Vissza a szürke hétköznapokhoz!

Zsákomban a rákom. Napló a népszerű betegségről, saját szemüvegen át nézve.

Hivatalos Facebook oldal

15 perc hírnév - Médiatár

 

Házipatika interjú: klikk

 

Utolsó kommentek

  • Memento Mori: @Altezza: Hurrá! ;-) (2018.04.22. 19:54) Ránc
  • Altezza: @murray: Sorry, hogy nem valami tréfásabb bejegyzéssel kellett szembesülnöd. :-D Ha ez vigasztal, akkor (kipp-kopp), asszem letudtam a posztban szereplő depressziós, pánikrohamos dolgot. ;-) (2018.04.07. 19:58) Ránc
  • murray: Szia Misi, ma pont egyik (remélem képzelt) betegségem miatti rossz hangulatú napomon ugrottam be a blogodra..:-) erre ilyeneket írsz? :-) Nézd: szerintem teljesen érthető a félelmed az újabb ny... (2018.03.28. 14:55) Ránc
  • Altezza: @Memento Mori: Szia, Sajnos az őrület mellett nem volt időm táblázatokat és azok adatait felhasználva diagramokat készíteni, így egzakt szerotonin adatokkal nem tudok szolgálni. Így csak közvetett... (2018.01.01. 20:56) Ránc
  • Memento Mori: Szia Misi! Kemény időszak lehetett ez a márciustól decemberig tartó 9 hónap... Hátborzongató és mégis homlokra-csapósan egyszerű a megfejtés a testi problémára adott egyik orvosi válasz (bélszakasz ... (2018.01.01. 20:27) Ránc
  • Utolsó 20

Facebook Activity Feed

Facebook Activity Feed

Bejegyzések

Öt esztendő

2012.10.17. 19:37 :: Altezza

Úgy tűnik, hogy a gyerekkoromban véletlenszerűen kiválasztott szerencseszámom ismét hallat magáról. Az elmúlt időszakban ugyanis többszörösen fontos lett az ötös szám.

A tegnapi nap legfontosabb eseménye az volt, hogy öt éves lett a lányom. Közhelyes, de valóban gyorsan repül az idő. Gyakorlatilag minden percre emlékszem a születésének napjából, kezdve a kora reggeli indulástól a kórházba, a szülőszobában eltöltött órákon át, a késő esti otthoni magányig, amikor is a számítógép monitorján nézegettem azt a kis maszatos, gyűrött arcot, amely számomra már akkor is a legszebb volt a világon. Nem akarok nagy szavakat használni, talán nem is ez a blog a legjobb fórum az ilyesmire, de továbbra is teljesen nyilvánvaló, hogy Ő a legjobb dolog, ami történt velem az életben. És ez napról napra csak fokozódik, hiszen a legszürkébb hétköznapokba is Ő az, aki színt visz. És ugye sok szín van még, amit együtt kell kikevernünk...

A mai nap például a vörös szín jegyében telt, hiszen ma délután mentem vissza az onkológushoz, akitől a leendő PET CT vizsgálat időpontja mellett a pénteki vérvétel eredményét sem tudhattam meg, mivel előbbiről valami bizottság dönt, utóbbinak pedig csak egy része készült el. Igen, a tumormarkerek nem derültek ki. Ez természetesen aggaszt, hiszen semmi bajom sincs, ami arra utalna, hogy az eredmény rossz lehet, így teljesen logikus, hogy aggódjak. Szerencsére csak egy hétig kell izgulnom, mert jövő szerdára hipp és hopp elkészül az eredmény. Úgy szeretnék már nem foglalkozni ezzel az egésszel. Tessenek engem végre békén hagyni, hadd hízzak száz kilósra, hadd tegyem tönkre még jobban a bokáimat, térdeimet, no meg ugye új elemként a bordáimat a szokásos teremfocikkal. Ha kell, valami káros szenvedélyt is kerítek, ha az segít. Hadd legyek én ismét az egyik átlagos valaki a tömegben, aki persze jobb életről álmodozik. Abban úgyis jó vagyok. Szeretnék kijutni a fejemből, hogy végre jól kiszellőzhessen odabent minden. Hiába csökkentek az orvosi tennivalók, nem nagyon tudom magam függetleníteni ettől a nyavalyától, illetve attól a kérdéskörtől, hogy mi lesz a folytatás? Szeretném hinni, hogy az idő múlásával és a vágyaimnak megfelelően alakuló kontrollvizsgálatok eredményeitől függően egyszer el tudom majd hinni, hogy többet nem lesz gondom ezzel a dologgal, ami az elmúlt nyolc hónapomat erősen meghatározta. Egyelőre azonban nem látom a végét. Illetve de: öt év. Mi ez, ha nem szerencseszám? Elvileg ennyi ugyanis a tünetmentesség azon időtartama, ami után gyógyultnak nyilvánítják az embert. Bár hallottam már tízet is, amit korábban csak mell-, és tüdőráknál emlegettek, de volt orvos, aki ennél a fajtánál is ennyivel számol. Akárhogy is, garanciát ez sem jelent, hiszen a műtétek előtti kemón is találkoztam olyannal, akinek a tizenegyedik évben került elő újra a dolog.
Persze azok mások, velem ilyen nyilvánvalóan nem történhet. Illetve álljunk csak meg egy szóra! Miről is írok én már itt közel hetvenedszer?  Á, zavaros ez az egész.
Homer_sleep.gifEzen mondjuk nem is csodálkozom, amilyen álmos vagyok az elmúlt napokban. Megoldásként persze ott lenne az alvás, de ki akar ilyesmire időt fecsérelni? Mikor ott a koffein! Igaz, úgy tűnik, hogy valamit fordítva kötöttek be bennem, mert újabban hiába iszok Red Bullt, kólát vagy bármilyen koffein tartalmú dolgot, meglepő módon nem éber, hanem hihetetlenül álmos leszek tőlük fél órán belül. Simán használhatnám altatóként. Ki kellene próbálnom valami ütős altatót, hátha attól meg felpörögnék, amire igazán szükségem lenne.
Így, hogy mostanában nem járok focizni a borda-reccsenés miatt, újra gyarapodni kezdtem. Mondanom sem kell, hogy most nem a bankszámlámról beszélek, mert az már jó ideje olyan állapotban van, hogy ahhoz is egy kisebb vagyont kell rendszeresen befizetni rá, hogy ne legyen rajta egy vasam se. Én csak a zsírt tudom vonzani. Esetleg azt kellene eladnom, hátha az abból befolyt összeg segítségével sikerülne némi előrelépésre jutni. Na nem mintha unnám már, hogy huszonkilenc éve ugyanabban a szobában alszom, igaz, már jó ideje nem Moncsicsivel.

Fel kellene már pörögnöm tehát, amire egyelőre nem találom a megoldást. Néha akad egy-két igazán dolgos nap, amikor tényleg sok dolgom akad akár a munkahelyen, akár itthon, de ez még kevés. Pedig akkor érzem magam igazán elememben, ha van mit csinálnom. Szabadidős programokra viszont nem nagyon jut idő. A hétköznapok eléggé zsúfoltak, mire együtt a család, már este van, olyankor annak is örülünk, ha a vacsora, fürdés, alvás programokat jó sorrendben csináljuk. A hétvégén meg próbáljuk magunkat utolérni. Még néhány ilyen hét és azon kapom magam, hogy én reggelizek az óvodában a lányom helyett, aki meg értetlenül néz a főnökeimre, hogy mit is akarnak tőle.
Persze a neheze nem nekem jut, hanem a páromnak, aki valamelyik altatásom alatt észrevétlenül átvette a családfő szerepét. A kenyérre valót már korábban is Ő biztosította, de az utóbbi időben már az egyebek is neki jutottak a reggeltől estig tartó munka mellett. Egyre gyanúsabb, hogy a napot is Ő üzemeli be reggelente.
Neki talán ez a legnehezebb rész az egész idei programsorozatban: az egyre több szerepben való helytállás. Már csak ezért is hasznos lenne egyre jobban kiszorítani az ezzel kapcsolatos teendőket a naptárból. Vagy legalább valahol megtalálni a nadrágomat, hogy újra én hordhassam. És én is vasalhassam.

Nem mondom, hogy korábban én voltam a két lábon járó Perpetuum Mobile, de a mostaninál kétségtelenül több vitalitás volt bennem. Úgy tűnik, hogy az olyannyira várt sikerélmény-sorozat nem nagyon akar magától megjönni, így kénytelen leszek végre a sarkamra állni és tenni valamit az ügy érdekében. Ideje van változtatni néhány dolgon.

Nincs kedvem tétlenül várni, hogy akárcsak az ismert viccben, az esetemben is kiderüljön: csak egy félrehallás volt és nem öt év, hanem kötél.

8 komment · 1 trackback

Címkék: énblog élet vicc rák egészség vastagbélrák kemoterápia végbélrák kemó Egészségügy

A bejegyzés trackback címe:

http://altezza.blog.hu/api/trackback/id/tr184853060

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Böske, Maris és a sárga csekk 2012.10.18. 08:21:54

MARIS (belép a fodrászszalonba) Szép napot mindenkinek! Hallottátok a Posta új tervét? ANNA (félvállról, miközben vágja József haját) A lenyúlósát? MARIS (leül) Nem azt! Jövőre csekkautomatákat állít be a Posta. ANNA (felnéz Marisra a tükörben) Ami ...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ilonana · http://ilonana.freeblog.hu 2012.10.17. 19:50:45

Légyszíves pörögjél fel és a vicc végét felejcsed el! :) Kitartás!
Mindenkivel előfordul, hogy kíván egy kis bíztatást! Most tőlem ezt kapod! Meg egy ölelést :)

_Anand_ 2012.10.17. 21:19:21

Kedvesdlága Altezza, kérdezd meg Asszonyt, hogy hol a naci, aztán hajrááá! :-)

Elcsaklizták a mai ölelésemet, úgyhogy buksisimi :-)

NYulacs 2012.10.19. 10:53:09

Az ötév?KÖTÉL! a kedvenc viccem :D

Szvsz a pártnernek a nehezebb, mert akivel történik a dolog, azzal legalább történik, aki viszont mellette áll, a totális tehetetlenség állapotában nézi, ahogy a másik szenved/fetreng fájdalmában/ aggódik satöbbi, szóval ugyanazt átéli, csak épp közvetítve és akármennyire is szeretne tenni valamit vagy átvállalni valamit a másiktól/másikért, nem tudja. Szóval minden elismerésem nejednek, és ha a nagyszülők alkalmasak a feladatra, egy kétnapos elszökésre elbújhatnátok nejeddel, ahol nem hogy vasalni, de viselni se kell senkinek a nadrágot :P
Nem kell erre wellness szálló meg termálfürdő, akár egy ismerős hétvégi háza is elég, vagy egy falusi turizmusos megoldás, a lényeg a környezetváltozás.

pityke8 2012.10.19. 23:24:33

Hja, te jutottal eszembe...eletem egyik leghosszabb iccakaja kovetkezik.tuvel a venamban mindenfele csovek, kacsaba vizeles.remek program.kb 5 perc alatt sikwrult mindezt leirnom bal kezzel...mindegy sajnos rengeteg idom van

Altezza 2012.10.20. 09:14:32

@Ilonana: @_Anand_:
Köszönöm a "kényeztetést"!
;-)

Altezza 2012.10.20. 09:17:44

@pityke8:
Mi ez, ha nem a sztárság jele? Már utánoznak is a rajongók!
Ha rám hallgatsz, akkor nem csinálod, még a végén azon kapod magad, hogy éjjel-nappal a nyomomban jársz.
Inkább menj haza és csinálj valami hasznosabb dolgot!

;-)

Altezza 2012.10.20. 09:23:26

@NYulacs:
Természetesen gondoltunk már ilyesmire, de még nem sikerült eddig kiviteleznünk.
Persze ami késik, nem múlik.

pityke8 2012.10.21. 00:32:28

megfogadtam a tanacsod...mar nem is akarok celeb lenni