Vissza a szürke hétköznapokhoz!

Zsákomban a rákom. Napló a népszerű betegségről, saját szemüvegen át nézve.

Hivatalos Facebook oldal

15 perc hírnév - Médiatár

 

Házipatika interjú: klikk

 

Utolsó kommentek

  • Altezza: @ymel: Köszi, a létszámot tekintve asszem megvagyok. Épp tegnap írtam új eseményekről az oldal facebook lapján. (2021.10.16. 16:02) Szervusztok, pajtikák
  • ymel: Na mi ujsag? Jol vagy a vizsgalatok utan? Kicsit kerestem Kemeny Henrikrol anyagot, es feldobta a blogod. Remelem, elsz es virulsz. (2021.10.14. 17:46) Szervusztok, pajtikák
  • Le a spammerekkel: Az a hajráfradi nálam kiverte a biztosítékot. :D Bocs, fogalmam sincs, miről van szó, mobilos nézetben meg semmi más nem látszik, csak a poszt... (2018.09.30. 16:40) Nekrológ
  • Memento Mori: @Altezza: Hurrá! ;-) (2018.04.22. 19:54) Ránc
  • Altezza: @murray: Sorry, hogy nem valami tréfásabb bejegyzéssel kellett szembesülnöd. :-D Ha ez vigasztal, akkor (kipp-kopp), asszem letudtam a posztban szereplő depressziós, pánikrohamos dolgot. ;-) (2018.04.07. 19:58) Ránc
  • Utolsó 20

Facebook Activity Feed

Facebook Activity Feed

Bejegyzések

Végtelen történet

2012.10.24. 19:18 :: Altezza

Az elmúlt hetekben egyre többször gondoltam arra, hogy lassan befejezem ennek a naplónak az írását, mondván, lassan nem lesz annyi napi esemény, amiről írhatnék. Nos, a szervezetem gondoskodott róla, hogy ne maradjanak új történetek nélkül az olvasók.

Véget ért a hosszú hétvége, ami részben kirándulással telt. Sajnos nem tudtunk minden nap kalandozni, mert volt olyan, amikor egy Budapest-Miskolc-Budapest távot is megtehettem volna az alatt az idő alatt, amíg a WC-n ültem. De ezen lassan már senki sem akad fenn, leszámítva a lányomat, aki így lemarad a korábban beharangozott programról. Akaratlanul, de sikerült olyan apává válnom, aki csak ígérget, de nem teljesít. Igaz, ez még nem vonatkozik mindenre, de alakul a dolog.P1090924_blog.jpg
Ilyen-olyan élményekkel tehát, de ma reggel nekivágtunk ennek a csonka hétnek. Azaz csak vágtunk volna, ugyanis úton az óvoda felé elkezdett fájni a hasam. Olyannyira, hogy alig tíz perc múlva már azon gondolkoztam, hogy ismét a láthatatlan ember űz gonosz tréfát velem, igaz, most nem rúg, hanem szúr. Olyan érzés volt ugyanis, mintha valaki hasba szúrt volna. Mivel a fájdalom nagyon nem akart múlni, sőt, inkább tovább fokozódott, nem tartott sokáig, hogy rájöjjek, a napot vagy annak egy részét ismét a befizetett TB-m beváltásával töltöm majd. Miután állami gondozásba adtam a lányom, tovább folytattam az utam a munkahelyem felé, mert olyan azért nincs, hogy csak úgy első tünetre induljak az orvoshoz. A szabadságharcom persze nem tartott sokáig, így alig néhány perccel azután, hogy megnyomtam a blokkolóóra BE gombját, máris úton voltam az onkológus felé, igaz, most már, mint utas. Abból is a kevésbé szórakoztató fajtájú, mivel akkorra már olyan fájdalmaim voltak, hogy csak az autót remekül összeszerelő munkásokon múlt, hogy az nem lett az enyészet martaléka, tekintettel arra, hogy azon vezettem le a fájdalmaimat.
A hosszú hétvége miatti rendeléskimaradás a folyosón is éreztette hatását, ugyanis az ott összegyűlt tömegnek a fele is elég lett volna a fennálló rendszer megdöntésére. Kivételesen nem adtam az illemre és átvágtam a tömegen, amit nagyban segített az eltorzult arcom látványa. Biztos vagyok benne, hogy lesz olyan, akit hetekig rémálmok gyötörnek majd, ha felidézi azt a néhány másodpercet, amíg elhaladtam mellette.
Utólagos engedelmükkel nem írnám le a nap minden mozzanatát, így röviden összefoglalnám a lényeget. Egyrészt ismét élvezhettem a tűipar remekeit, mivel biztos, ami biztos alapon kaptam egy branült, hátha műtőben, vagy egyéb, infúziót igénylő helyen kötök ki a vizsgálatok végén. Ezután vettek egy kis vért, amihez másik lyukat használtak, majd amolyan grátisz gyanánt a tomporom is részesült a gyönyörből egy fájdalomcsillapító beadása miatt. Voltam 4(!) röntgenen, amelyek után átvettem az Év Legkisugárzóbb Személye díjat, illetve biztosítottak felőle, hogy a Sugár áruház ezentúl névhasználati díjat fizet a részemre. Mindezek után több intézményben is megnyomkodták a hasamat, mivel a Margit Kórházból átküldtek a Kútvölgyibe is, mondván mégiscsak ott műtöttek, csak tudják, hogy mit hova kötöttek bennem. A bélelzáródás/perforáció duót viszonylag hamar kizárták, így első körben maradt az "akármi is lehet, talán valami étel", majd végül úgy jöttem haza, hogy valószínűleg a hasnyálmirigyem hallatott magáról. Ami némileg rejtélyes, ugyanis a mindent tudó világháló szerint ezzel leginkább annak van gondja, aki nem csak, hogy zsíros ételeket eszik, de szinte maga a zsír a tápláléka, plusz azoknak, akik a szeszipar mozgatórugói. Nos, mondanom sem kell, hogy rám egyik sem igaz, bár kétségtelen tény, hogy tegnap nagyon kirúgtam a hámból, ugyanis zsíros étel gyanánt kétszer is ettem töltött gombafejeket, amit este még egy egész üveg sör elfogyasztásával tetéztem. Magam vagyok az erkölcsi fertő.

Nem igazán értek a lovakhoz, így nem pontosan tudom, hogy a fellelhető okok és tünetek közül mennyit kell prezentálni ahhoz, hogy biztosan kijelenthető legyen a diagnózis. A hányást, hányingert, lázat például eléggé sok helyen említik, amik közül nálam egyik sem volt jelen. Ugyancsak nem igaz rám a fent említett életvitel, így kissé kérdőn és éhesen állok az eset előtt, mivel a mai napra szigorú diétát írtak elő, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy csak vizet és teát fogyaszthatok. Plusz a két felírt pirulát, melyből az egyik görcsoldó a másik meg valami savizé.
Az élet furcsa fintora, hogy pont most akartam egy kicsit fogyózni.

A fájdalom úgy 3-4 órán át tartott, most már csak tompán érzem, de azért érzem. Hogy a délben kapott fájdalomcsillapítónak köszönhetem ezt, vagy annak, hogy maga a probléma kezd megszűnni, azt egyelőre nem tudom. Reggelre talán ez is kiderül. Ha teljesen elmúlik a dolog, akkor elég, ha visszaszólok, ha nem, akkor a holnapi napot a Kútvölgyiben kezdem, és tartok tőle, hogy nem römizni akarnak majd velem, hanem újabb tortúrák várnak majd rám. Mondanom sem kell talán, hogy melyik forgatókönyvnek örülnék a legjobban.

Fogalmam sincs, hogy pontosan mennyien olvassák ezt a naplót, mert a statisztikából ez ugye sosem derül ki, de talán nem akkora tömeg, hogy attól kelljen tartanom, hogy meglincselnek, ha egyszer tényleg elfogy a mondanivalóm.
Nézzék el nekem, de én annak drukkolok, hogy ez a napló ne öltsön végtelen történet jelleget. Kezdem már nagyon unni az ilyen kalandokat.


Ui.:
A másfél hete levett vérvizsgálat eredményét is megtudtam, ha már arra jártam: tumormarkerek normál értéken.

12 komment

Címkék: énblog élet vicc pánik rák egészség wc műtét vastagbélrák hasnyálmirigy végbélrák Egészségügy

A bejegyzés trackback címe:

https://altezza.blog.hu/api/trackback/id/tr214867927

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

_Anand_ 2012.10.24. 22:08:16

Óóóóóóó :-(

Szerintem elég sokan olvasunk(/nánk még többet) rendszeresen, személy szerint nagyon szeretném, ha sokat írnál. Ugyanannyira szeretném azt is, hogy fejezd be és ne írj többet, mert az azt jelentené, hogy a szürke hétköznapok magukévá tették az ihletet, és az akár tök jó is lehet :-)

Drukkolok.
_simi-ölel_

bobomami 2012.10.25. 12:12:05

Lehet, hogy semmi különös nem áll a fájdalom hátterében. Hasi műtét után elkerülhetetlen, hogy összenövések keletkezzenek. Saját tapasztalat, hogy időváltozásra - főleg hidegfrontra - nagyon tudnak fájni. Nekem volt két császármetszésem, a korábbi is 21 éve, és a mai napig fáj a hasam hidegfront előtt. Legutóbb tegnap este. A melegítés segít. (pl hőpárna, nem túl melegre állítva)
Az orvosoknak általában ilyen banális ok eszükbe sem jut, de attól még van.
Kitartás, sokan drukkolunk Neked!

Altezza 2012.10.25. 14:34:02

@_Anand_:
Jó, akkor majd írok is, meg nem is.
:-)

Altezza 2012.10.25. 14:34:35

@bobomami:
Ez is felmerült, de inkább a leírt problémára gyanakodtak.

Altezza 2012.10.25. 14:35:40

@Ilonana:
Köszönöm, százszor jobban. Mára és holnapra már pirítós is jut az asztalra. Eddig még nem okozott gondot a majszolása, sőt, talán mintha jobb is lenne tőle a hasam.

NYulacs 2012.10.26. 00:25:41

Éljen a markermentesség!
A műtéti hegek hidegfrontos sajgását megerősítem, de kétlem, hogy a rohamszerű és autókormányos kínjában csapkodós fájdalom ez lehet, ahhoz ez sztem túl akut. De akárhogy is, ha már jobb, akkor minden OK.
Remélem, hamarosan elhagy az ihlet és felveri a gaz és dudva ezt a blogot, az olvasók pedig visszatérnek Jókaihoz. ;)
Cuki kép.

mami1mami 2012.11.13. 17:25:15

Szia. Ma hallgattam a rádió beszélgetést,nagyon érdekes volt.Én is végbél rákos voltam(vagyok) és csak azt szeretném leírni,hogy nem estem kétségbe,nem igen változtam és úgy érzem ez sokat segített (Az én helyzetem könnyebb volt,mert nem voltak fájdalmai.)Rengeteg VIDÁM történetem lenne a diagnózistól a műtétig . Nevetni azonban csak nagyon sokára fogok ezen őszínén.
Minden jót kívánok Mari

Altezza 2012.11.13. 17:30:47

@mami1mami:
Szia,
A leírtakban mennyi hasonlóságot találsz/találtál? Gondolok itt a különféle változásokra.

mami1mami 2012.11.13. 17:46:07

Szia. Még nem olvastam el az elejétől,majd újra írok.
Arra gondolsz ,hogy saját magadba milyen változások mennek végbe??

Altezza 2012.11.13. 17:48:18

@mami1mami:
Arra gondolok, hogy milyen volt előtte és milyen lett utána.

Illetve írhatnál arról is, hogy Te hol tartasz, mióta van ez az új "hobbid"?

mami1mami 2012.11.13. 17:57:33

Az életem ugyanolyan, hiperaktív vagyok. Néha olyan mintha nem is velem történt meg ,de a gyomrom alján van egy pici mogyoró,és benézek a Wc.be kakilás után.
A többit majd ha elolvastam a bogot.
süti beállítások módosítása