Vissza a szürke hétköznapokhoz!

Zsákomban a rákom. Napló a népszerű betegségről, saját szemüvegen át nézve.

Hivatalos Facebook oldal

15 perc hírnév - Médiatár

 

Házipatika interjú: klikk

 

Utolsó kommentek

  • Altezza: @Memento Mori: Szia, Sajnos az őrület mellett nem volt időm táblázatokat és azok adatait felhasználva diagramokat készíteni, így egzakt szerotonin adatokkal nem tudok szolgálni. Így csak közvetett... (2018.01.01. 20:56) Ránc
  • Memento Mori: Szia Misi! Kemény időszak lehetett ez a márciustól decemberig tartó 9 hónap... Hátborzongató és mégis homlokra-csapósan egyszerű a megfejtés a testi problémára adott egyik orvosi válasz (bélszakasz ... (2018.01.01. 20:27) Ránc
  • Altezza: @Kuvik79: Szia! Nagyon szépen köszönöm a kedves sorokat! Remélem, neked nem csak az end happy! ;-) Misi (2017.08.17. 20:21) Egy, kettő, öt
  • Kuvik79: Kontrollmánia. Le kell róla szoknom, ha nem akarom ugyanezt átélni. Erre most jöttem rá. Köszönöm!! (2017.08.14. 23:24) Az érme két oldala
  • Kuvik79: Zuhanás=kontrollvesztés. Erős halálfélelem. Remélem, azóta javult a lelkiállapotod. (2017.08.14. 23:11) Superman
  • Utolsó 20

Facebook Activity Feed

Facebook Activity Feed

Bejegyzések

Kórisme

2013.05.15. 19:01 :: Altezza

Tegnap néhány sorban kiöntöttem egy kicsit a lelkemet, erre tessék, máris jobb lett a helyzet. Gondolom, szokás szerint megint csak néhány napos a fellángolás, de ahogy mondani szokták: kis hal is hal.

Panaszkodtam ugye, hogy annyit ücsörgök a porcelánfotelen, hogy a könyökeim által a combomba vájt mélyedés pohártartó méretűre nőtt. Mindezt a panaszáradatot pedig egy olyan napon zúdítottam a kedves olvasókra, amikor csak délelőtt kellett egy kicsit ügyintéznem, ma pedig ugyanez volt a helyzet, csak még rövidebben. Mindezt úgy, hogy igazából ugyanúgy ettem, ittam, mint korábban. Egy nőt hamarabb kiismerek, mint a saját belsőmet. Akárhogy is, napközbenre már egészen jó kedvem lett, ami még mindig tart. Persze a s(h)it-down hiánya még nem eredményezett stand-up-ot, de tényleg jó(bb) napom volt. Amint elmúlik az állandó inger, máris úgy érzem magam, mint akárhány évvel ezelőtt. Mínusz felszabadultság, mert persze folyamatosan ott cikáznak a fejemben a különféle aggodalmak. És mivel cikáznak, tovább is tart az útjuk, hiszen tudjuk, két pont között a legrövidebb út az egyenes. Az agyam ellenben tekervényes, természetes tehát, hogy a gondolatok útja is hosszabb. Ideje lenne valami sztrádaépítésnek a fejemben, hogy felgyorsuljanak egy kicsit a folyamatok. De ugye válság van, a beruházásokra most nem futja.

Előző este arról írtam, hogy nem tudom eldönteni, hogy azért rohangálok, mert gondolok rá, vagy fordítva. Nos, a mai nap alapján inkább az utóbbi látszik igazolva, hiszen hiába gondoltam rá, nem kellett ott ücsörögnöm. Kicsit ellentmond ennek, hogy így jobban visszagondolva, olyankor kevesebb gondom szokott lenni, mikor le van kötve a fejem valami munkával, egyébbel.rubber-room.jpg De úgy igazán, amely közben esélyem sincs elkalandozni. Szóval igazi autodidakta orvos módjára megállapítható, hogy a beteglapom kórisme rovatába az "Elmebeteg" státusz a legtalálóbb.

Most, hogy ezt végre tisztáztuk, megyek és kihasználom a hirtelen jött szabadságomat. Biztos vagyok benne, hogy ez a helyes döntés, hiszen a hangok is ezt mondják.

2 komment

Címkék: énblog élet vicc egészség wc vastagbélrák végbélrák belezés Egészségügy

A bejegyzés trackback címe:

http://altezza.blog.hu/api/trackback/id/tr395301980

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

_Anand_ 2013.05.15. 20:28:23

:-)
Ja, és ölelés, természetesen tegnapra is! :)

Altezza 2013.05.16. 19:21:14

@_Anand_:
Ó, igazán köszönöm!
;-)