Vissza a szürke hétköznapokhoz!

Zsákomban a rákom. Napló a népszerű betegségről, saját szemüvegen át nézve.

Hivatalos Facebook oldal

15 perc hírnév - Médiatár

 

Házipatika interjú: klikk

 

Utolsó kommentek

  • Memento Mori: @Altezza: Hurrá! ;-) (2018.04.22. 19:54) Ránc
  • Altezza: @murray: Sorry, hogy nem valami tréfásabb bejegyzéssel kellett szembesülnöd. :-D Ha ez vigasztal, akkor (kipp-kopp), asszem letudtam a posztban szereplő depressziós, pánikrohamos dolgot. ;-) (2018.04.07. 19:58) Ránc
  • murray: Szia Misi, ma pont egyik (remélem képzelt) betegségem miatti rossz hangulatú napomon ugrottam be a blogodra..:-) erre ilyeneket írsz? :-) Nézd: szerintem teljesen érthető a félelmed az újabb ny... (2018.03.28. 14:55) Ránc
  • Altezza: @Memento Mori: Szia, Sajnos az őrület mellett nem volt időm táblázatokat és azok adatait felhasználva diagramokat készíteni, így egzakt szerotonin adatokkal nem tudok szolgálni. Így csak közvetett... (2018.01.01. 20:56) Ránc
  • Memento Mori: Szia Misi! Kemény időszak lehetett ez a márciustól decemberig tartó 9 hónap... Hátborzongató és mégis homlokra-csapósan egyszerű a megfejtés a testi problémára adott egyik orvosi válasz (bélszakasz ... (2018.01.01. 20:27) Ránc
  • Utolsó 20

Facebook Activity Feed

Facebook Activity Feed

Bejegyzések

Otthon, édes otthon

2012.07.24. 17:23 :: Altezza

Megvolt a második műtét, néhány órája már itthon is vagyok. Sőt, már fagyizni is voltam. Gyorsan, csendben, már-már unalmasan telt el az elmúlt néhány nap.

Köztudott tény, hogy az emberek az ismeretlentől félnek a legjobban, ennek megfelelően múlt pénteken szinte rezzenéstelen arccal vonultam be a kórházba, hiszen ismerős helyre, ismerős emberek közé mentem. Tudtam, hogy mi vár rám, ismerős volt a műtő plafonja, az altatóorvos mosolygós szeme és ismerős volt az összes tűszúrás. Utóbbiból szerencsére most a lehető legkevesebb jutott. Például senki sem szúrta meg magát műtét közben, így nem kellett utólag vért adnom, hogy bizonyítsam, nem hordozok magamban veszélyes vírusokat. Talán már rákos sejteket sem. Ez persze még korántsem biztos, de jó lenne úgy 3 percre őszintén elhinni.
A műtét és az utána következő napok rendben teltek el. Egy kis színt talán csak az első napon sikerült becsempésznem a kórházi falak közé, méghozzá a stomazsákommal. Korábban többször is kifogásoltam, hogy nem készül mintás tasak, ezért aztán a saját kezembe vettem az irányítást. A műtétre így jelentkeztem:
stoma_hedgehog.jpg
Mondanom sem kell, gyakorlatilag osztatlan sikert aratott a dolog. Plusz felírták a kórlapomra, hogy: nem normális.
A napok olyannyira egyhangúak voltak, hogy még az evés sem vitt színt bele, enni ugyanis nem lehetett. Szerda este hét órakor megvacsoráztam itthon, másnap hashajtás, pénteken műtét. Szombaton már kortyolgathattam némi vizet, ami alatt fél litert kell érteni, de aztán eljött a vasárnap, mikor is úgy 84 órányi éhezés után kaptam 14 szem háztartási kekszet. Egész napra. A hirtelen elém tornyosuló étellel nem is tudtam mit kezdeni, úgyhogy felmerült bennem, hogy a felét elküldöm az éhező afrikai gyerekeknek. Gondoltam kiszáradni úgy sem fog a hosszú út alatt. Annak ellenére egyébként, hogy a fenti koplalási idővel feljöttem Gandhi mögé az örök ranglista második helyére, nem viseltem rosszul a dolgot. Szombat délelőtt volt egy mélypontom, melyet csak fokozott, hogy a szobatársam családja úgy 1,5 órán át beszélgetett arról, hogy miket fognak enni, ha hazamennek. Úgy éreztem magam, mint azok a légiósok, akiknek a nagy Levin mesél mindenféle ételekről, miközben a sivatagot róják, úton Igori felé. Tapintható volt a feszültség.
Végül, úgy három óra szenvedés után átestem a holtponton és amikor vasárnap reggel immáron "rendes" reggelit kaptam, akkor teljesen rezignált arccal kezdtem el falatozni a kefírrel párosított darált felvágottat. Az evés egyébként azért is fontos volt, mert az emésztési folyamat végső fázisa volt az útlevelem hazafelé, amit a bevitt mennyiséggel arányosan el is kezdtem megvalósítani.
Nem várt mellékhatásként a szombati kortyolgatás óta folyamatosan morog, mozog a teljes belső berendezésem, nem ritkán olyan hangosan, hogy méterekről is tisztán hallható minden egyes glutty. Majd megpróbálok belőle egy letölthető csengőhangot készíteni a blog olvasói számára.
Apró öröm az ürömben, hogy a WC látogatása is megkezdődött, de eddig szerencsére nem elviselhetetlen gyakorisággal. A rendszer telítődése persze változtathat ezen, de most még bátran el mertem menni akár kilométeres távolságra is a mellékhelyiség biztos ölelésétől. Mondjuk a mai ebéd után elidőztem egy kicsit a porcelánfotelen, de ezt természetesnek vettem, sőt, szinte vártam is. Eléggé parázok ugyanis tőle, hogy szétmegy a varrás, és akkor nem a büszkeség tölt majd el engem. Az időtöltés első része mondjuk eléggé érdekes volt, ugyanis igazolódni látszott az a gyanúm, hogy az említett morgást nem csak a szilárd, hanem a légnemű anyagok is gerjesztik. Szerencsére még időben meg tudtam kapaszkodni az ülőalkalmatosságban, így nem repített le róla a légnyomás. Óvatosnak kell lennem, mert úgy látszik, elég, ha kicsit elbambulok és a következő bejegyzést egy műholdról fogom megírni.
Az emésztésem tehát egyelőre alakulgat, ahogy a gyári kijárat is. Szegény, az egy hónapos nyaralás után eléggé nehezen veszi, hogy újra munkába kellett állnia. Vagy ülnie. Milyen jó is lenne visszaugrani egy gyors aranyér műtétre.

Újra itthon tehát. Remélem, hamar felveszem majd a hétköznapok ritmusát. Hat hétig ugyan diétáznom kell, de nem lesznek esti trombózis elleni szurkálások, a stomazsák helyén csak egy nagy ragtapasz van, hogy eltakarja a kalocsaira egyáltalán nem emlékeztető öltéseket, amiktől a jövő héten elvileg meg is szabadítanak. Amennyiben nem ejt rabul lakásunk legkisebb helyisége, akkor szinte semmi akadálya nem lesz annak, hogy akárcsak Pinokkió, én is igazi fiúvá váljak.



11 komment

Címkék: énblog élet vicc alvás rák egészség wc sün otthon műtét morgás vastagbélrák végbélrák belezés stoma Egészségügy sztóma

A bejegyzés trackback címe:

http://altezza.blog.hu/api/trackback/id/tr714674959

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

felmary 2012.07.24. 19:17:02

Üdv újra a végbélnyíláson keresztül ürítők klubbjában. (VBKÜK)

A stomazsák-dekorral meg freecard-ra.

sghu77_ 2012.07.24. 19:39:04

No ez igazán jó hír! Mégse vagy te csiga, hogy a hátadon hordjad a házad, vagy hasadon a zsákod! Meg Zsákos Hobbit sem. :-))

Csibész315 2012.07.25. 15:35:05

Örülök, hogy minden rendben ment!
Végre megint a gyári alagutat hasznáhatod. :)

Biztos nagy sikere lenne a csengőhangodnak is.. ;)
De lehet, jobb lenne egy videót csinálni, és fellőni a youtube-ra.. Még a végén jogdíjat is kaszálhatnál érte.. :P

Tetszett a sün a zsákocskádon.. :)
Csak nem rendőr vagy? :D

Altezza 2012.07.25. 16:30:07

@Csibész315:
De, rendőr vagyok, úgyhogy tudom, hogy ki vagy és honnan írsz!
;-)
A varrást védő ragtapaszra vízilovat, csigát és kutyát is rajzoltam bent. Ezek milyen foglalkozásra utalnak? :-)

A gyári alagútnak én is örülök, kár, hogy nem volt annyi eszem, hogy a szünet alatt kifessem és kiépítsem a kivilágítást.

Csibész315 2012.07.25. 19:20:41

@Altezza: A rendőrök a 'sün', vagy tévedek? :P

Mellesleg tényleg kivagyok, ne is tudd meg hogy.. :D :P
Múlt kedden akkorát taknyoltam, hogy azt hihették az emberek földrengés volt.. :P
Drága 'kiskutyám' meglátta a cimboráit..
Térdem darabokban, és vagy 2x akkora lett, mint normál esetben..

Milyen színű alagutat szeretnél? És milyen világítást? :P :D

Csibész315 2012.07.25. 19:22:00

Tudod, úgy is lehet kifesteni, meg villanyt szerelni, hogy 'benn laknak'.. :D

Csibész315 2012.07.25. 19:23:35

Most nézem csak, szegény süninek kidüllednek a szemei, csak nem épp erőlködik? :D

Altezza 2012.07.25. 20:27:23

@Csibész315:
Lakottan is lehet festegetni, csak közben tologatni kell a bútorokat.
A süni inkább csodálkozik. Biztosan az almán. Vagy az árán.