Vissza a szürke hétköznapokhoz!

Zsákomban a rákom. Napló a népszerű betegségről, saját szemüvegen át nézve.

Hivatalos Facebook oldal

15 perc hírnév - Médiatár

 

Házipatika interjú: klikk

 

Utolsó kommentek

  • Altezza: @ymel: Köszi, a létszámot tekintve asszem megvagyok. Épp tegnap írtam új eseményekről az oldal facebook lapján. (2021.10.16. 16:02) Szervusztok, pajtikák
  • ymel: Na mi ujsag? Jol vagy a vizsgalatok utan? Kicsit kerestem Kemeny Henrikrol anyagot, es feldobta a blogod. Remelem, elsz es virulsz. (2021.10.14. 17:46) Szervusztok, pajtikák
  • Le a spammerekkel: Az a hajráfradi nálam kiverte a biztosítékot. :D Bocs, fogalmam sincs, miről van szó, mobilos nézetben meg semmi más nem látszik, csak a poszt... (2018.09.30. 16:40) Nekrológ
  • Memento Mori: @Altezza: Hurrá! ;-) (2018.04.22. 19:54) Ránc
  • Altezza: @murray: Sorry, hogy nem valami tréfásabb bejegyzéssel kellett szembesülnöd. :-D Ha ez vigasztal, akkor (kipp-kopp), asszem letudtam a posztban szereplő depressziós, pánikrohamos dolgot. ;-) (2018.04.07. 19:58) Ránc
  • Utolsó 20

Facebook Activity Feed

Facebook Activity Feed

Bejegyzések

Szabadság: szeretem!

2013.01.07. 18:47 :: Altezza

Nem mondanék igazat, ha azt írnám, hogy eszembe se jut a rák. Talán nincs is olyan óra, amikor ne gondolnék rá, de valahogy mégis megváltozott egy kicsit minden. Talán nem is csak kicsit.

A változások néha maguktól jönnek, néha nekünk kell tennünk érte. Nálam egy kicsit mindkettő megtörtént illetve történik most is. A legnagyobb változás a hangulatomban állt be, ami egyre felszabadultabbá válik, néha szinte már meg is ijedek tőle. Azt hiszem, az egész a PET CT-vel kezdődött, illetve annak eredményével. Olyan volt, mintha csörgött volna az ébresztőóra és végre felkelhettem volna abból a furcsa álomból. Szándékosan nem azt írtam, hogy rossz- vagy rémálom, mert dacára annak, hogy önként ritkán kér ilyen jellegű elfoglaltságot magának az ember, mégsem mondanám teljesen haszontalannak az elmúlt közel tizenegy hónapot. De egyelőre vissza az ébredéshez.

Felébredtem tehát és az ébredés ugyan nem egy provence-i ház teraszán ért, mégis igen napsütésesnek éreztem. És ez az érzés azóta csak egyre fokozódik. Kicsit vicces, hiszen tulajdonképpen semmi sem történt, nem lettem szebb, okosabb, gazdagabb, "csupán" visszakaptam az életem. Igaz, ennek az a záloga, hogy az időmet gyakran megvámolja a WC-manó, de dacára a nem túl komfortos és változatos helynek, akár kétszer ekkora vámot is kész vagyok fizetni. Pláne, mióta elkezdtem csalni ezt a fajta adót. Említettem már, hogy szeretnék egy kicsit fogyni, amibe teljesen beleillik az, hogy jobban figyelek az evésre, így a kimenet is kontrolláltabb lett egy kicsit. Itt van például a mai nap, amelyről a rutinosabb olvasók már tudják, hogy zsúfolt, hiszen hétfő: munka, rohanás az oviba, balett, rohanás haza, teremfoci. Mivel az emésztőcsatornám szemmel láthatóan kevéssé érdeklődik a táncművészet vagy a sport iránt, kénytelen vagyok egy kicsit nagyobb kompromisszumra bírni, elkerülvén például azt, hogy órákra mellékhelyiség nélkül hagyjam a balett helyszínén megjelent megannyi gyereket és a hozzájuk tartozó szülőket, nagyszülőket, ugyanis összesen egyetlen hely van a nadrágomon kívül, ahol a csipp-csupp, de aránytalanul sokáig tartó ügyeimet intézhetem. Ezt a bejegyzést is a lányomra várva írom, a velem együtt várakozókat pedig láthatóan megtéveszti az, hogy kapucnis pulóverben ülök, nem pedig Superman ruhában, így nem is tudják, hogy mekkora áldozatot hoztam értük azzal, hogy a balett előtti huszonnégy órában alig ettem valamit. Ez ugyanis a legbiztosabbnak tűnő megoldás az említett problémára. Ebből persze egyenesen következik, hogy a váratlan utazások nem nekem vannak kitalálva.
Provence.jpgÉhes vagyok, de egyáltalán nem érdekel. Egyrészt nem nagyon, másrészt sokkal fontosabb, hogy el tudjam hozni a lányomat, mert tudom, hogy nagyon szeret ugrabugrálni. Anno a kezeléseknél is mindig próbáltam olyan időpontokat kérni, hogy a lehető legkevésbé boruljon fel a napirend. Tudjunk együtt jönni-menni az óvodába, mehessek dolgozni. Mindenkinek biztonságot hozott. Most pedig ezen felül még örömet is. Valamelyik nap azon kaptam magam otthon, hogy boldognak érzem magam. És tudják, hogy mit csináltam közben? Semmit. A semmitől is boldog voltam. Kicsit tréningezek még és az is menni fog, hogy a semmitől jóllakott is leszek. A végén még a magam ura leszek. Olyan meg még talán sosem volt, pedig már hittem azt néhányszor.

Igyekszem felkészülni erre az uralkodásra, így továbbra is próbálom tartani magam ahhoz a tervhez, hogy hetente legalább kétszer elmenjek futni, hogy figyeljek az evésre és hogy úgy általában is egy kicsit többet legyek aktív. Továbbra is érzem, hogy akkor megy minden jól, ha van, ami lekösse a gondolataimat. Lehet az munka, hobbi vagy akármi. A lényeg a magas fordulatszám. Utóbbi éjszaka is jól megy, ugyanis ismét csak forgolódom alvás helyett. A jelenségre még nincs megfejtés, elvileg most nem izgulok semmi miatt. Na jó, az esetleges Rák II. - A bosszú című mű bemutatásától továbbra is tartok, hiszen tudom jól, hiába húz le egy filmet a kritika, attól még van, hogy mozikba kerül. Ezen felül azonban semmi. Jövő héten bejelentkezem majd az onkológushoz egy kis kontrollra, illetve ha szerencsém van, akkor azt is megtudom, hogy az idei évben mely napokra és mit írjak be a naptáramba. CT, tükrözés, vérvétel, akármi.

Addig azonban megpróbálom élvezni a szabadságot. Menjenek, tegyék azt Önök is: nincs itt semmi látnivaló!

10 komment

Címkék: énblog élet vicc foci pánik rák egészség wc vastagbélrák végbélrák CT Egészségügy

A bejegyzés trackback címe:

https://altezza.blog.hu/api/trackback/id/tr765003513

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

TiffanyMary 2013.01.07. 19:40:20

Hívogató a provence-i ház terasza.
Meginnék egy jó kávét ott.
Meghívsz? :)
Addig is élvezd a semmit!
(Ki mondta, hogy "Ha nincs hír, az jó hír". ?)

Altezza 2013.01.07. 21:48:48

@TiffanyMary:
Persze, akár még egy croissant is kaphatsz mellé. Szólj, hogy mikor jössz, hogy friss legyen.

anna_over_the_moon 2013.01.08. 08:42:40

Ez most azt jelenti, hogy vége a blognak?

Egyébként én is szarul alszom mostanában, igaz, nekem sem a rák az oka (talán?). Hanem egy horkoló férj.

Örülök, hogy jobban vagy. A WC-n töltött időt hasznosan is el lehet tölteni, gondolom, van internet a telefonodon...

Altezza 2013.01.08. 13:29:46

@anna_over_the_moon:
Ja, ha nagyon zavar a horkolás, nálunk elalhatsz a kanapén.
:-)

TiffanyMary 2013.01.08. 13:32:20

@Altezza: Csak várnia kell a vécére :)

Altezza 2013.01.08. 13:35:05

@TiffanyMary:
Alvás közben csak ne járkáljon. De ha mindenképpen menni akar, akkor majd előkotorjuk a gyerek régi bilijét, vagy keresünk egy káposztafőző lábast.

anna_over_the_moon 2013.01.08. 14:26:30

@Altezza: :-) köszi, de inkább küldöm a férjemet
süti beállítások módosítása