Vissza a szürke hétköznapokhoz!

Zsákomban a rákom. Napló a népszerű betegségről, saját szemüvegen át nézve.

Hivatalos Facebook oldal

15 perc hírnév - Médiatár

 

Házipatika interjú: klikk

 

Utolsó kommentek

  • Altezza: @Memento Mori: Szia, Sajnos az őrület mellett nem volt időm táblázatokat és azok adatait felhasználva diagramokat készíteni, így egzakt szerotonin adatokkal nem tudok szolgálni. Így csak közvetett... (2018.01.01. 20:56) Ránc
  • Memento Mori: Szia Misi! Kemény időszak lehetett ez a márciustól decemberig tartó 9 hónap... Hátborzongató és mégis homlokra-csapósan egyszerű a megfejtés a testi problémára adott egyik orvosi válasz (bélszakasz ... (2018.01.01. 20:27) Ránc
  • Altezza: @Kuvik79: Szia! Nagyon szépen köszönöm a kedves sorokat! Remélem, neked nem csak az end happy! ;-) Misi (2017.08.17. 20:21) Egy, kettő, öt
  • Kuvik79: Kontrollmánia. Le kell róla szoknom, ha nem akarom ugyanezt átélni. Erre most jöttem rá. Köszönöm!! (2017.08.14. 23:24) Az érme két oldala
  • Kuvik79: Zuhanás=kontrollvesztés. Erős halálfélelem. Remélem, azóta javult a lelkiállapotod. (2017.08.14. 23:11) Superman
  • Utolsó 20

Facebook Activity Feed

Facebook Activity Feed

Bejegyzések

Full extra + bőr

2012.06.16. 23:52 :: Altezza

Használt autós hirdetésekben szokták így leírni némelyek a jól felszerelt autókat. Ami ugye enyhén vicces. Az eddigi tapasztalataim alapján azt hiszem, a fenti címet biztosan nem tudom majd a kórházi ellátásra is ráhúzni.

Eljátszottam a gondolattal, hogy megúszom gyászszertartás nélkül a műtétet, azaz eltöltök némi időt a kórházban. Ezt az időtartamot korábban 7-10 napra saccolták a  belezést néhány nap múlva lebonyolítók.
A bátorságot a gondolathoz az adta, hogy pénteken, teljesen véletlenül, összefutottam egy emberrel, aki 2-3 évvel ezelőtt esett át egy ilyen beavatkozáson. Határozottan élt. Sőt, szemre egész hétköznapinak tűnt.
Jókor vetette őt az utamba az élet, mert rám fért némi pozitív élmény.
És akkor az elmém kalandozásairól néhány szót. Úgy tűnik, a műtét kapcsán át kell éljek egy csomó gyerekkori dolgot is, ilyen például az, hogy újra lett pizsamám, mert ugye a születésem óta hordott bőrruha önmagában kevésnek látszik a kórház prűd lakói számára. Idejét sem tudom, hogy mikor volt rajtam utoljára ilyen ruhanemű. Ugyanez igaz a normál jellegű alsónadrágra is, melyre azért van szükség, mert az jobban tartja az éjszakai női betétet. Nem elírás, azt is vinnem kell. Elvileg nem lapoztak kettőt a betegnyilvántartásban, így remélhetőleg nem kasztráláson veszek majd részt, csupán némi szivárgásra számítanak. No de majd meglátják, hogy ki a legény a gáton.
Ezen felül is gyakorlatilag mindent nekem kell vinni. Remélem ágy, meg műszerek azért lesznek ott is. Kikötés csak annyi volt, hogy ne vigyek be értéket. Ami kicsit összezavart, mert akkor ezek szerint nekem sem kellene odamennem. Vagy csak az életemet ne vigyem be? Akkor nem is tudják ott elvenni azt.
Az értékmentesség viszont azt is jelenti, hogy a blogírás nem csak abban az esetben akadozhat, ha a szerző jobb létre szenderülne. Kénytelen leszek kijárni valami közeli netkávézóba. Remélem, bírják a vért.

Aztán az is eszembe jutott, hogy mind az intézmény körülményei, mind a várható saját körülményem is akadályoz majd abban, hogy nagyokat fürödjek. Vagy, hogy egyáltalán fürödjek. Ami nyilvánvalóan érezteti majd hatását. Szó szerint.
Simán el tudom képzelni, hogy néhány nap alatt olyan szagom lesz, hogy nem merek majd elaludni, mert félni fogok, hogy a bűz plusz mozdulatlanság kombináció miatt egyenesen a proszektúrára tolnak át.
Vagy csak simán megnyerem az idei sajtfesztivál Camembert nagydíját.

Olybá tűnik, hogy kalandos napok várnak rám, feltéve, hogy megélem. Az említett pénteki beszélgetés óta pedig már egyre többször tudom ezt elképzelni. Az önfeledt jókedvtől azért még messze vagyok, de ki tudja, talán sikerül kicsit könnyedebben készülni a beavatkozásra. Maga az elszántság megvan. Itthon kicsit óvnak is tőle.
A sebész mesélte az első randevúnkon, hogy volt már olyan páciense, aki a műtét után 1 hetet állami gondozásban volt, egy hetet otthon, majd a harmadik héten már dolgozott. Oké, nem vájárként a mecseki szénbányában, de dolgozott.
Ott helyben ezt tűztem ki magamnak célul. Cirka 3 hét múlva biztosan kiderül majd, hogy a csonkább emésztőcsatornám is így gondolja e?

Ha nem lenne ennyire makk egészséges a közérzetem, akkor nagyon könnyen mondanám, hogy bár csak ott tartanánk már. Így viszont marad a bizonytalanság, akárcsak egy használt autónál.

Szólj hozzá!

Címkék: énblog élet vicc rák egészség műtét vastagbélrák végbélrák belezés Egészségügy

A bejegyzés trackback címe:

http://altezza.blog.hu/api/trackback/id/tr734593032

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.