Vissza a szürke hétköznapokhoz!

Zsákomban a rákom. Napló a népszerű betegségről, saját szemüvegen át nézve.

Hivatalos Facebook oldal

15 perc hírnév - Médiatár

 

Házipatika interjú: klikk

 

Utolsó kommentek

  • Altezza: @Memento Mori: Szia, Sajnos az őrület mellett nem volt időm táblázatokat és azok adatait felhasználva diagramokat készíteni, így egzakt szerotonin adatokkal nem tudok szolgálni. Így csak közvetett... (2018.01.01. 20:56) Ránc
  • Memento Mori: Szia Misi! Kemény időszak lehetett ez a márciustól decemberig tartó 9 hónap... Hátborzongató és mégis homlokra-csapósan egyszerű a megfejtés a testi problémára adott egyik orvosi válasz (bélszakasz ... (2018.01.01. 20:27) Ránc
  • Altezza: @Kuvik79: Szia! Nagyon szépen köszönöm a kedves sorokat! Remélem, neked nem csak az end happy! ;-) Misi (2017.08.17. 20:21) Egy, kettő, öt
  • Kuvik79: Kontrollmánia. Le kell róla szoknom, ha nem akarom ugyanezt átélni. Erre most jöttem rá. Köszönöm!! (2017.08.14. 23:24) Az érme két oldala
  • Kuvik79: Zuhanás=kontrollvesztés. Erős halálfélelem. Remélem, azóta javult a lelkiállapotod. (2017.08.14. 23:11) Superman
  • Utolsó 20

Facebook Activity Feed

Facebook Activity Feed

Bejegyzések

Szerencsecsillag

2012.10.01. 22:41 :: Altezza

Szerte a világban élnek emberek, akik hisznek abban, hogy mindenkinek van egy szerencsecsillaga. Számomra egyre nyilvánvalóbb, hogy ezek az emberek tévednek. Persze az is lehet, hogy csak az enyémmel történt valami.

Nem panaszképpen mondom, de az idei esztendő előtt sem éreztem úgy, hogy tenyerén hordoz az élet, ám ez évben, azt hiszem, kockázat nélkül kijelenthetem, hogy nem én voltam a legszerencsésebb fickó a világnak ezen részén. Mindig próbálom magam azzal vígasztalni, hogy vannak olyanok, akiknek nálam is nehezebb napjaik vannak, ami nyilván igaz, de kétségtelen tény, hogy önmagában ettől nekem még nem lesz jó. Plusz ugye ott az ellenpélda is, miszerint egy halom embernek meg jó. De ez a tény se befolyásolja, hogy velem mi történik. És ehhez nem kell nagy megfigyelőnek lenni.

Mint ahogy ahhoz sem, hogy tudjam: a focizás közben hallott reccsenő hang ritkán jelent jót. Nem mondom, előfordulnak akkora lövések, amekkorákba belereccsen a kapufa, de a helyzet az, hogy manapság már szinte sehol sincsen fából az említett kellék. Ebből aztán kitalálható, hogy a cirka két órával ezelőtt hallott reccsenés sem ilyen jellegű volt. Hétfő van, azaz teremfoci nap, ahol én is megjelentem, ha már az aktuális kemó alól felmentést kaptam. Az elmúlt héten ugyebár erősen visszafogott voltam a szívrohamtól vagy egyéb rosszulléttől való félelmemben, de most elhatároztam, hogy magasabb fokozatra kapcsolok. Tudtam, hogy nagy valószínűséggel nem én leszek a nap játékosa, de úgy voltam vele, hogy legalább iparkodni iparkodok majd. Persze attól azért nem kellett tartani, hogy szembejövök saját magammal a nagy igyekezetben. Nos, nem sokat tévedtem, mert a kapura nagyjából annyi veszélyt jelentettem, mint egy harmadik generációt kiszolgáló, felemás-gombszemű plüssmackó, de azért legalább igyekeztem némi futással megnehezíteni az ellenfél dolgát. Ez lett a vesztem: egy labdáért való harcnál ütköztem és ekkor csendült fel a rövid, de egyáltalán nem odaillő reccsenés. Nagy fájdalmam nem volt, de nem is nevettem fel hangosan. Úgy tűnik, elrepedt az egyik bordám.
brokenRib.gifPersze ez csak saját diagnózis, mert egyelőre nem mentem orvoshoz. Annyira elegem van már a doktorosdiból, hogy kivárok. Nem mondom, hogy nem volt még jobb, de annyira nem fáj. Ha mégis rosszabb lenne, akkor meg egyszerűen odaállok az előszoba fala elé és néhány perc mozdulatlanság után megnézem a tapétán a röntgenképet. Amennyi sugárzás ért az elmúlt időszakban biztos, hogy maradt még bennem ennyi felesleges dózis.

Fájdalomcsillapítót egyelőre nem akarok bevenni, mert egyrészt, ahogy azt említettem, nem fáj annyira vagy állandóan, másrészt nem akarom, hogy valami egyéb jelet is elnyomjon. Végszükség esetén befekszem egy kád meleg vízbe, ahonnan amúgy az imént vergődtem ki és ahol teljesen tünetmentes voltam. Ezen persze nem lepődtem meg, mert ott szerintem még sosem éreztem magam rosszul. Egy kád meleg víz az én Nirvánám. Ott szeretek a legjobban olvasni, ott jutnak eszembe a legagyamentebb dolgok, amiket az esetek nagy százalékában örökre elfelejtek, és talán ott a legjobb szundítani egy kicsit. Egy Doktor vezetéknevű illető biztosan elmagyarázná nekem óránként tizenötezer forintért, hogy azért érzem ott jól magam, mert az anyaméhben töltött időszak ugrik be tudat alatt. Vagy valami hasonló.
Szóval egyelőre kivárok. Így legalább van időm elmélkedni azon, hogy vajon melyik meteorraj ragadta magával az amúgy sem túl fényes szerencsecsillagomat. Tekintettel arra, hogy magukkal vitték, nincs ami szerencsét hozzon, így szinte egészen biztos vagyok benne, hogy egy olyan raj vitte el, ami 170 évenként jár erre. Hamar elrepül majd az idő... Nem mintha akkor már sokra mennék a visszatértével. Persze lehet, hogy az ismételt feltűnése akadályozza majd meg, hogy a maradványaimat magában foglaló területre csillagközi leszállóhelyet építsenek. Ami megint csak nem túl szerencsés cselekedet, mert az űrkutatás az egyik tudomány, ami mellett teljes mellszélességgel kiállok. Ebből is látszik, hogy a csillagom nincs jól bekötve.

A foci tehát úgy néz ki, hogy egy időre kilőve. Nem pontosan tudom, hogy mikor lettem ennyire szerencsétlen flótás, de egyre nyilvánvalóbb, hogy Pierre Richard hozzám képest egy macsó akcióhős. Pedig már éppen kezdtem felvenni a hétköznapok ritmusát. Nyilván még nem tudtam elfelejteni az elmúlt hónapokat vagy akárcsak az elmúlt heteket, de azért egészen jól elvoltam. Leginkább a kiújulás foglalkoztat, részben az idő előtt abbahagyott kemó miatt, részben pedig azért, mert én én vagyok, aki, mint azt a törzsolvasók már megtapasztalhatták, remekül tud aggódni. Most legalább lesz, ami eltereli a figyelmemet. Egy veteránautónak jobban örültem volna.

Mondanám, hogy egy erre járó hullócsillagtól majd kérek némi segítséget, de így októberben már nem nagyon járnak errefelé ilyesmik. Úgyhogy megyek, keresek egy négylevelű lóherét.

9 komment

Címkék: énblog élet vicc foci pánik rák egészség vastagbélrák kemoterápia végbélrák kemó szerencsecsillag Egészségügy

A bejegyzés trackback címe:

http://altezza.blog.hu/api/trackback/id/tr504814512

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

pilar 2012.10.01. 23:32:39

ez egy négylevelű lenne , de valamiért nem sikeredik ..
:(

pityke8 2012.10.02. 00:35:55

Nekem a 2011-es ev volt katasztrofa...alig telt el ugy het,hogy valami rossz ne tortent volna velem. Fogmutet,darazscsipes,(allergias vagyok ra)bokaficam,tudogyuszi stb. Aztan 2012-ben mintha elvagtak volna...visszajott az orangyalom a szabirol?

pityke8 2012.10.02. 00:41:38

Veteran autok kozul mi az ami mozgat? Egy 62-es shelby vagy inkabb egy ford t-modell?

Altezza 2012.10.02. 09:19:39

@pilar:
Nincs aktiválva a post, illetve az admin felületet linkelted be. A blogodon egyetlen post sincs.

Altezza 2012.10.02. 09:21:34

@pityke8:
Mind a két stílus tetszik, ha tehetném mindenből lenne. De nem tehetem. Így olyat szeretnék, ami gyakran használható és elérhető áru, így most egy MGB GT-re hajtok.

_Anand_ 2012.10.02. 17:52:08

Remek, ügyi vagy :-)
Doktor előnevű emberek elkezdenének vizsgálgatni, hogy miszerint úúútejóég, azonnal rögöny meg cété meg emer meg tumormarker meg kisrutinnagyrutin, (merhogy ilyen kórelőzménynél felmerülne bennük mindenféle latin és görög nevű borzadály, úgy szokták) de érdemben nem tudnának többet segíteni, mint a posztbeli képen szereplő doktorbácsi.
A bordatörés csak akkor igényel beavatkozást, ha elmozdul egymáson a két törött csontvég. De akkor nagyon igényel. Azt meg sajna leginkább a rögöny mondja meg... Ha nem mozdult el, akkor néhány hétig fájni fog ha röhögsz, és érdemes elkerülni a takonykórságokat, mert a köhögés...ne akard megtudni. Autóbalesetből kifolyólag volt szerencsém sorozatbordatöréshez, nem voltam felhőtlenül vidám egy darabig.

A kemó miatti aggódásodról az jutott eszembe, hogy most olvastam egy cikket arról, hogy a tudomány legújabb állása szerint a kemót direkt szeretik a rákos sejtek, mert segít nekik újraképződni őssejti szinten, szóval talán inkább ne is bánd. Amúgy is csak megelőzésnek szánták.

Okos emberek szerint akkor nem újul ki a nyavalyakórság, ha felkutatod és radikálisan megszünteted a kiváltó okot (életmód, stressz, hozzáállás, szerencsecsillagvisszaszerzés, mittoménmi). Ugyan én tökre nem vagyok okos, viszont nagyon sok rákossal találkozom nap mint nap, és azt kell mondanom, ezeknek az okos embereknek tökre igazuk van.
Ölelés elmarad, mert fájna, de simi-simi!
:-)

pityke8 2012.10.03. 20:37:19

Oldtimer kiallitas a symaban.

Altezza 2012.10.04. 22:06:20

@pityke8:
Igen, tudom. Ha rajtam múlik, ott leszek.