rám is és a többi betegre is. Néhányukkal kicsit szorosabb is lett a kapcsolatom, és megtudtam, hogy a panel lakásuknak a rezsijét alig bírják kifizetni, mégis ott vannak, csinálják szívvel lélekkel minimális fizetésért. Mostanság mindenki szidja az egészségügyet, de nekem maximálisan jó a tapasztalatom, a sebészem is tökéletes munkát végzett (nőként, egy mellrákkal kapcsolatos műtétnél ez azért nem utolsó szempont), az onkológusom is mindig tudta, hogy mikor van szükségem egy hosszabb beszélgetésre és a nővérek előtt le a kalappal... Én tuti nem bírnám ezt lélekkel, de szerencsére nem vagyunk egyformák. :)
Nekem kihullott a hajam a kezeléstől, és miután ezt végre elfogadtam, volt belőle néhány vicces szituáció :)
Kívánok neked sok erőt az előtted álló megpróbáltatásokhoz (mint pl. a kórházi szobatársak elviselése, vagy ahogy írtad is a budi higiéniájának túlélése...) és kívánom hogy a humorérzéked maradjon kitartó társad az utadon, és azt kívánom még Neked is és minden sorstársnak, hogy mihamarabb legyél újra egészséges!
Üdv Timi

gizinyúl 2012.06.14. 14:38:34

Nekem másabb élményeim voltak az altatásnál, mint felmarynek. Még nem aludtam, amikor már azt hitték, hogy alszom, és elkezdték. Hát, fájt. Utána viszont sajnos kimaradt nálam a flash, csak simán elvágták a képet :(
A császármetszés nálam is ez volt, rángattak, húztak- vontak, nyomtak, szorítottak. Megszereltek :)
Mondjuk megfigyeltem, hogy rám minden fájdalomcsillapító, nyugtató csak késleltetve, nagyon nehezen hat. Lehet, hogy blokkolom is őket agyban. Bár ez valószínűleg csak egy lassabb anyagcsere:)
Szóval nem tudom,mennyi következtetést tudsz levonni magadról ezzel kapcsolatosan, de gondold végig, hogy hogy hatnak a gyógyszerek rád. És tényleg ne olvasgasd a szakirodalmat!

Altezza 2012.06.14. 16:51:51

@felmary: Még sohasem altattak. Mondom, még náthás se nagyon szoktam lenni..
Nem bánnám, ha tényleg valami tréfás érzés lenne az altatás.
Még a végén rászokok.

Altezza 2012.06.14. 17:00:40

@timoya:
Kedves Timi,
Köszönöm a jókívánságokat, meg, hogy időt szántál a blog végigolvasására és még írtál is! Örülök, ha sikerült vidám perceket (is) szereznem vele. Sajnálom ugyanakkor, hogy saját élményeket is előhozott az olvasás, de remélem, azért inkább a jó részek maradtak meg. Amennyire tudom, a mellrák sem sétagalopp, úgyhogy ha a későbbiekben is olvasnál, akkor a nyavalygós részeket nyugodtan ugord át.
Biztosan nem hiányzik mások nyekergése.

Sok okosat nem tudok mondani, így marad a kissé talán közhelyes: sok szerencsét a saját ügyintézésedhez!

Misi

Altezza 2012.06.14. 17:03:45

@gizinyúl:
Mivel nem szoktam gyógyszert szedni, nem nagyon van tapasztalatom ezekkel kapcsolatban. Egyedül migrént kell időnként kezelnem, ott meg úgy-ahogy működik az Algopyrin.
Így aztán marad a drukk, hogy működjön a módszer.