Számos sportág van, ahol fontos a sportoló robbanékonysága. Ilyen sportág a foci is, amit mind nézni, mind pedig űzni szeretek. Sajnos nem vagyok már utánpótláskorú, így a fejlődésem, már ha beszélhetünk ilyenről, nem túl gyors. Az elmúlt két napban azonban sokat javultam.
A törzsolvasók talán ezen néhány sor alapján is gyanakodhatnak, hiszen ők tudják, hogy focizni hétfőn, illetve régebben szerdánként jártam, a néhány héttel ezelőtti bordatörés óta pedig egyáltalán nem is rúgtam labdába. És mégis, javult a kondim és olyan robbanékony vagyok, mint talán még sohasem. Az alapozást egy háromnapos idegenvezetéssel kezdtem a héten, melynek során annyit járkáltam fővárosunk utcáin, terein és hegyein le-föl, mint már nagyon régen. A harmadik napját már kifejezetten élveztem: olyan tökéletes volt, mintha az idei évet nem is a TB kassza kiürítésével töltöttem volna. Nyilvánvalóan a szervezetem is élvezhette a dolgot, mert amint abbamaradtak a túrák, rögtön további edzésre fogott. Péntek este kettesben vacsoráztam a lányommal, ami után olyan kacagásban gazdag játékba kezdtünk, amilyenben már nagyon régen nem volt részem. Ezt szakította meg az a hasfájás, amely rövid úton, de annál hosszabb ideig tartó WC látogatásra kényszerített. A program eleinte hosszan ülésből, később gyakran ülésből állt, így állítva különféle megpróbáltatások elé az izomcsoportjaimat. Az első rész zsibbasztóan, a második fele kifejezetten élénkítően hatott, ugyanis a menet közben hasmenéssé alakuló dolog olyan intenzitással jelentkezett, hogy nem győztem lépést tartani vele. Emésztőcsatornám nyáron eltávolított utolsó szakaszának majdnem teljes hiánya már-már fájdalmassá vált, mivel a puffertartály gyűszűnyi térfogata szinte semennyi gondolkodási vagy cselekvési időt nem hagy arra, hogy akcióba lépjek. A hasam morgott, görcsölt és minden ilyen jelenség után alig 5-10 másodpercem volt, hogy elérjek a műtét óta szűkebb otthonommá vált helyiségbe. Ez frissen, kipihenten még csak-csak megy, de miután az este elkezdődött program egész éjszaka, sőt, még reggel is tartott, egy idő után már az álmossággal is küzdenem kellett. Kora délelőttre normalizálódott a helyzet, így én is próbáltam ennek szellemében eltölteni a napot: munka, jövés-menés, normál étkezés. Estére eléggé elfáradtam, de éjfélig azért így is fennmaradtam, mert mindig jól esik némi mozgókép bámulása és/vagy olvasgatás lefekvés előtt. Mondanom sem kell, az erre elvesztegetett idő később hiányzott, ugyanis alig négy óra alvás után arra keltem, hogy a hűvös idő miatt megnövekedett hazai gázfogyasztás utánpótlására szánt oroszországi készleteket a testemen keresztül importálja az ország. Néhány perc leforgása alatt akkora mennyiséget tudtam szabaddá tenni, amely képes lett volna táplálni akár az olimpiai lángot a játékok kéthetes ideje alatt.
kép: www.studenlive.in
A fenti jelenség rövid időtartama ellenére is megijesztett, így öles léptekkel vágtattam az óvóhelyre, de néhány perc után lefújták a légiriadót, ennek megfelelően visszatértem otthonom pihe-puha ágyába. Sajnos azonban az álomba szenderülés nem jött össze. Még az "á" betűig sem jutottam benne: ezúttal valós volt a fenyegetés.
Nem ragoznám tovább a dolgot, ismét futóedzésre hívott a szervezetem, amely azóta is tart, igaz, most valamivel enyhébb formában, mint tegnap. Most még arra is volt időm, hogy felkapjam a laptopot, így szinte online tudathatom mindenkivel sanyarú sorsomat. Kész szerencse, hogy már nem egy Erika írógéppel kell kiviteleznem az írást. Amúgy se lenne itt neki elég hely, hogy kifusson a sor, mert annál azért szűkebb a légtér.
A leírt program megannyi időt ad olvasásra, gondolkozásra, melyek közül utóbbi a nehezebb, hiszen állandó témát ad magának az ücsörgésnek a gondolata. Miért is vagyok már megint itt? Valami étel? Esetleg kiújulás vagy egyéb dolog tünete? Az előbbi könnyebb lenne, de persze nekem az utóbbi az, ami nem hagy nyugtot. És persze ott a stressz is, amiből mostanában jutott egy kevés egyéb okok miatt.
PET CT ügyben azóta sem jelentkeztek, így kénytelen leszek mihamarabb lépni. Ugyanez igaz a tükrözésre is, ami annyiban mindenképpen nehezebb, hogy jelen helyzetemben nem biztos, hogy garantálni tudom a ki/bejárat szabad mivoltát.
Első körben marad az ésszerűbb evés, talán már az is megoldja a dolgot. Ebben azért reménykedem, mert mindkét eset előtt ettem némi zsíros ételt, ami átlagos embernek talán még zsírszegény is, de az utóbbi időben én kevesebb ilyesmit vettem magamhoz, pláne azóta, hogy felmerült a hasnyálmirigyem esetleges problémája is, amely (kipp-kopp), azóta nem hallatott magáról.
Elvileg a jövő hét keddjén kerül majd adásba az a rádióinterjú, melyet a héten készítettek velem, és ami erről a blogról szól. Az interjúban elhangzott az a kérdés is, hogy miben változtam meg, mióta kiderült a nyavalyám? Erre azt találtam mondani, hogy semmiben. És ez tulajdonképpen igaz is. Ami eddig fontos volt, az most is fontos, új elemek nem nagyon kerültek bele. Ám valami azért mégiscsak változott, amennyiben egy meglévő tulajdonság felerősödése változásnak tekinthető. Sokkal többet aggódok ugyanis. Ez persze leginkább abban merül ki, hogy mi lesz velem, mármint, hogy visszatér-e ez a kevés kellemes időtöltést nyújtó betegség.
Egyrészt ugye az a kényszerképzetem, hogy szeretném felnevelni a lányomat, másrészt egyre biztosabb vagyok benne, hogy egy újabb kanyart már nehezebben viselnék. Az általános válasz a fenti problémámra persze mindig az, hogy ne gondoljak rá, illetve tessék szíves pozitívan hozzáállni az ügyhöz. Ami nálam sajnos nem elhatározás kérdése. Amikor elfoglalt napjaim vannak, akkor ezzel gyakorlatilag semmi bajom sincs, amikor azonban lazább vagy helyhez kötöttebb óráim, napjaim vannak, akkor sokkal többször kell ezzel megküzdenem.
Jelen állás szerint örülnöm kell és tulajdonképpen örülök is, hogy egyelőre még van esélyem megvalósítani a különféle terveimet. Vannak azonban olyan akadályok, amik ezen terveknek a megvalósítását az átlagnál nehezebbé teszik. Persze Róma sem egy nap alatt épült fel, így nekem is türelmesebbnek kell(ene) lennem. Bízni például abban, hogy egyszer kijutok a WC-ről és látom még a napot. Addig azonban marad az edzés, testben és lélekben egyaránt. Ráadásul úgy, hogy semmilyen doppingot nem használhatok.
Persze, ha lenne valami legális szer...
Utolsó kommentek