Vissza a szürke hétköznapokhoz!

Zsákomban a rákom. Napló a népszerű betegségről, saját szemüvegen át nézve.

Hivatalos Facebook oldal

15 perc hírnév - Médiatár

 

Házipatika interjú: klikk

 

Utolsó kommentek

  • Memento Mori: @Altezza: Hurrá! ;-) (2018.04.22. 19:54) Ránc
  • Altezza: @murray: Sorry, hogy nem valami tréfásabb bejegyzéssel kellett szembesülnöd. :-D Ha ez vigasztal, akkor (kipp-kopp), asszem letudtam a posztban szereplő depressziós, pánikrohamos dolgot. ;-) (2018.04.07. 19:58) Ránc
  • murray: Szia Misi, ma pont egyik (remélem képzelt) betegségem miatti rossz hangulatú napomon ugrottam be a blogodra..:-) erre ilyeneket írsz? :-) Nézd: szerintem teljesen érthető a félelmed az újabb ny... (2018.03.28. 14:55) Ránc
  • Altezza: @Memento Mori: Szia, Sajnos az őrület mellett nem volt időm táblázatokat és azok adatait felhasználva diagramokat készíteni, így egzakt szerotonin adatokkal nem tudok szolgálni. Így csak közvetett... (2018.01.01. 20:56) Ránc
  • Memento Mori: Szia Misi! Kemény időszak lehetett ez a márciustól decemberig tartó 9 hónap... Hátborzongató és mégis homlokra-csapósan egyszerű a megfejtés a testi problémára adott egyik orvosi válasz (bélszakasz ... (2018.01.01. 20:27) Ránc
  • Utolsó 20

Facebook Activity Feed

Facebook Activity Feed

Bejegyzések

A felejtés ára

2013.01.14. 13:33 :: Altezza

Azt szokták mondani, hogy semmi sincs ingyen. Van, amikor meghatározott összeget kell fizetségül adnunk, van, amikor szívességgel, esetleg borravalóval fizetünk ki vagy köszönünk meg valamit. És van ugye a hálapénz.

Az egyik kedvenc filmem az Egy asszony illata című mű, annak is az amerikai feldolgozása Al Pacinoval. Ennek egyik jelenetében hangzik el ez a mondat: Nem az a fontos, hogy mennyi borravalót adunk, hanem az, hogy sok legyen. Sokáig alkalmaztam ezt a módszert magam is, pedig sohasem kaptam olyan értesítést a bankomtól, hogy nyissak még egy számlát, mert arra az egyre már nem fér több pénz. De valahogy mégis állandó késztetést éreztem, és ez néha még most is így van, hogy a várthoz képest két-háromszoros borravalót adjak az újságosnak, a pizzafutárnak vagy egy pincérnek. A törzshelyeken ezt általában mindig megjegyezték, így nekem meccsnapokon is jutott sportújság, vagy egyszerűen csak kicsit figyelmesebben szolgáltak ki. És persze olyan is volt, hogy a tartós kiemelt bérezéssel sem tűntem ki a többi ügyfél közül. A pénzosztás népszokása persze nem csak az újságosnál divat, hanem az egészségügyben is. Még a legelső bejegyzések egyikében írtam, hogy az egészségügyi dolgozók munkája szinte megfizethetetlen, amit az állam is igen hamar felismert, ezért nem is nagyon próbálkozik vele. Ennél fogva ez a folyamat a páciensekre illetve azok családjaira marad, lelkiismereti alapon. A fő motiváció persze a jobb kiszolgálás, a több figyelem reménye, hiszen betegen, kiszolgáltatva még többet igénylünk ezekből. Nyilván az autószerelők is kapnak ilyen indíttatásból borravalót, de ott azért elnézőbbek vagyunk, ha javítás után mégis zörög az autó, esetleg folyik belőle valami. Műtét vagy kezelés után azonban senki sem szeret zörögni, a folyásokról nem is beszélve.

Coin.jpg

Kép: imagetemple.com

Nem volt ez másként az esetemben sem, így aztán az elmúlt év során többször is kinyitottam nem létező pénztárcámat. Hogy enélkül másként alakult volna-e bármi is a procedúra során, azt talán sosem fogom megtudni. Erős a gyanúm, hogy nem. Már csak azért is, mert nem egy olyan nővér volt, aki nem fogadott el semmit, maximum némi desszerttel lehetett megédesíteni a napját. Az orvosok között pedig volt olyan, aki szó szerint vette a hálapénz kifejezést, ami utólagos elszámolást jelentett, és mivel egy sem volt, aki előre meghatározta volna, hogy milyen összeggel szeretné gyarapítani a már meglévőt, nem tudhatta, hogy a hála nekem két gúnárt vagy egy tűzpiros Ferrarit jelent majd. Magyarán biztosan nem a pénz miatt bánt(ak) velem úgy, ahogy. Aztán volt olyan eset is, amikor hiábavalónak bizonyult a kenőanyag, nem lett tőle olajozottabb a gépezet. Persze ki tudja, lehet, hogy az már a teljes sebesség volt. A lényeg, hogy utólag már nehéz eldönteni, hogy az alkalmazott paraszolvencia hatékonyabb volt-e, mint mondjuk egy indián tánca az időjárás befolyásolására.

Volt, aki kérte, hogy számszerűsítsem, hogy mibe fáj egy ilyen hobbi, és ahogyan azt a soraimat gyakrabban olvasók már tudják, az életemnek ez a része egy nyitott könyv, úgyhogy röviden összefoglalnám a kiadásaimat.

  • Gasztroenterológus, onkológus, sebész, altatóorvos kvartett összesen: 310.000 HUF
  • Nővérek, műtős, egyéb személyzet: cca. 50-60.000 HUF (desszertek beleszámolva)
  • Csodaszerek, örök élet elixír: 0 HUF

Fenti összesítés emlékezetből készült, így elképzelhető, hogy valaki vagy valami kimaradt, de ez talán már nem volt szignifikáns tétel. Hogy ez sok(k) vagy kevés, az nyilván relatív, tőlem ennyire futotta. Hogy kifizetném-e újra? Igen. Az már más kérdés, hogy nem szeretnék újra ilyen helyzetbe kerülni. A kérdés csak az, hogy ennek mi az ára? Hiszen tudják, semmi sincs ingyen.

8 komment

Címkék: énblog élet vicc rák egészség pénz paraszolvencia vastagbélrák hálapénz végbélrák belezés Egészségügy

A bejegyzés trackback címe:

http://altezza.blog.hu/api/trackback/id/tr305017438

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

anna_over_the_moon 2013.01.14. 13:53:28

Köszi. :-) Asszem nem titok, én voltam ilyen anyagias.
De hol van még a magánorvosi vizitek, PET CT, gyógyszerek, és szintén kiadás oldalon szerepelhet a táppénz miatt kiesett munkabér (de ez már tényleg tök magánügy).
Csak szerintem ezt is add hozzá.

Altezza 2013.01.14. 13:57:02

@anna_over_the_moon:
A kezdeti magánorvosi vizsgálatok a tükrözéssel együtt úgy 80 ezer volt. A PET CT 237.500 HUF volt (sponsored by munkáltató). Táppénzkiesés nem volt, ugyancsak a munkáltatómnak köszönhetően. Gyógyszert nem nagyon szedtem.

anna_over_the_moon 2013.01.14. 13:58:39

@Altezza: hehh, akkor olcsóbb volt Neked rákosnak lenni, mint nekem IBS-esnek. Banyek... ezt azért nem gondoltam volna. (Nincs nálatok felvétel?)

Altezza 2013.01.14. 14:01:33

@anna_over_the_moon:
A tanulás bizony drága dolog (International Business School). :-)

Lesz felvétel, de csak egy esetleges rákra alapozva nem buzdítanálak rá.

avissi 2013.01.17. 10:02:16

Kedves Altezza! A múlt héten jutottam el a blogodra, és a végéről - az elejéről, időrendben - kezdve végig is olvastam-böngésztem. Nagyon jó, hogy megírtad! Kívánnám, hogy nagyobb nyilvánosságot kapjanak a soraid. Hozzátartozóim közül többen a szűkebb rizikócsoportban vannak, féltem őket, magam is hipochonder vagyok, nem mai csirke, hanem hatvanplusz éves. Nagyon megnyugtató volt számomra a szarkasztikus mégis korrekt és nagyon őszinte bejegyzéseidet olvasni. És szórakoztató is, már megbocsáss :-) Köszönöm!

Altezza 2013.01.17. 10:11:56

@avissi:
Kedves Avissi,

Köszönöm soraid, örülök, hogy jól szórakoztál! (Tényleg.)
A napló témája nem kutyusos-cicusos, így nyilván nehezebben is kap publicitást, ezért aztán leginkább szájról-szájra terjed a híre. Ha úgy gondolod, hogy másnak is hasznos, akkor Te is így tudod terjeszteni. Hacsak nincs egy saját újságod, vagy TV csatornád. :-)

Jó egészséget Neked és a hozzátartozóidnak is!

Andrea Madaras 2013.02.11. 15:43:22

Kedves Altezza,

tegnap reggel találtam rá a blogodra és szinte folyamatosan olvasom azóta, nagyon tetszik a stílusod és nagyra értékelem az őszinteséged.

Nekem is az Egy asszony illata az egyik kedvenc filmem, amolyan "must see"...

Szívből kívánom, hogy a tavalyi események egyre halványuló emlékként maradjanak meg benned és felhőtlenül tudd élvezni az Élet adta apró örömöket.

Megyek olvasni :)

Altezza 2013.02.11. 17:55:06

@Andrea Madaras:
Kedves Andrea!

Üdv. a fedélzeten és köszönöm a jókívánságokat!