Vissza a szürke hétköznapokhoz!

Zsákomban a rákom. Napló a népszerű betegségről, saját szemüvegen át nézve.

Hivatalos Facebook oldal

15 perc hírnév - Médiatár

 

Házipatika interjú: klikk

 

Utolsó kommentek

  • Memento Mori: @Altezza: Hurrá! ;-) (2018.04.22. 19:54) Ránc
  • Altezza: @murray: Sorry, hogy nem valami tréfásabb bejegyzéssel kellett szembesülnöd. :-D Ha ez vigasztal, akkor (kipp-kopp), asszem letudtam a posztban szereplő depressziós, pánikrohamos dolgot. ;-) (2018.04.07. 19:58) Ránc
  • murray: Szia Misi, ma pont egyik (remélem képzelt) betegségem miatti rossz hangulatú napomon ugrottam be a blogodra..:-) erre ilyeneket írsz? :-) Nézd: szerintem teljesen érthető a félelmed az újabb ny... (2018.03.28. 14:55) Ránc
  • Altezza: @Memento Mori: Szia, Sajnos az őrület mellett nem volt időm táblázatokat és azok adatait felhasználva diagramokat készíteni, így egzakt szerotonin adatokkal nem tudok szolgálni. Így csak közvetett... (2018.01.01. 20:56) Ránc
  • Memento Mori: Szia Misi! Kemény időszak lehetett ez a márciustól decemberig tartó 9 hónap... Hátborzongató és mégis homlokra-csapósan egyszerű a megfejtés a testi problémára adott egyik orvosi válasz (bélszakasz ... (2018.01.01. 20:27) Ránc
  • Utolsó 20

Facebook Activity Feed

Facebook Activity Feed

Bejegyzések

Szép új világ

2012.07.27. 11:29 :: Altezza

Egy hét telt el a második műtét óta, így már kaptam némi ízelítőt az új világrendből, amely természetesen változásokat is hozott. Igaz, nem csak olyan területen, ahol vártam volna.

A legnagyobb aggodalmam az volt, hogy ha nem is véglegesen, de egy jó ideig csak kezet mosni tudok majd kijönni a WC-ről, de ez egyelőre elmaradni látszik. Hogy ez a diétának, a fantasztikus szervezetemnek vagy a puszta véletlennek köszönhető, azt nem tudom, de tény, hogy az elmúlt napokban volt olyan 24 óra, amikor csak kisebb dolog miatt kerestem fel a nyugalom szigetét. Igaz, az első műtét óta ezt gyakrabban teszem, olyannyira, hogy az éjszakai programok közé is felkerült a dolog. Úgy látszik, hogy a belezéskor valami támasztékot is végkiárusítottak, mert a hólyagom sokkal kevésbé szeret kisgömböcöt játszani. A dolog nem vészes, nem kell óránként rohangálnom, talán az eddigi gyakoriság megkétszereződéséről beszélhetünk csak.
A lényeg, hogy a gyári alagút ismét bekapcsolódott az emésztési úthálózatba és eddig úgy látszik, hogy nem a német autópályákon tapasztalható, sebességkorlátozástól mentes szabály lett az irányadó. Nem bánnám, ha később sem kellene traffipaxot bevetni a féken tartásra.
Ugyancsak pozitívumként fogom fel, hogy a testem nem hasít ki sokkal kevesebbet az univerzumból, mint a dupla szabdalás előtt. Az első műtét előtti hashajtás megkezdése előtt 83 kilogrammot mutatott az itthoni mérleg, a tegnap reggeli mérés pedig 79 kilóra értékelt, ami - a számok világában kevésbé járatosak kedvéért - 4 kiló veszteséget jelent. Nem ismerem az iparági átlagot, de figyelembe véve, hogy a két beavatkozás egy hónapos időtartamából úgy egy hétig egyáltalán nem is ettem, nem tűnik radikális súlyveszteségnek. Szerintem van olyan Norbi az országban, aki örülne egy ilyen hatékonyságú fogyókúrának.
Persze nincsen műtét szövődmény nélkül. Meglepő módon nálam ez a munkahelyemen manifesztálódott, ami azt jelenti, hogy mire visszamegyek, addigra eléggé sok minden megváltozik. Még egy műtét és mehetek vissza a balettba ugrálni.

De nyilván nem ez utóbbi dolog a legfontosabb az emberek vagy mondjuk az én életemben. Első körben, örülnöm kellene, hogy végre értelemet nyert a mondás, miszerint "Örülj, hogy lyuk van a fenekeden!". Aztán persze ott van az is, amit mindenki mond, azaz, hogy gyógyuljak meg. Ez részben könnyen megy, hiszen, ahogy arról korábban már többször is írtam, nem igazán éreztem magam eddig betegnek az elmúlt közel 6 hónap során. Ugyanakkor valahogy úgy vagyok vele, hogy nem az a fontos, hogy velem mi történik, hanem az, hogy mi lesz a lányom apjával. Egyelőre én úgy érzem, elfogadom, elfogadtam azt, hogy esetleg kevesebbet tudok hozzátenni az evolúciós folyamatokhoz vagy a TB kassza gyarapításához. Egy nem egészen öt éves gyerek azonban szerintem kevésbé megértő az ilyesmivel szemben.
Persze minden szentnek maga felé hajlik a keze, így természetesen én magam sem bánnám, ha még néhány évtizedig boldogíthatnám az ismerőseimet remek meglátásaimmal, ami a világ és az Ő dolgaikat illeti.

Ezt az ördögi tervet talán segít megvalósítani majd az úgy egy hónap múlva kezdődő és jelen állás szerint négy hónapig tartó ismételt kemoterápia. A műtétek előtt már kaptam ugye tíz adagot, ami kettős hatást ért el, mert nem csak a suicide sejteket tüntette el, hanem az érhálózatomat is átalakította. Legalábbis a nővérek a kórházban erősen kifogásolták, hogy nem nagyon találnak használható vénákat a végtagjaimon. Hazajönni nem tudtam a kórházból, hogy utánajárjak, de egészen biztos voltam, benne, hogy nem hagytam őket itthon. Egyszerűen a kemó eltüntette. David Chemofield.
Nincsenek vérmes reményeim, így nem reménykedem abban, hogy a rám váró prevenciós kemó majd visszaépíti a vénáimat, sőt, további felszámolást látok körvonalazódni. Apró reménysugár, hogy a nekem szánt vegyszereket elvileg lehet tabletta formájában is adagolni, ami az általam olyannyira kedvelt tűszúrások miatt mindenképpen jó hír, de ugye rögtön felmerül a kérdés, hogy vajon mit tenne az amúgy is viharvert emésztőrendszeremmel?
Kész szerencse, hogy nem nekem kell eldönteni a bevitel módját.

Addig persze még eltelik néhány hét, ami, ha másra nem is, arra jó lesz, hogy további tapasztalatokat gyűjtsek a light-beles világról. Ezekről természetesen igyekszem majd beszámolni. Tudják, ne menjenek sehova, a reklám után folytatjuk!

9 komment

Címkék: énblog élet vicc rák egészség zsír műtét vastagbélrák kemoterápia végbélrák belezés kemó Egészségügy

A bejegyzés trackback címe:

http://altezza.blog.hu/api/trackback/id/tr834681381

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

%csilli% 2012.07.29. 20:41:24

Én annyira örülök hogy jól vagy! :)

Altezza 2012.07.29. 20:43:15

@%csilli%:
Örülök, hogy sikerült örömet okoznom.
:-)

Fruzsibogár 2012.07.30. 12:08:52

De jó olvasni, hogy minden rendben veled! Meg úgy egyáltalán olvasni is jó 3 hét koplalás után (szemműtétem volt)

Altezza 2012.07.30. 20:32:23

@Fruzsibogár: És milyen színű szemet választottál? Vagy nagyobbítás volt?

Fruzsibogár 2012.07.30. 20:52:58

"Csakis kék szemet, mint a papinak". Valójában PTK(fototherápiás keratektómia) műtétem volt, amivel egy rejtélyes eredetű szaruhártya-erróziót próbálnak meg helyrehozni. Egyenlőre nem győztek meg róla, hogy sikerült is, de próbálok bizakodni

Altezza 2012.07.30. 21:24:20

@Fruzsibogár:
A jó öreg Charlie Firpo...
:-)
A második mondatból sajnos csak a kötőszavakat értettem. De ha neked most így jobb, akkor én is örülök.

Fruzsibogár 2012.07.30. 21:33:48

@Altezza: tudtam, hogy egy klasszikust idéztem :) Addig jó, amíg nem érted, miről beszélek (volt neked elég bajod), lassan 1 éve élek komoly fájdalmakkal és kiszámíthatatlanul bekövetkező, több napos "vak" periódusokkal. De próbálok bízni benne, hogy szép lassan jobb lesz, bármennyire is türelmetlen vagyok már. Ha nem, akkor újabb műtét

Altezza 2012.07.30. 21:37:36

@Fruzsibogár:
Ha szeretnéd, ezentúl Braille írással is készítek majd bejegyzéseket. (Most is éppen írok, talán egy órán belül kint is lesz.)

De jobban örülnék, ha csak a megszokott módon kellene írogatnom, úgyhogy: LÁSS!
;-)

Csibész315 2012.07.31. 12:39:41

@Fruzsibogár: Együttérzésem!
Gyógyulj meg Te is!

Altezza! Örülök, hogy jól vagy!