Vissza a szürke hétköznapokhoz!

Zsákomban a rákom. Napló a népszerű betegségről, saját szemüvegen át nézve.

Hivatalos Facebook oldal

15 perc hírnév - Médiatár

 

Házipatika interjú: klikk

 

Utolsó kommentek

  • Altezza: @Memento Mori: Szia, Sajnos az őrület mellett nem volt időm táblázatokat és azok adatait felhasználva diagramokat készíteni, így egzakt szerotonin adatokkal nem tudok szolgálni. Így csak közvetett... (2018.01.01. 20:56) Ránc
  • Memento Mori: Szia Misi! Kemény időszak lehetett ez a márciustól decemberig tartó 9 hónap... Hátborzongató és mégis homlokra-csapósan egyszerű a megfejtés a testi problémára adott egyik orvosi válasz (bélszakasz ... (2018.01.01. 20:27) Ránc
  • Altezza: @Kuvik79: Szia! Nagyon szépen köszönöm a kedves sorokat! Remélem, neked nem csak az end happy! ;-) Misi (2017.08.17. 20:21) Egy, kettő, öt
  • Kuvik79: Kontrollmánia. Le kell róla szoknom, ha nem akarom ugyanezt átélni. Erre most jöttem rá. Köszönöm!! (2017.08.14. 23:24) Az érme két oldala
  • Kuvik79: Zuhanás=kontrollvesztés. Erős halálfélelem. Remélem, azóta javult a lelkiállapotod. (2017.08.14. 23:11) Superman
  • Utolsó 20

Facebook Activity Feed

Facebook Activity Feed

Bejegyzések

Gombóc

2012.12.19. 22:33 :: Altezza

Talán most kellene a legkönnyebben mennie az írásnak, mégis nehezen találom a szavakat. Túl vagyok az első olyan kontrollvizsgálatomon, ami azt próbálta igazolni, hogy nem volt értelmetlen az idei évet átölelő programsorozat.

A legnehezebb talán a vizsgálat és az eredményhirdetés közötti várakozás volt. A bő húsz perces szoborrá válás még csak-csak ment a gépben, ami után persze kicsit meg is könnyebbültem, de utána ismét nehéz volt lekötni a gondolataimat. És ahogy múlt az idő, ez csak egyre rosszabb lett. Írásos eredményt a vizsgálat időpontjához képest három munkanappal későbbre ígértek, de természetesen én már két nap után telefonálgatni kezdtem. Nem bírtam tovább a gombóccal a torkomban élni, ami egyre csak nőtt, ráadásul biztos, hogy nem szilvás volt, mert olyantól még sohasem volt hányingerem. Elég volt csak a témára gondolnom és máris öklendezni kezdtem. A bizonytalanság teljesen megőrjített, annál meg még egy rossz eredmény is jobbnak látszott azokban a napokban. Így hát, amint azt már említettem, erőt vettem magamon és felhívtam az intézményt. Nem ragoznám a történetet, azt meghagyom a napló Hollywood-i átiratának, ám arról azért megemlékeznék, hogy kétszer kértek még két órát az eredmény elkészültéig, utána pedig nem voltak hajlandóak telefonon mondani arról semmit, így végül e-mailben küldték el.
Valaki másnak az eredményét. Ez már csak így szokott lenni. De mire újra felhívtam őket, már tudták, hogy hibáztak és még a mondanivalóm feléig sem jutottam, amikor megjött az újabb e-mail, immáron az én testem szöveges értékelésével, amit azon nyomban meg is nyitottam, fülemen az ügyintézővel, akinek aztán így szembesülnie kellett örömtáncom akusztikus változatával. A bennem komfortos otthonra lelő feszültség azonban nem múlt el rögtön, még ha tényleg nagyon örültem is annak, hogy a PET CT nem mutatott semmi rákra utaló jelet. Az ilyenkor szokásosnak mondható telefonhívások után azonban már kezdtem egy kicsit megkönnyebbülni, talán örülni is. Még könny is szökött a szemembe, pedig ritkán jutnak felszínre a bennem zajló érzések. Miközben tudjuk: a gombócnak is lelke van.

Persze nem én lennék, ha nem próbálnám meg máris árnyalni egy picit az eredményt: ez még csak egy csata, nem a teljes háború. Bár ez a hasonlat talán kicsit sántít, hiszen ahogy azt már többször is írtam, én nem harcolok, így azt sem mondom, hogy legyőztem ezt a nyavalyát. Ebben az évben én semmit sem tettem, ami önmagában ezt az eredményt hozta volna. Csupán hagytam magam.
A tudomány és azok gyakorlói voltak azok, akiknek köszönhetően most nem egy végrendelet felett görnyedek, azon agyalván, hogy kire is hagyjam a kitaposott focicipőimet. Jó, hogy nem mindenki péknek tanul, így aztán vannak olyan emberek, akik munkájukkal hosszú évekre biztosítják a törzsvásárlókat azoknak, akik mégis péknek álltak.

Azt hiszem örülök. Bár nagy ünneplést nem csaptam. Tulajdonképpen semmilyen ünneplésbe nem kezdtem. Egyedül talán egy kis extra bátorság az, ami előkerült a jó hír hallatán, így aztán arra alapozva, hogy papírom van róla, hogy egészséges vagyok, futva mentem focizni, majd annak végén futva is jöttem haza. Jól esett.
A testem talán nem értett egyet ezzel a megállapítással, mert ugyan izomlázam vagy ilyesmim nem volt, de mégis tudtomra adta, hogy nem mindig ért egyet a vele való bánásmóddal. Ismét ücsörgésre kényszerített, azaz megint csak azon törhettem a fejem, hogy mivel tehetném otthonosabbá lakásunk legkisebb vizesblokkját.
Gyanítom, nem az előző esti futás iránt érzett nosztalgia miatt futtatott meg megcsonkított emésztőrendszerem, hanem a tejszínt is tartalmazó spenótos tortellini volt az, ami olyan belső mozgásokat generált, melynek energiája elég lett volna egy újabb marsjáró célba juttatásához. Az utórengések még ma délelőtt is tartottak.

Nem ez az egyetlen dolog, ami nehezen múlik. A PET CT ugyanis igazolta a bő két hónappal ezelőtti reccsenő hangot, amit akkor bordarepedésnek gondoltam. Nos, nem repedt, hanem tört és nem egy, hanem két bordám is. A felvétel szerint még mindig növésben vannak. Mármint összenövésben. Ahhoz képest, amit a fenti eredmény mutat, nem is okozott nagy gondot, vagy jelentős fájdalmat ez a két borda. Persze nem hiányolok semmit. A kezeléseket, vizsgálatokat pláne nem. Utóbbiból pedig biztosan jut majd még, legkésőbb a tavasz folyamán, mert ha vérvétel nem is jönne addig, a következő tükrözés biztosan akkor lesz majd esedékes. Akkor aztán megint jöhet a gombóc a torkomba. Akarom mondani a zabszem. Odalent.

4 komment

Címkék: énblog élet vicc foci pánik rák egészség boldogság wc vastagbélrák végbélrák CT Egészségügy

A bejegyzés trackback címe:

http://altezza.blog.hu/api/trackback/id/tr344973599

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

sghu77_ 2012.12.20. 07:27:40

Misi!

Örülök, hogy "csak" két bordatörésed van és egyéb hatlábú, ollós élőlénynek nincs nyoma. :-)

anna_over_the_moon 2012.12.20. 09:35:59

Na, hát ilyen hírekre számítottam. Örülök.

Viszont -és ezt most nem bírom kihagyni, bocs- képzeld, ezek után micsoda szívás lenne, ha most mégiscsak a majáknak lenne igazuk :-)

Altezza 2012.12.21. 10:56:14

@sghu77_:
Ha ezen múlik, minden évben eltörök egyet-kettőt...
;-)