Vissza a szürke hétköznapokhoz!

Zsákomban a rákom. Napló a népszerű betegségről, saját szemüvegen át nézve.

Hivatalos Facebook oldal

15 perc hírnév - Médiatár

 

Házipatika interjú: klikk

 

Utolsó kommentek

  • Memento Mori: @Altezza: Hurrá! ;-) (2018.04.22. 19:54) Ránc
  • Altezza: @murray: Sorry, hogy nem valami tréfásabb bejegyzéssel kellett szembesülnöd. :-D Ha ez vigasztal, akkor (kipp-kopp), asszem letudtam a posztban szereplő depressziós, pánikrohamos dolgot. ;-) (2018.04.07. 19:58) Ránc
  • murray: Szia Misi, ma pont egyik (remélem képzelt) betegségem miatti rossz hangulatú napomon ugrottam be a blogodra..:-) erre ilyeneket írsz? :-) Nézd: szerintem teljesen érthető a félelmed az újabb ny... (2018.03.28. 14:55) Ránc
  • Altezza: @Memento Mori: Szia, Sajnos az őrület mellett nem volt időm táblázatokat és azok adatait felhasználva diagramokat készíteni, így egzakt szerotonin adatokkal nem tudok szolgálni. Így csak közvetett... (2018.01.01. 20:56) Ránc
  • Memento Mori: Szia Misi! Kemény időszak lehetett ez a márciustól decemberig tartó 9 hónap... Hátborzongató és mégis homlokra-csapósan egyszerű a megfejtés a testi problémára adott egyik orvosi válasz (bélszakasz ... (2018.01.01. 20:27) Ránc
  • Utolsó 20

Facebook Activity Feed

Facebook Activity Feed

Bejegyzések

Kis lépés az embernek

2012.08.06. 11:38 :: Altezza

Ma reggel sikeresen landolt a Curiosity a Marson, és ha egy kis szerencséje is lesz, akkor talán talál valami életre utaló nyomot is. Nekem szerencsére nem kellett ennyit repkednem az űrben, hogy némi életjelre bukkanjak.

Rengeteg időm van életre utaló jelek után kutatni, mert az alvás továbbra is nehézkesen megy. Főleg az elalvás. Hajnali kettő előtt gyakorlatilag egyáltalán nem tudok elaludni, aminek az az eredménye, hogy a reggeli ébredés időnként délelőttivé alakul. Nem fáj semmim, egyszerűen csak nem találom a helyem, ahogy bennem futkosó bizsergés sem. Ha Öveges professzor még élne, akkor engem használna fel valamelyik kísérletéhez, amelyben a kóboráramról lenne szó.
Más nyűgöm egyelőre nincs. A WC látogatása is egészen elfogadható mértéket öltött az elmúlt szűk egy hétben. Talán csak az zavaró néha, hogy szereti kicentizni a viharjelzés kiadását a szervezetem, így időnként öles léptekkel kell haladnom.
Pénteken ismét ellátogattam kedvenc sebészetemre, ahol kicsit kitisztogatták az egy hete belém fúrt lyukat. Meglepő módon sokkal kevésbé volt rossz, mint azt vártam. Inkább kellemetlennek mondanám, mintsem rossznak a folyamatot. Még a varrást is megúsztam, mondván néhány hét alatt majd magától összenő. Kíváncsi leszek rá, hogy hogyan? Illetve, hogy milyen nyoma lesz majd. Nem mintha veszélyeztetné a heg a modellkarrieremet. Ha meg esetleg mégsem nőne össze a Mariana-árok mélységű lyuk, akkor egyszerűen feltöltöm vízzel és kiteszek rá egy táblát KÍVÁNSÁG KÚT! felirattal. A turisták majd özönlenek, hogy némi bedobált Euró apróért cserébe kívánhassanak. Végre biztos megélhetésem lenne.
Persze megeshet, hogy mégis az orvosoknak lesz igaza, és a lyuk beforr néhány hét alatt. Más kérdés, hogy a fúrás, faragás és varrás triónak köszönhetően olyan hepehupás lett a hasam azon része, hogy szegényebb falusi iskolákban simán lehetnék a Dunántúl 1:43-as domborzati térképe. A lassan visszanövő szőr jelképezhetné mondjuk a somogyi erdőket. Lehet, hogy egy-két dámszarvas is felbukkanna idővel.

Lassan talán némi vitalitás is visszaköltözik majd belém. Fizikailag teljesen rendben vagyok, inkább fejben eresztettem le egy kicsit. Persze lassan vége a nyárnak, letelik az óvodai szünet és szerintem én is hamarosan munkába állok majd. Az előkezelések alatt kifejezetten jól esett a fejemnek a munka, így remélem, hogy ismét sikerül majd lekötnöm a gondolataimat, amik kissé össze-vissza kalandoznak mostanában. Egyrészt ugye próbálnának a megszokott dolgokon merengeni, másrészt viszont gyakran eszembe jut az is, hogy mi várhat még rám? Kiújulás és áttét ügyileg. A márciusi CT és MR vizsgálatok alapján elvileg most sehol sem kellene bennem öngyilkos sejteknek lennie, de ez ugye most szinte csak elmélet. Néhány hét múlva kezdődik majd a négy hónaposra jósolt prevenciós kemó kúra, amely közben valószínűleg egy ellenőrző CT-re is kapok majd belépőt. Gondolom frászban leszek majd, hogy mit mutat. Már most is abban vagyok kicsit.
És ez a frász szerintem örökre belém költözik majd, hiszen innentől kezdve folyamatosan járkálhatok majd a különféle ellenőrző vizsgálatokra: vérvétel, tükrözések, CT, ultrahang, röntgen, javasasszony, stb.
Sugárzóbb leszek, mint a Curie házaspár.

Próbálnék tehát visszakanyarodni a megszokott napokhoz. Már a foci is ott motoszkál a fejemben és lassan talán a lábamban is. Igaz, még vagy egy hónapig nem nagyon futkározhatok. Persze a szezon is csak szeptemberben kezdődik, úgyhogy akár a szokásos pihenésnek is felfoghatom a szünetet. Más kérdés, hogy a kemó is akörül kezdődik, így fogalmam sincs, hogy mikor tudok majd ismét mozogni egy kicsit. Vagy sokat. Ha a kemó megakadályoz majd benne, akkor marad a tavasz. Pedig már nagyon hiányzik a mozgás a lelkemnek és szerintem a szervezetemnek is. Aludni legalábbis biztosan jobban tudnék.
Addig azonban marad az éjszakai plafonbámulás. De lehet, hogy megpróbálom magam hasznossá tenni és inkább az égboltot kémlelem majd. Hátha a Marsról is küldtek ide valakit.

1 komment

Címkék: énblog élet vicc foci alvás rák egészség torna unalom vastagbélrák kemoterápia végbélrák kemó Egészségügy

A bejegyzés trackback címe:

http://altezza.blog.hu/api/trackback/id/tr444697981

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

felmary 2012.08.08. 13:39:07

Augusztus van, kémleld inkább a hullócsillagokat! És még kívánhatsz is valamit.