Vissza a szürke hétköznapokhoz!

Zsákomban a rákom. Napló a népszerű betegségről, saját szemüvegen át nézve.

Hivatalos Facebook oldal

15 perc hírnév - Médiatár

 

Házipatika interjú: klikk

 

Utolsó kommentek

  • Altezza: @Memento Mori: Szia, Sajnos az őrület mellett nem volt időm táblázatokat és azok adatait felhasználva diagramokat készíteni, így egzakt szerotonin adatokkal nem tudok szolgálni. Így csak közvetett... (2018.01.01. 20:56) Ránc
  • Memento Mori: Szia Misi! Kemény időszak lehetett ez a márciustól decemberig tartó 9 hónap... Hátborzongató és mégis homlokra-csapósan egyszerű a megfejtés a testi problémára adott egyik orvosi válasz (bélszakasz ... (2018.01.01. 20:27) Ránc
  • Altezza: @Kuvik79: Szia! Nagyon szépen köszönöm a kedves sorokat! Remélem, neked nem csak az end happy! ;-) Misi (2017.08.17. 20:21) Egy, kettő, öt
  • Kuvik79: Kontrollmánia. Le kell róla szoknom, ha nem akarom ugyanezt átélni. Erre most jöttem rá. Köszönöm!! (2017.08.14. 23:24) Az érme két oldala
  • Kuvik79: Zuhanás=kontrollvesztés. Erős halálfélelem. Remélem, azóta javult a lelkiállapotod. (2017.08.14. 23:11) Superman
  • Utolsó 20

Facebook Activity Feed

Facebook Activity Feed

Bejegyzések

Hullámvasút

2012.06.14. 18:09 :: Altezza

Erre ült ma fel a hangulatom. Szabadságot vettem ki mára, mert akadt némi ügyintézni való dolog: férj lettem.
A hirtelen támadt szabadidőt pedig a hangulatom is igyekezett kihasználni.

Tizenegy év nagy idő. Mégis, ennyi idő kellett hozzá, hogy egy körülbelül 5 perces ceremóniára időt találjunk. Persze nem arról van szó, hogy nem volt ennyi időnk, csupán arról, hogy valahogy nem éreztük annyira létszükségnek az esküvőt. Aztán jött a rák és a racionalizmus: házastársként sokkal könnyebb az örökösödési ügyintézés. Ugye milyen romantikus?
Egy sima A4-es lap az egész, de mégis milyen sokat számít. A kapcsolatok tartósságára azonban csak annyi hatása van, hogy a válóper miatt tovább tart a szétválás. Számomra tehát a házasság intézménye nem sokat jelent(ett). Attól senki sem szeret valakit jobban, hogy hivatalosabb a titulusa.
De, mint azt említettem, praktikus okok miatt ma megejtettük a dolgot. Ami egyébként egyáltalán nem volt baj.
Leszámítva azt a részt, hogy ismét előjött a "Most csinálom utoljára" érzés. Természetesen nem a további esküvőket hiányolom, csupán egy újabb pont került kipipálásra a műtét előtt. Ismét ugrott egyet előre az óramutató.
Csupa kedves, jó érzéssel eltöltő dolog történt ma velem, de valahogy mégsem tudott magával ragadni az önfeledt örömködés. Vészesen közeleg a műtét ideje, és úgy tűnik, a mai nappal megkezdődik a pánik és elkeseredés kora.
Próbálok minden pillanatot a fejembe vésni, igyekszem beégetni az agyamba a lányom minden rezdülését, minden vonását, kacaját. Azon vagyok, hogy egyetlen közös program, egyetlen közös nevetés se vesszen el. Mindent és mindenkit próbálok elraktározni.
És ez mekkora hülyeség, nem? Hiszen ha megmaradok, akkor lesznek új emlékezetes családi és egyéb pillanatok. Ha meg nem, akkor meg úgy is eltűnik az összes bevésett pillanat. Persze vagyok olyan hülye, hogy azért csak tovább folytatom a raktározást és az ezzel járó hangulatingadozásokat.

Úgy sejtem, hamarosan elérkezem majd a "de jó lenne már túl lenni rajta" érzéshez. Ennek csúcspontját szerda reggelre várom. Addig még lesz egy munkanapom, lesz egy programokkal ellátott hétvége, majd jöhetnek az utolsó simítások.
Nem tudom, hogy ki vágta bele a fejszémet ebbe a nagy fába, de nem bánnám, ha valaki erre járna egy motoros fűrésszel, mert momentán egy kicsit elfáradt a kezem. Persze csapkodok tovább rendületlenül, csak közben fel-fel nézek...

Azzal kezdtem, hogy a hangulatom ma kiszalad az angolparkba hullámvasutazni. Azonban, mint azt tudjuk, ahhoz, hogy a hullámvasút leszáguldjon, fel is kell mennie. Fölfelé kicsit ugyan cammogósabb, de ha fent vagyunk, akkor végre élvezhetjük a kilátást. Azt, hogy milyen messzire el lehet látni. Ilyen jellegű távolba révedésem általában a külföldi nyaralások alatt szokott lenni, mikor 14 perc ott tartózkodás után elfog az érzés: ott akarok élni. Ma ehhez az érzéshez még a városhatárt sem kellett elhagyni. Elég volt egy kicsit ünnepélyesebb program, némi négykerekű körítéssel, és máris újra eszembe jutott, hogy milyen hangulatú hétköznapokra vágyom.
Mondanom sem kell, mint szinte mindenhez, ehhez is kell némi anyagi háttér, de valahogy majd csak meglesz az is. Főleg ha teszek is érte valamit.

Még a végén értelme lesz az életemnek. Ehhez persze élet is kell(ene)...


Ui.: Előrelátásom nem csak az örökösödési ügyintézés megkönnyítésére terjed ki, így büszkén jelenthetem, hogy az utolsó bejegyzésem is elkészült. Bár nem annak indult, mikor másfél hónapja megírtam az alapját.
A lényeg: időzítve van, így ha nem tudom leállítani az időzítést, akkor aktiválódik majd.

2 komment

Címkék: énblog élet vicc pánik rák egészség esküvő műtét vastagbélrák hullámvasút végbélrák Egészségügy

A bejegyzés trackback címe:

http://altezza.blog.hu/api/trackback/id/tr994588460

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

felmary 2012.06.15. 09:17:51

Azért ilyen tankönyvi vérképpel és EKG-val, ahogy írtad, viszonylag kicsi az esélye, hogy gond legyen a műtőben.

Utolsó bejegyzés időzítve? Te mindenre gondolsz, tényleg.

A házassághoz gratulálok, én -mai viszonylatban- korán mentem férjhez, (praktikus oka volt elsősorban, másodsorban persze romantikus), de igazán azóta érzem, hogy egy életre össze vagyunk kötve, amióta a lányom megszületett. Mert hiába válnánk el, vagy ilyenek, mindig tudnunk kell egymásról innentől kezdve.

Altezza 2012.06.15. 09:31:11

@felmary: Ahogy mondani szokták: minden megtörténhet.
Minden meg is szokott.

De majd igyekszem meggyőzni magam, hogy minden rendben lesz. Nem könnyű feladat.
Távol áll a gondolkodásmódomtól az ilyen ígérgetés. Csak azt merem megígérni bárkinek, ami rajtam múlik. Mert arról tudom, hogy el lesz végezve.
Itt meg nem sok ráhatásom van a dolgokra.