Vissza a szürke hétköznapokhoz!

Zsákomban a rákom. Napló a népszerű betegségről, saját szemüvegen át nézve.

Hivatalos Facebook oldal

15 perc hírnév - Médiatár

 

Házipatika interjú: klikk

 

Utolsó kommentek

  • Memento Mori: @Altezza: Hurrá! ;-) (2018.04.22. 19:54) Ránc
  • Altezza: @murray: Sorry, hogy nem valami tréfásabb bejegyzéssel kellett szembesülnöd. :-D Ha ez vigasztal, akkor (kipp-kopp), asszem letudtam a posztban szereplő depressziós, pánikrohamos dolgot. ;-) (2018.04.07. 19:58) Ránc
  • murray: Szia Misi, ma pont egyik (remélem képzelt) betegségem miatti rossz hangulatú napomon ugrottam be a blogodra..:-) erre ilyeneket írsz? :-) Nézd: szerintem teljesen érthető a félelmed az újabb ny... (2018.03.28. 14:55) Ránc
  • Altezza: @Memento Mori: Szia, Sajnos az őrület mellett nem volt időm táblázatokat és azok adatait felhasználva diagramokat készíteni, így egzakt szerotonin adatokkal nem tudok szolgálni. Így csak közvetett... (2018.01.01. 20:56) Ránc
  • Memento Mori: Szia Misi! Kemény időszak lehetett ez a márciustól decemberig tartó 9 hónap... Hátborzongató és mégis homlokra-csapósan egyszerű a megfejtés a testi problémára adott egyik orvosi válasz (bélszakasz ... (2018.01.01. 20:27) Ránc
  • Utolsó 20

Facebook Activity Feed

Facebook Activity Feed

Bejegyzések

Győztes csapaton ne változtass

2012.07.18. 16:49 :: Altezza

Így tartja az ősi focis mondás. És mivel nagy rajongója vagyok az említett sportágnak, nem dönthettem másként, csakis úgy, hogy ragaszkodom az első műtét alkalmával megismert altatóorvoshoz.

Ennek a döntésnek pedig az lett az eredménye, hogy mégiscsak pénteken lesz a műtét. Nem tudom nem megemlíteni, hogy mennyire meghatott az, hogy reggel kaptam egy telefont, miszerint ha a fenti okok miatt szeretném, akkor átteszik a műtétet péntekre. A döntés az enyém. A gesztus két ok miatt is jól esett, egyrészt tudom, hogy senki és semmi nem kötelezné a személyzetet, hogy ilyen igényeket is figyelembe vegyenek, másrészt, ahogy hallottam, maga az altatóorvos is jelezte, hogy szívesen elkábítana ismét. Pedig Őt hiába kerestem, a műtét óta nem tudtam elérni, így megköszönni sem azt, hogy nem hagyott tovább aludni a kelleténél. És azt sem gondolnám, hogy alvás közben tettem volna valami olyat, ami kiváltaná ezt a kiemelt figyelmet.
Nem tudom, hogy miként alakul majd a péntek, illetve az utána következő időszak, de ez a dolog most egészen meghatott, így már-már optimistán várom az újabb tortúrát. Nem tudom, hogy miért kedvesek ott az emberek, semmi okuk sincs rá...

A mai napon voltam az ismételt altatóorvosi vizsgálaton, ami eléggé simán ment. Ezúttal egy férfi volt az, aki rábólintott az altatásra. Sok kérdést most sem vetett fel az állapotom. Ennél érdekesebb volt a hétfői vérvétel, amitől annyira tartottam, hogy nem is ment simán. Már vasárnap este az volt bennem, hogy ezúttal nem lesz valami rendben, nem lesz jó a labor, gond lesz az altatásnál, nem jól nő össze a belem, vagy tudom is én mi. Lényeg, hogy nem volt jó előérzetem. Ennek megfelelően, mikor megszúrtak a tűvel, akkor azon túl, hogy ismét olyan férfias hangot adtam ki, hogy kint azt gondolták a rádióban a Bee Gees szól, nem történt semmi. Ott ültem, vénámban egy tűvel, alatta a lavór, vér meg sehol. Egyetlen csepp sem jött. Komolyan felmerült bennem, hogy valójában már napok óta halott vagyok, csak annyira erős bennem a kötelességtudat, hogy mindenképpen ott akartam lenni a vizsgálatokon, ha már adtak rá időpontot. Mivel ugyanaz a nővér volt ott, aki az első alkalommal is, a műhibát kizártam. Ő is, ezért arra kért, hogy próbáljak meg kevésbé görcsölni. Még egy pohár vizet is kaptam. Inni, nem a nyakamba.
Végül a másik karommal több szerencséje volt. Ezek után mehettem az EKG-ra, majd vissza a sebészetre, ahol ha már összefutottam a sebésszel, rögtönöztünk is egy bábelőadást. Mivel a február óta tartó események során már megtanultam, hogy akárcsak egy bábnak, nekem sincs módom befolyásolni, hogy mi történik velem, könnyen elfogadtam a szituációt. Persze a gumikesztyű csattanása a csuklón és a vazelines tégely látványa hamar megtette hatását. Ahogy Frank Drebin mondaná: ahol máskor vígan fütyül a szél, oda most egy zabszem se fér. Ennek megfelelően nem is a Vitéz János című darabot adtuk elő, hanem a Hegedűs a háztetőn-t, amelyből én a hegedű magasabb hangjait jelenítettem meg.
Egy élmény lehet engem kezelni.

Itt tartunk most tehát. Kaptam még egy napnyi evési lehetőséget a műtét előtt, de valahogy nem akarok élni vele. Tudom, hogy minél többet eszem, annál több mindent tudok majd holnap tasakokba csomagolni. Reggel egy evőkanál keserűsóval indíthatom majd a napot (ez szolgálná a korábban említett "másfajta" hashajtást), aztán kezdhetem 0-24-ben cserélgetni a stomazsákot. Gyanítom, lesz olyan időszak, amikor a kezeimet látni sem fogom, annyira dolgoznak majd.
Pénteken reggel hétkor pedig már jelentkezhet is a kórház recepciójánál az újabb adag tűszúrásokért. A kórházba amúgy valószínűleg egy Toi-Toi-os autóval megyek majd, aludni és hazajönni pedig a bérelt mobil WC-ben fogok. Ennek az az oka, hogy ma ismét felhívták a figyelmemet arra, hogy vigyek magammal éjszakai női betét. Erre azért van szükség, mert eleinte nagyon híg lesz a széklet és nem garantált, hogy szabályozni is tudom majd. Ha kapok egy csörgőt, akkor át is tolhatnak az újszülött osztályra.

Mellesleg aznap van a 11 éves párkapcsolati évfordulónk. Nem emlékszem az eltelt bő évtized minden másodpercére, de az rémlik, hogy sosem kértem évfordulós ajándéknak új anust.
Remélem, jövőre megint könyvet vagy nyakkendőt kapok...


Ui.: Holnap, ha lesz kedvem és szabad kezem, akkor még írok. Akárhogy is, az utolsó bejegyzés ismét időzítésre került, ezúttal augusztus másodikára.

12 komment

Címkék: énblog élet vicc foci alvás pánik rák egészség műtét vastagbélrák végbélrák belezés stoma Egészségügy sztóma

A bejegyzés trackback címe:

http://altezza.blog.hu/api/trackback/id/tr744664497

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

felmary 2012.07.18. 21:09:00

Bocs, de megengedsz nekem egy praktikus kérdést?
A stoma-val is érzel ingert? Vagy csak folyik ki a cucc a zacsiba -mondhatni- kontrollálatlanul? Vagy, esetleg nyomni is kell?

A műtét jól fog sikerülni és pont. Médium vagyok, mondtam már?

Altezza 2012.07.18. 21:11:43

@felmary:
Általában csak azt érzem, hogy jön. Kicsit csiklandós érzés. Néha van olyan, hogy pár másodperccel előtte érzem, hogy valami jönni fog.

felmary 2012.07.18. 21:49:43

Köszi a kérdést. 40 cm-re tudtak felmenni, mert volt ott egy nagy szűkület, de azon a 40 cm-n nem találtak semmit. A szűkület állítólag bélgyulladástól van. Antibiotikumot kap. De lesz még CT is, bár az időpont gondolom, a holdban van.

Amúgy szegényt nem is a vizsgálat viselte meg nagyon, hanem az előző napi béltisztítás (hányt, meg minden), ill. hogy a vizsgálat után "ottfelejtették" a betegkísérők, majd amikor 1 órát váratták, és valaki végre jött, hogy eltolja, kitolta a kijáratig, majd elugrott boltba (!), és csak ezután tolta el a WC-ig (merthogy nagyon kellett neki...)
Áááá, nekem azért magas az ingerküszöböm, de basszus, ez azért tényleg felháborító.

Altezza 2012.07.18. 22:06:10

@felmary:
Hát, vannak remek helyek és emberek, az biztos. Annak azért örülök, hogy elsőre nem tűnik nagynak a gond. Kevesebb csokoládé. ;-)

%csilli% 2012.07.19. 11:22:43

Én nagyon drukkolok Neked és a Nagyikának is!

Altezza 2012.07.19. 11:58:44

@%csilli%:
Fradi meccsen nincs ekkora szurkolás. :-)

Köszönöm!

Csibész315 2012.07.19. 18:51:28

Drukkolás megy ezerrel Neked, és a nagymamának is!
Minden rendben lesz, más lehetőség NINCS!
A csapatod is ugyanaz...

Altezza 2012.07.21. 19:41:37

Alázatosan jelentem, még élek. Ami annyiban mindenképpen csoda, hogy szerda óta nem ettem és a holnap is kérdéses. Dèlelőtt még kókadt voltam, de mostanra már önjáró lettem.

starline12 2012.07.23. 01:40:54

Csak most találtam rá a blogodra, és mire észbe kaptam végig olvastam az egészet. Először is jó egészséget és minden-minden jót kívánok Neked és családodnak még nagyon hosszú ideig. Szerintem felfedezted a rák ellenszerét a humort. :) Bár nem vagyok beteg, de ha egyszer esetleg sor kerülne rá ebből a blogból merítek erőt a gyógyuláshoz. Ne haragudj, de néhol potyogtak a könnyeim a nevetéstől a családom nagy megrökönyödésére. A vége felé egy kicsit szomorkásabb volt a hangulatod, ami érthető is, de remélem, hogy a kezelések után helyrerázódik minden. :) Tudom, hogy azért ez a betegség egy olyan betegség, ami sok mindent átértékel az életben, de hátha idővel egy picit elhomályosul az emléke. Minden jót kívánok, és gyors felépülést az újabb műtétből. :)

Altezza 2012.07.23. 12:11:47

@starline12: Szia, köszönöm a jókívánságokat! Örülök, ha szórakoztatónak találod a blogot, ez lenne a célja. Viccelni mindennel lehet. ;-)

starline12 2012.07.23. 23:54:48

Hát valóban sokszor szórakoztató, de tényleg nem erre számítottam a blogoddal kapcsolatban. :)
Egyél sokat, gyógyulgassál, és ha jobban vagy írd meg nekünk!