Állítólag kreatív ember vagyok, legalábbis a nálam is ügyetlenebbek ezt állítják. Akárhogy is, egyre biztosabban látszik, hogy szükségem lesz a vélt vagy valós kreativitásomra, mert egyre több dolog vár feltalálásra.

Elsőként itt van mindjárt egy olyan WC ülőke kifejlesztése, amelyen nem csak otthonosan érzi magát az ember, de a végtagok keringését is biztosítja, megelőzve ezzel például egy mélyvénás trombózist. A múltheti rosszullétem óta ugyanis már három alkalommal volt olyan, hogy ismételt órákat tölthettem különféle mellékhelyiségekben. Panaszra persze nincs okom, hiszen csak magamnak köszönhetem a dolgot. Többszörösen is. Egyrészt amikor múlt szerdán a rejtélyes hasi görcseimmel hadakoztam, akkor azt találtam gondolni, hogy ennél még a műtét óta előkerült új hobbim, a WC-n ülés is sokkal jobb, másrészt a néhány napos diéta után talán túl hamar próbáltam valami élvezeteset enni, ami tegnap este például mustárral felturbózott virslit jelentett. Utóbbi gyakorlatilag egy All inculsive jegy volt Joseph Bramah 1778-as találmányára, a vízöblítéses árnyékszékre. Szerény panellakásunkhoz sajnos nem "találtak fel" ablakot az említett helyiséghez, de szerencsére anno dolgos volt a bejegyzés címében szereplő úriember, aki tökéletesítette a villanykörtét, így most sem maradtam olvasnivaló nélkül. Ha kicsit szorgalmasabb lennék, már megtanulhattam volna az Enciklopedia Britannica-t is, annyi időt töltöttem már ott az utóbbi hónapokban.
Érdekes amúgy, hogy amikor az "inkább a WC-n ülés, mint a hasgörcs" dolgot kívántam, akkor szinte napokon belül teljesült az óhajom, ellenben veteránautóm továbbra sincsen, pedig azt már régebb óta kívánom. Egyéb dolgokról nem is beszélve. Ki érti ezt?
Nyavalya fronton nincsenek új híreim. Továbbra is várom, hogy valaki jelentkezzen CT ügyben, ami vagy PET CT lesz, vagy ha a nagy szakállú bizottság úgy ítéli meg, hogy ez a költséges röntgensugárzás nem indokolt, akkor normál CT-be dugnak. Remélem, alaposan áttanulmányozzák a papírjaimat, mert akkor láthatják majd, hogy be sem kell kapcsolniuk a gépet, mivel annyi sugárzásban volt részem az elmúlt időszakban, hogy webkamerán keresztül is tökéletes eredményt kapnak. Azon sem lepődnék meg, ha valamelyik hajnalban lerohanná a lakásunkat a CIA, mondván sugárfegyvereket jelzett az egyik műholdjuk.
A várható eredmény miatt egyelőre nem izgulok, mert leszámítva az említett ücsörgéseket, nincs más bajom. Persze ha már ott tartok, hogy közeleg az időpont, akkor nyilván lesz majd bennem drukk. Kicsit úgy gondolok erre a vizsgálatra, mint valami vasúti váltóra, ami eldönti, hogy a szerelvény álmaim városa vagy az indiánok által felrobbantott híd felé tart fékezhetetlenül.
A fenti vizsgálaton felül egy tükrözés lenne még esedékes a sebészemnél, melyre a múltheti nem tervezett látogatásomkor nem került sor, pedig úgy kínálgattam a hátsómat, mint valami válságban lévő prostituált. Mivel akkor nem jártam sikerrel, kénytelen leszek egy újabb látogatást megejteni. Gondolom, akkor már nem leszek olyan lelkes.

Némi sikerélményem is van azonban, legalábbis azt hiszem, hogy sikerült egy kicsit összekapnom magam fejben. Lassan elég lesz annyi élet is egy átlagos naphoz, mint egy régi kvarcjátékban, azaz nem akarok majd naponta háromszor arra gondolni, hogy milyen kevésbé sikeres módon is érhet véget az én történetem. Magyarán egészen egyben voltam az elmúlt napokban. Stand-up show-kat persze még nem vállalok, de ki tudja, talán néhány hónap múlva már önálló estem lesz. A színpadi kellék, gondolom, mindösszesen egy Toi-Toi WC-ből fog állni. Még jó, hogy a szagos TV gyerekcipőben jár.
Dilemmázni persze még most is tudok, igaz, most éppen azon, hogy vajon fogyózzak-e egy kicsit vagy sem? Testem kiterjedése egyértelműen indokolná, plusz hallottam már olyat, hogy a pocakosoknál gyakoribb a belőlem már kiszabott daganat. Ellenben olyan praktikus gondolatok is mocorognak bennem, hogy ha lefogyok, akkor mindenki azt gondolja majd, hogy a rák miatt van, pedig az már nem is vagyok (kipp-kopp). De az is ott van, hogy minél kövérebb az ember, annál tovább húzhatná az elfekvőben, hiszen van egy halom tartalék. Hát nem előrelátó az én kis szürkeállományom? Valószínűleg belevágok majd a fogyózásba, mert egyrészt a focinál sem hiányzik a plusz súly, másrészt ha kevesebb megy be, akkor elméletileg kevesebb is jön majd ki. Amúgy 5-6 kiló zsírról beszélünk.
Apropó: foci! A bordarepedésem óta nem voltam, és ugyan időnként még érzem a becsapódás helyét, a jövő héten már szeretnék ismét lemenni. Hiányzik.

Dolgozom tehát a szellemi felépülésemen, azaz a tartós jókedv megteremtésén, és nagyon remélem, hogy mind az említett vizsgálatok eredményei, mind a hétköznapokban tapasztalt dolgok mellém állnak majd, mert nem vagyok benne biztos, hogy továbbra is feltalálom majd magam minden helyzetben. Hiszen mégsem én vagyok Edison.