Vissza a szürke hétköznapokhoz!

Zsákomban a rákom. Napló a népszerű betegségről, saját szemüvegen át nézve.

Hivatalos Facebook oldal

15 perc hírnév - Médiatár

 

Házipatika interjú: klikk

 

Utolsó kommentek

  • Altezza: @Memento Mori: Szia, Sajnos az őrület mellett nem volt időm táblázatokat és azok adatait felhasználva diagramokat készíteni, így egzakt szerotonin adatokkal nem tudok szolgálni. Így csak közvetett... (2018.01.01. 20:56) Ránc
  • Memento Mori: Szia Misi! Kemény időszak lehetett ez a márciustól decemberig tartó 9 hónap... Hátborzongató és mégis homlokra-csapósan egyszerű a megfejtés a testi problémára adott egyik orvosi válasz (bélszakasz ... (2018.01.01. 20:27) Ránc
  • Altezza: @Kuvik79: Szia! Nagyon szépen köszönöm a kedves sorokat! Remélem, neked nem csak az end happy! ;-) Misi (2017.08.17. 20:21) Egy, kettő, öt
  • Kuvik79: Kontrollmánia. Le kell róla szoknom, ha nem akarom ugyanezt átélni. Erre most jöttem rá. Köszönöm!! (2017.08.14. 23:24) Az érme két oldala
  • Kuvik79: Zuhanás=kontrollvesztés. Erős halálfélelem. Remélem, azóta javult a lelkiállapotod. (2017.08.14. 23:11) Superman
  • Utolsó 20

Facebook Activity Feed

Facebook Activity Feed

Bejegyzések

Anyagcsere

2012.09.25. 12:20 :: Altezza

Kezd ürülni a szervezetemből a belé töltött veszélyes hulladék, így szépen lassan visszaköltözik a helyére a korábbi lakó, azaz saját magam. Jó újra otthon!

Nyilván messze még a költözés vége, de a nagyobb bútorok már a helyükre kerültek. Lassan jöhetnek a kisebb kiegészítők, helyükre kerülnek a képek a falon, a ruhák a szekrényben és az utolsó porcelán kutya is bekerül a vitrinbe. Igazi unalmas, polgári lakás.

Ahhoz képest, hogy öt nappal ezelőtt még a szubintenzív osztályon ébredtem, egészen pompás a hangulatom. Végre nem gyötör senki semmilyen tűvel vagy egyéb fegyvernek látszó tárggyal, nem kell a naptárt figyelnem, hogy mikor jön a következő kezelés vagy egyéb tortúra. Kezdek feltöltődni. Ám a törpök élete nem csak játék és mese. Most például attól a gondolattól nem tudok tartósan megszabadulni, hogy az elmaradt kezelések hiánya milyen hosszútávú következményekkel jár(hat)? Valamiért csak belém akarták tölteni azt a tengernyi löttyöt, amiről egyébként egyre jobban kezdem azt gondolni, hogy része lehetett a nemrég Ausztriában talált első világháborús vegyifegyver készletnek. Most, hogy úgy tűnik, "csak" a kontrollokkal kell törődnöm, valahogy több időm lett a végkimenetellel foglalkozni. Eddig lekötöttek a nyavalyavonat különféle állomásai, most viszont hirtelen kifújta a szél a kezemből a menetrendet és fogalmam sincs, hogy hova megy a vonat és mikor ér oda? De nem panaszkodom, mert ahogy írtam, kezd kiürülni belőlem a cucc. Ma reggel már egész hosszan tudtam fogni a kezemben egy hideg üdítős dobozt anélkül, hogy úgy éreztem volna, hogy az egy összegömbölyödött sündisznó vagy gesztenyehéj lenne. Milyen érdekes, hogy a máskor teljesen hétköznapi cselekvések mennyire felértékelődnek ilyenkor.

Hajó.jpg
Múlik tehát a kemó mellékhatása és a múlt hét emlékei is egyre halványodnak. Persze vannak olyan pontjai, amelyek egyelőre nem akarnak eltűnni a fejemből. Ilyen például annak a néninek a tekintete, akivel az intenzív osztályon hozott össze a sors. Egymással szemben volt az ágyunk, így elég gyakori volt a szemkontaktus, ami némileg ijesztő volt, főleg azért, mert egyéb kommunikációs forma nem párosult mellé. Nem tudtam eldönteni, hogy a pillantásából a foglyul ejtett értelem vagy a szunnyadó sorozatgyilkos csillan elő. Ennek fő oka az volt, hogy szegényke az állapotából kifolyólag nem igazán volt tisztában azzal, hogy milyen rendezvényen is van éppen. Szeretnék majd megöregedni, de nem biztos, hogy ilyen formában.

Az öregség egyelőre tehát még várhat, így próbálok visszatérni a koromnak megfelelő programokhoz: tegnap ismét voltam focizni. Sok örömöm nem volt benne. És sajnos a csapattársaknak sem. Több százszor játszottam már ebben a tornateremben, de ennyire rosszul talán még sosem, legalábbis én így éreztem abban a másfél órában. Meglepődni mondjuk nem lepődtem meg nagyon, hiszen egyrészt kissé félve mentem le a múltheti események miatt, mivel nagyon befészkelte magát a fejembe az a gondolat, hogy a futástól majd előjön a mellkasi fájdalom, egy remek szívroham vagy valami ilyesmi, másrészt valahogy a végtagjaimnak sem voltam igazán ura. Ennek aztán az lett az eredménye, hogy a legjobb pantomimeseket megszégyenítő előadással imitáltam a futást, amitől olyanná vált a mozgásom, hogy akár én is lehettem volna ennek a klipnek a koreográfusa. Ezen felül ismét megerősítést nyert az a közel évtizedes törvényszerűség, mely szerint ha én lövöm az első gólt, akkor kikapunk. Olyan voltam tegnap este, mint valami valóra vált átok. Abban reménykedem (és gondolom a társak is), hogy legközelebb majd felbátorodok azon, hogy nem kaptam szívrohamot a pályán és akár még futásra is vetemedek majd.

Apropó futás. Lekopogom, de a két kemó okozta idegi alapú futkosást leszámítva nem nagyon kellett ilyen ügy miatt gyakrabban látogatnom a meditációs helyiségnek is nevezhető árnyékszéket. Sőt, a műtét(ek) előtt/után prognosztizált gyakori WC látogatások is egészen kezelhető formátumban jelentkeznek, ami talán azt jelenti, hogy az emésztésem helyreállt. Bár a harminchét év alatt hozzám, pontosabban belém nőtt tartály elvesztése, illetve az ezt kísérő szűkítés azért okoz némi macerát, ami úgy manifesztálódik, hogy amikor menni kell, akkor az általában eléggé hosszúra vagy többrészesre sikeredik. A lenti foltozás miatt ugyebár szűkebb lett a bélátmérő az utolsó szakasz előtt nem sokkal, így a műtét óta egy négyhetes kiscica is férfiasabb terméket gyárt, mint én. Legalábbis az átmérőt nézve. És mivel vékonyabb a termék, tovább is tart a legyártása. Tésztában sem mindegy, hogy spagetti vagy cannelloni. De ez legyen a legnagyobb gondom az elkövetkezendő ötven évben.
Ha akarom, akár még fejlődésnek is felfoghatom a dolgot, ugyanis a deszka új izomcsoportokat kezd életre hívni a combomban. Ám ismerve a szerencsefaktoromat, ez is egy evolúciós mellékvágány lesz, és az égvilágon semmilyen gyakorlati hasznot nem hoz a jövőben.

Akárhogy is, tovább folytatom az anyagcserét, legyen az vegyi-, vagy élelmiszer alapú. Ki tudja, egyszer talán nekem is sikerül valami hasznosra cserélni egy haszontalan dolgot.

8 komment

Címkék: énblog élet vicc foci rák egészség wc sün otthon vastagbélrák kemoterápia végbélrák kemó Egészségügy

A bejegyzés trackback címe:

http://altezza.blog.hu/api/trackback/id/tr894801252

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

NYulacs 2012.09.25. 12:50:21

Canelloni xD ez jó.

Szerintem a csapatod jobban örült ártó jelenlétednek, mint az eddigi - ezek szerint - hasznos hiányodnak. Az első gólig kispadon vagy, ez még nem jött szóba opcióként?

A kemó elmaradásának */- hatásával kapcsolatos kérdést volt már alkalmad feltenni az onkológusnak? Ha igen, ő mit mondott? Vagy itt is a "meglátjuk" a legbiztosabb válasz?

Altezza 2012.09.25. 12:59:01

@NYulacs:
Az elmaradó hatás volt az első kérdésem, amikor közölte, hogy elzárja a csapot. Akkor annyit válaszolt, hogy ne ezen aggódjak.
Nemsokára megyek ma hozzá, majd megpróbálom ravasz kérdésekkel sarokba szorítani.

felmary 2012.09.25. 14:48:39

Bírom az orvosokban, hogy sosincs konkrét válaszuk. Amikor közölték a diagnózist, hogy mondták? Valószínűleg rákod van?

Egyébként kiírhatnád, hogy ne munkaidőben, és ne uzsonna közben olvassanak az olvasók, mert a billentyűzetre rápotyogott a nyitott számból egy csomó morzsa.

És hogy kötekedjek is: "A törpök élete nem csak játék és mese"

Altezza 2012.09.25. 17:49:36

@felmary:
Azt mondták, hogy biztosan nem lábtörés. :-)

Amúgy miért olvasol tátott szájjal?

A törp dolgot javítottam, mert mindent az olvasók 100%-os megelégedettségéért!

_Anand_ 2012.09.25. 19:19:49

Sikerült a dokiból kiszedni valami okosat?
Egyébként örülés van, jó poszt, jó fotóval :-)

További kellemes anyagcserélést!
(hát ölelést azt nem merek, de egy buksisimi-simit lehet azért...? :-))

Altezza 2012.09.25. 19:54:48

@_Anand_:
Egy picivel sem lettem okosabb. Ne stresszeljek. Eddig jutottunk.

Köszönöm az elismerést, tudom, mostanában esett az amúgy sem magas színvonal.... A fotó régebbi, de saját.

Ha nem drótkefével gondoltad, akkor lehet simizni.

csajnaja 2012.10.01. 09:00:15

"fogalmam sincs, hogy hova megy a vonat és mikor ér oda?"

Iván Ivánovics ül a Moszkva-Vlagyivosztok vonaton és a kupéjában vodkázik.
Novoszibirszk tájékán megszólal:
-De rohadt lassan megy ez a vonat...
Vodkázik tovább, majd 2 nap múlva, Irkutszknál imígyen szól:
-De tetves lassan megy ez a vonat...
Tovább iszik, majd újabb 2 nap múlva Habarovszknál:
-NEM IS BAJ HOGY LASSAN MEGY, MERT LEHET, HOGY ROSSZ IRÁNYBA MEGY...
(by: Col de Bavella)

Altezza 2012.10.01. 10:49:04

@csajnaja:
Bízom benne, hogy az enyém jó irányba megy.
Lehet, hogy ki kéne néznem az ablakon...