Vissza a szürke hétköznapokhoz!

Zsákomban a rákom. Napló a népszerű betegségről, saját szemüvegen át nézve.

Hivatalos Facebook oldal

15 perc hírnév - Médiatár

 

Házipatika interjú: klikk

 

Utolsó kommentek

  • Memento Mori: @Altezza: Hurrá! ;-) (2018.04.22. 19:54) Ránc
  • Altezza: @murray: Sorry, hogy nem valami tréfásabb bejegyzéssel kellett szembesülnöd. :-D Ha ez vigasztal, akkor (kipp-kopp), asszem letudtam a posztban szereplő depressziós, pánikrohamos dolgot. ;-) (2018.04.07. 19:58) Ránc
  • murray: Szia Misi, ma pont egyik (remélem képzelt) betegségem miatti rossz hangulatú napomon ugrottam be a blogodra..:-) erre ilyeneket írsz? :-) Nézd: szerintem teljesen érthető a félelmed az újabb ny... (2018.03.28. 14:55) Ránc
  • Altezza: @Memento Mori: Szia, Sajnos az őrület mellett nem volt időm táblázatokat és azok adatait felhasználva diagramokat készíteni, így egzakt szerotonin adatokkal nem tudok szolgálni. Így csak közvetett... (2018.01.01. 20:56) Ránc
  • Memento Mori: Szia Misi! Kemény időszak lehetett ez a márciustól decemberig tartó 9 hónap... Hátborzongató és mégis homlokra-csapósan egyszerű a megfejtés a testi problémára adott egyik orvosi válasz (bélszakasz ... (2018.01.01. 20:27) Ránc
  • Utolsó 20

Facebook Activity Feed

Facebook Activity Feed

Bejegyzések

Minden jóban

2012.09.01. 22:57 :: Altezza

...van valami rossz. A kemoterápia például arra szolgál, hogy megpróbálja eltüntetni a nem kívánt sejteket, ami nyilván jó dolog. Viszont nincsen gyógyszer mellékhatások nélkül, ami inkább rossz, pedig talán ettől tartok most a legjobban.

A műtét előtti kezelést gyakorlatilag simán megúsztam, csak az öthetes kúra vége felé volt némi mellékhatás. A mostani kezelés persze ütősebbnek ígérkezik, így talán joggal aggódok. Hogy ez az aggodalom valójában mennyire jogos, azt nemsokára megtudom, hiszen a hétfői napon kezdetét veszi az első diagnózis után megjósolt három lépcsős gyógyítás utolsó állomása: a prevenciós kemó.
Azt hiszem nem leszek majd szomorú, mikor a nyolcadik flaska is kiürül, jelen állás szerint valamikor decemberben. Ha így lesz, azt azt jelenti majd, hogy nem viselt meg annyira a dolog, hogy idő előtt abba kelljen hagyni a kezelést. Nyilvánvaló, hogy nem lettem rabja a tűszúrásoknak, de a teljes turnus elméletben több sikerrel kecsegtet hosszú távon. Nem szeretem sürgetni az időt, most sem teszem, de egy egészen picit talán várom már az év végét. Majd elkérem az üres tasakokat és felaggatom azokat a karácsonyfára. Boldog Kemorácsonyt!
Persze ne szaladjunk ennyire előre az időben, hiszen még el sem kezdtem magamba szívni a koktélt, amelyhez ugye megint jár a szurkálás. Csütörtökön már tréningeztem egy vérvétellel, ami meglepően simán ment. Próbálok példát venni a lányomról, aki nemrég kapott bárányhimlő elleni oltást, amit pisszenés nélkül viselt. Egy nem egészen öt éves lány is férfiasabban viselkedik nálam. Talán ideje lenne kicsit megemberelni magam. Lábon hordom ki ezt a nyavalyát, de ha valamely kezelés fizikai kontaktussal is jár, akkor úgy nyávogok, mint egy árva kismacska.

Needle_tnb_1_1.PNG

No, de vissza a kezeléshez. Természetesen nem lepődtem meg, hogy a felsorolt mellékhatások között egy sem akadt, amit pozitívnak érezne az ember. Ami számomra eléggé érdekes. Mármint az, hogy a különféle gyógyszerek gyakorlatilag nem rendelkeznek olyan mellékhatással, amelynek örülni lehetne. Nyilván nagyon jó dolog, hogy ha a problémát, melyre felírták, eltünteti, de igazán gyárthatnának olyan szereket is, amelyek az adott betegség kezelése mellett egyéb előnyöket is hoznak. Például szívesen venném, ha néhány centit nőnék vagy ha gyorsabban tudnék tőle futni. De ilyenek nincsenek. Hiszen minden jóban van valami rossz.
A kezelések idejére be kell költöznöm majd a kórházba, ami nem jó, igaz, cserébe nem kell itthon mosogatnom. Ez is a bevezetőt igazolja, még ha nyilvánvaló is, hogy inkább mosogatnék. Persze a rák helyett is szívesebben feküdtem volna kés alá egy vakbélműtét miatt. Milyen kár, hogy ez nem kívánságműsor. (Ez vicces, a kívánságműsor helyett kívánságműsört írtam, de a helyesírás-ellenőrző nem húzta alá.)
Gőzerővel persze nem készülődök a bentlakásra, maximum olyanokon töröm a fejem, hogy mivel üssem el a bent töltendő időt, feltéve, hogy nem leszek én magam kiütve. Mivel a velem fuzionáló flaska erősen helyhez köt majd, biztosan nem viszek pl. kerékpárt. Pedig milyen régen bicikliztem már. Bár a foci jobban hiányzik. Természetesen szerencsés ember lévén a teremfoci szezon szintén hétfőn kezdődik. Nélkülem. Eddig hétfőn és szerdán jártam labdázni, most azonban úgy tűnik, hogy a szerdai megszűnik, a hétfői napok közül pedig minden másodikat, mint veszélyes hulladék megsemmisítő készülék töltöm majd. Tudom, már mindenki unja olvasni, de akkor is leírom: hiányzik a mozgás. Így aztán ezennel úgy határoztam, hogy holnap akkor is elmegyek futni, focizni vagy ekét húzni egy szántóföldre, ha szakadni fog az eső, a hó, ha kitör a harmadik világháború vagy mindezek egyszerre. Már ott tartok, hogy mindenbe belerúgok, ami gömbölyű. Ebben az országban pedig sok az elhízott ember. Nyilvánvaló tehát, hogy sürgősen kezelni kell az elvonási tüneteimet. Pláne, hogy fogalmam sincs, hogy a kemó mennyire enged majd hódolni az ilyen hóbortoknak az elkövetkezendő négy hónapban. Legyen már valami közeli emlékem is.

Hogy én mennyire unom már ezeket a maceRÁKat. Pedig igazándiból sosem lesz vége. Ha véletlenül lennék is olyan szerencsés, hogy a sejtjeim nem nőnek össze-vissza, akkor is folyamatosan járhatok majd kontrollokra, amelyek között csak tükrözésekből annyi jár, hogy ha báb lennék, akkor egy bábszínházban egy év után kidobnának elhasználódás okán. Mondjuk, amennyi ráhatásom van a dolgokra, akár bábnak is hívhatnak.
A kérdés az, hogy lesz-e pillangó abból a bábból? Na jó, egy molylepkének is örülnék.

6 komment

Címkék: énblog élet vicc foci rák egészség vastagbélrák kemoterápia végbélrák kemó Egészségügy

A bejegyzés trackback címe:

http://altezza.blog.hu/api/trackback/id/tr324746489

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

felmary 2012.09.02. 19:06:14

A kemó az, amitől kihullik az ember haja? Vagy az a sugár?
Akárhogy is, kitartás.

Amúgy képzeld, a Mamámnak - tudod, kivették a vastagbelének a 80%-t - megjött a szövettan, és nem rák okozta az elzáródást, hanem egy barackmag. Ehhhhh. Mondjuk, a doki szerint amúgy almahéj is lehetett volna, mert a szűkület azért persze megvolt (de nem ráktól, csak úgy alapból), és csak idő kérdése volt, hogy mitől záródik el.

Mindenesetre egyre jobban van, pedig 78 éves, szóval lehet, hogy betársul a cimbid mellé a halhatatlanok közé... :-)

Altezza 2012.09.02. 19:11:39

@felmary:
Örülök, hogy jól van a nagyid! Arról nem volt szó, hogy a barackmag, hogy került oda? Szerintem én szándékosan sem tudnék lenyelni egy akkora magot.

Hajhullást a kemó okozhat, de ez attól is függ, hogy milyen fajta. Olyan erőset általában akkor alkalmaznak, ha csak azzal tudják kezelni az illetőt, azaz nem műthető. Illetve asszem mell- és tüdőráknál műtét mellett is alkalmaznak olyat, mert azok rakoncátlanabbak.

felmary 2012.09.02. 19:28:15

@Altezza: Szóval frizura marad. Bár egy férfinál azért nem olyan gáz a kopaszság, sőt...

Hát igen, ő sem érti. Mondjuk, evett előtte barackot, szóval nem lehetetlen, de nem emlékszik, hogy lenyelte volna.
Ja, amúgy sárgabarack-mag, mert hogy ezt is beazonosították a szövettanon.

Altezza 2012.09.02. 22:02:17

@felmary: Egy fodrász azért erősen indokolt lenne már nálam.
Lassan aláírásgyűjtésbe kezd a város lakossága, mert rosszabb, mint 3 hektár parlagfű.

A nagyinak semmikép se adjatok kókuszdiót!
;-)

bobomami 2012.09.03. 19:32:04

Szia! Pár nappal ezelőtti kérdésedre: nem vagy unalmas! Még így sem, hogy a műtét után kapcsolódtam be.
A mai bejegyzéshez: nyávogj csak nyugodtan, minden okod megvan rá! A férfiak amúgy is rosszul tűrik a betegeskedést. Ez természetes.
A tűtől való irtózásodat is megértem, apám is meg tudta volna ölni azt, aki tűvel közeledett felé.

Altezza 2012.09.03. 19:49:13

@bobomami:
Igyekeztem, de a lányom még mindig ügyesebb.