Vissza a szürke hétköznapokhoz!

Zsákomban a rákom. Napló a népszerű betegségről, saját szemüvegen át nézve.

Hivatalos Facebook oldal

15 perc hírnév - Médiatár

 

Házipatika interjú: klikk

 

Utolsó kommentek

  • Memento Mori: @Altezza: Hurrá! ;-) (2018.04.22. 19:54) Ránc
  • Altezza: @murray: Sorry, hogy nem valami tréfásabb bejegyzéssel kellett szembesülnöd. :-D Ha ez vigasztal, akkor (kipp-kopp), asszem letudtam a posztban szereplő depressziós, pánikrohamos dolgot. ;-) (2018.04.07. 19:58) Ránc
  • murray: Szia Misi, ma pont egyik (remélem képzelt) betegségem miatti rossz hangulatú napomon ugrottam be a blogodra..:-) erre ilyeneket írsz? :-) Nézd: szerintem teljesen érthető a félelmed az újabb ny... (2018.03.28. 14:55) Ránc
  • Altezza: @Memento Mori: Szia, Sajnos az őrület mellett nem volt időm táblázatokat és azok adatait felhasználva diagramokat készíteni, így egzakt szerotonin adatokkal nem tudok szolgálni. Így csak közvetett... (2018.01.01. 20:56) Ránc
  • Memento Mori: Szia Misi! Kemény időszak lehetett ez a márciustól decemberig tartó 9 hónap... Hátborzongató és mégis homlokra-csapósan egyszerű a megfejtés a testi problémára adott egyik orvosi válasz (bélszakasz ... (2018.01.01. 20:27) Ránc
  • Utolsó 20

Facebook Activity Feed

Facebook Activity Feed

Bejegyzések

A változás szele

2012.08.13. 01:10 :: Altezza

A helyzet az, hogy nem igazán szeretem a változásokat. Legalábbis azokat, amelyek kihatással vannak az életemre. Részben talán ezért is nem költöztem még eddig külföldre. Vagy legalább egy másik lakásba.

Mostanában azonban mégis jobban örülök egy-két velem kapcsolatos változásnak. Főleg ami az általános állapotomat illeti. Az pedig az elmúlt egy hétben rohamos javulásnak indult, pedig annyira talán nem is volt rossz állapotban. Ok, a műtétek, főleg az első, eléggé megviselt, de mióta visszaállították az emberiségre amúgy jellemző emésztési útvonalamat, azóta sokkal jobban vagyok. El lehet persze viccelődni a stomával is, de lássuk be, sokkal jobb ez így.
A közel két hete belém fúrt lyuk szépen gyógyul, egyre kisebb ragtapaszokat igényel, ami nem csak azért örvendetes, mert így kevesebb hulladék képződik, hanem azért is, mert egyre nagyobb testfelületem szabadul meg a különféle ragasztóktól. Persze a felszabadított részeken még látszik az elnyomás, de idővel biztosan újra bőrnek lehet majd hívni az említett területet. Ha szerencsém lesz, még a viszketés is elmúlik.
Fizikailag is egyre jobban vagyok, nem mintha eddig lepukkantnak éreztem volna magam. Ma például egyedül mentem "nagy" bevásárolni, így egyrészt ismét a saját logikám szerint kóricálhattam a polcerdőben, másrészt ezúttal senki sem akarta kivenni a kezemből a 40 dekánál nehezebb tárgyakat. Sosem emelgettem még ilyen vidáman a hatszor másfél literes ásványvizes egységcsomagot. Egész kedvet kaptam egy árufeltöltői munkához. Sajnos azonban bármennyire is fittnek érzem magam, az eszem tudja, hogy néhány hétig még jobb nem ugrálni. De mint az tudjuk, ezt nem olyan könnyű megállni. Főleg Olimpia idején. Igaz, ma véget ért a kéthetes esemény, de mivel szinte minden percét végignéztem, elég sokszor volt alkalmam ugrálni a TV előtt. A versenyzőink az eredményeiknek örültek, én meg annak, hogy úgy ugrálok, mintha kórháznak még csak a közelében sem jártam volna mostanában.
Azért némi ijedségre is volt alkalmam az elmúlt napokban, ugyanis az egyik zuhanyzás után egy apró tűzőgépkapcsot találtam a kádban. Önmagában persze nem a kicsiny fémdarabka volt az ijesztő, hanem a kérdés, hogy honnak került oda? A kapocs mérete körülbelül a harmada lehet egy normál tűzőgépkapocsnak, de amúgy mindenben hasonlít normál rokonaira, azzal a különbséggel, hogy azok papírlapokhoz kapcsolódnak, ez pedig valószínűleg az első műtét során került belém, bélkapocsnak. Merthogy a bélvarrógép ilyenekkel dolgozik. Mivel a sebészeten minden érintett személy jól megérdemelt szabadságát tölti, nem volt kit felhívni, de szerencsére a párom talált némi infót a neten, és megnyugtatott, hogy amennyiben nem kezdek a kapcson kívül további irodaszereknek is életet adni, akkor nem lesz semmi gond, hiszen az említett fémtárgyból még akár százak is lehetnek bennem. Egy meg nem oszt, nem szoroz. Pedig már felkészültem rá, hogy hamarosan A4-es lapokat, hibajavítót vagy akár egy komplett színes fénymásolót is szülök majd. A keresés közben bukkant elő  ez az oldal,, ahol remek képregény formájában mutatják be azt, amiről a kedves páciens lemarad az altatás miatt. Mit ne mondjak, fantasztikus, hogy hol tart már a tudomány! A kedvencem a tizenegyes kép, amin azt mutatják be, hogy miként villantanak a Man in Blacből ismert lámpával a belekbe, hogy azok elfelejtsék a hiányzó részeket. Persze simán lehet, hogy rosszul értelmezem a képet és az eszköz valójában nem egy lámpa, hanem egy trombita. Mivel a műtét közben én is aludtam, valószínűleg már sosem tudom meg.
No de vissza a változásokhoz! Ezt a bejegyzést ugyan megint az éjszaka közepén írom, de ezúttal nem azért írok ilyenkor, mert nem tudok aludni, hanem azért nem alszom, mert írok. Az elmúlt napokban újra sikerült rendeltetésszerűen használni az éjszakákat, sőt, tegnap este már hason is tudtam feküdni! Kezd visszaállni a rend. És, hogy ez mennyire jó...
Egyedül a rám váró kemó aggaszt kissé, de amúgy teljesen gondtalan életet élhetek. Ott van persze a megváltozott gyakoriságú mellékhelyiség látogatás is, de az elmúlt két hétben ebben is vélek felfedezni némi szabályosságot, ami azt jelenti, hogy az emésztésem úgy dolgozik, mint egy biztonsági őr, azaz ráállt a  24/48 órás munkarendre. Két napig rágódik a dolgon, egy nap pedig igyekszik megszabadulni tőle. De, ahogy az őrök sem alszanak egy teljes napot, úgy nekem sem kell(ett) egy teljes nap a dologhoz. Ha ez így is marad, akkor egye penész, hajlandó vagyok elfogadni ezt a kompromisszumot az elkövetkezendő 50 évre.

Ahogy azt a bevezető sorokban írtam, nem igazán szoktam jól viselni a változásokat. És mégis, most nem csak, hogy elviselem némelyiket, de még generálok is néhányat: pl. megváltoztattam a blog küllemét (köszi lapát és Mickey!), illetve ezentúl azt hiszem elhagyom a bejegyzések elején található figyelmeztetést. A régi olvasók már úgy is tudják, hogy mire számítsanak, az újak meg majd megtanulják.
Ha lesz időm, akkor talán még a világot is megváltoztatom. Vagy csak megtanulok máshogy nézni rá.

9 komment

Címkék: énblog élet vicc alvás rák egészség wc torna műtét vastagbélrák kemoterápia végbélrák belezés kemó stoma Egészségügy sztóma

A bejegyzés trackback címe:

http://altezza.blog.hu/api/trackback/id/tr254709142

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sghu77_ 2012.08.13. 06:52:44

No ezek igazán jó hírek. Hajrá! :-)

felmary 2012.08.13. 13:00:31

Mégis mennyi maradt meg a vastagbeledből? Úgy is kérdezhetném, hogy mennyit vettek ki? Csak mert a mamámat is megműtötték a szűkület miatt, és állítólag a vbél 80%-t elvették. A maradék 30 cm meg egyenlőre nagyon nehezen veszi az extra melót... Ő nagyon kivan, 5 órás volt a műtétje, és bár 1 hét után hazazavarták a kórházból, azért még koránt sincs jól. Igaz, ő 78 éves.
Ja, és képzeld, neki nem vezették ki.
Mindenesetre tetszik a blogod új ruhája, és csak így tovább a felépülésben.

Altezza 2012.08.13. 13:07:14

@felmary: Összesen úgy 18 centit vehettek ki, ebben van vastag és végbél is. Utóbbi úgy 15 centis mindenkinél, nekem úgy 4-5 maradt.
Kivezetni akkor szokták, ha lenti nincs mihez varrni (nagyon mélyen van a daganat), vagy ha a teljes vastagbelet kiveszik, ami úgy 1,3-1,5 méter egy átlagos embernél.
Nem pontosan tudom, hogy mire gondolsz a nehéz meló rész alatt, de ha tényleg kivették szinte a teljes vastagbelét, akkor sanszos, hogy ezentúl inkább hasmenése lesz, mint nem.
Legalábbis ezt mondják a hozzáértők.
Nálam ezzel se a stománál, se most nincs gond szerencsére, pedig még nem is ehetek kényem-kedvem szerint.

Jobbulást a nagyinak!

Örülök, ha tetszik az új dizájn. A rajzot nem én készítettem, de az ötlet az enyém volt, hogy fényezzem magam egy kicsit. Már ha van mire...

felmary 2012.08.13. 13:11:57

Inkább arra gondoltam, hogy ez a maradék vastagbél még nem tudja megcsinálni azt az állagot, amire korábban képes volt. De igen, értem. Kösz amúgy, hogy elmagyaráztad, sajnos az orvosok a kórházban erre nem voltak képesek. (Nem tudom, Neked mi a tapasztalatod, de nekem egyértelműen lesújtó. Mármint, ami a beteg emberszámba vételére vonatkozik)

Altezza 2012.08.13. 13:17:48

@felmary:
Azt az állagot valószínűleg nem is fogja tudni megcsinálni. A vastagbél szerepe annyi, hogy felszívja a vizet és vele némi sót, sókat. Mivel ezt sokkal rövidebb szakaszon tudja csak megcsinálni, sokkal kevesebb ideje van erre. Így az eredmény is más.

A Kútvölgyiben nekem nagyon jó tapasztalataim voltak, de ahogy hallottam a Kék golyó utcában nem ilyen rózsás a helyzet. Nem tudom, hogy Ő hol volt, de sajnos benne van, hogy ott sem hordozzák a tenyerükön az ügyfeleket.

NYulacs 2012.08.13. 17:49:36

Zseniális a grafikaötlet, mit ne mondjak :D De a sztomazsákot hiányolom belőle, nagyon szórakoztató ötletnek találom a Sztoma Büszkeség Napját, és többször felnevettem, amikor eszembejutott. Lelki szemeim előtt 6-8 színes zsák menetel és Equal rights 4 the Stomaz! táblákat, egy kezükben szivárványos vattacukrot, a másikban áthúzott wc papírgurigát ábrázoló táblákat visznek.

Altezza 2012.08.13. 17:59:04

@NYulacs:
A képre vonatkozó elismerést köszönöm, továbbítom a rajzolónak is. Vagy csak az ötlet jó, a kivitelezés nem?

Még lehetsz társszervező, ha komoly igény mutatkozik a dologra.
;-)

murray 2012.08.15. 09:49:35

szívből örülök hogy így alakultak a dolgok és jobban vagy. üdv murray