Vissza a szürke hétköznapokhoz!

Zsákomban a rákom. Napló a népszerű betegségről, saját szemüvegen át nézve.

Hivatalos Facebook oldal

15 perc hírnév - Médiatár

 

Házipatika interjú: klikk

 

Utolsó kommentek

  • Memento Mori: @Altezza: Hurrá! ;-) (2018.04.22. 19:54) Ránc
  • Altezza: @murray: Sorry, hogy nem valami tréfásabb bejegyzéssel kellett szembesülnöd. :-D Ha ez vigasztal, akkor (kipp-kopp), asszem letudtam a posztban szereplő depressziós, pánikrohamos dolgot. ;-) (2018.04.07. 19:58) Ránc
  • murray: Szia Misi, ma pont egyik (remélem képzelt) betegségem miatti rossz hangulatú napomon ugrottam be a blogodra..:-) erre ilyeneket írsz? :-) Nézd: szerintem teljesen érthető a félelmed az újabb ny... (2018.03.28. 14:55) Ránc
  • Altezza: @Memento Mori: Szia, Sajnos az őrület mellett nem volt időm táblázatokat és azok adatait felhasználva diagramokat készíteni, így egzakt szerotonin adatokkal nem tudok szolgálni. Így csak közvetett... (2018.01.01. 20:56) Ránc
  • Memento Mori: Szia Misi! Kemény időszak lehetett ez a márciustól decemberig tartó 9 hónap... Hátborzongató és mégis homlokra-csapósan egyszerű a megfejtés a testi problémára adott egyik orvosi válasz (bélszakasz ... (2018.01.01. 20:27) Ránc
  • Utolsó 20

Facebook Activity Feed

Facebook Activity Feed

Bejegyzések

Nagykanállal

2013.06.04. 15:37 :: Altezza

Ezzel falom a napokat. Persze nem kezdtem el bungee jumpingolni, hajnalig diszkózni vagy ilyesmi, egyszerűen csak próbálok nem kilógni a tömegből. Főleg lefelé nem.

Visszatértem a régi recepthez, így immár három hete naponta csak egyszer eszem, ezzel véve elejét az állandó ücsörgésnek. A módszer egészen működőképes, mert az említett időszakban csak néhány alkalom volt, amikor 2-3 alkalomnál többször kellett a napi tevékenységemet egy zártkörű ülés miatt megszakítanom. Már-már a társadalom számára is láthatóvá váltam, ha tényezővé még nem is. Ahhoz minimum az kell majd, hogy a felszabadultság is visszatérjen. Annak a receptjét azonban még nem ismerem. Sikerült olyan érzékenységre állítanom a különféle szenzoraimat, hogy nem csak a szokásos rákvisszatérés bukkan elő a fejemben, hanem az olyan csipp-csupp dolgok is, minthogy elesik-e a lányom futás közben? Bele sem kell kezdenie valamibe, de fejben én már a mentőket hívom. Az okot még nem tudom kezelni, csak a tüneteket megelőzni: nem nézek oda. Ezt az apróságot leszámítva amúgy egész jól vagyok. És ha minden jól megy, akkor erről úgy egy hónap múlva lesz megint papírom is, hiszen nemsokára újrakezdem a szokásos negyedéves vizsgálatokat, kiegészítve néhány éves jellegűvel is, hiszen 20-án lesz egy éve annak, hogy kibeleztek. Ennek megfelelően mehetek vérvételre, ami önmagában is öröm, de ott lesz még a teljes vastagbéltükrözés, és az azt megelőző 24 órás hashajtás. Ki az, aki ne várna egy ilyen remek programot? A hashajtáshoz semmi kedvem, a vizsgálattól meg tartok egy kicsit, mivel anno viszonylag keveset röhögtem közben és nem csak azért, mert akkor derült ki, hogy egyel több rák van bennem az elvárthoz képest. Elméletileg ezúttal adnak majd valami kábító cuccot, ami segít feledtetni a problémát, de legalábbis könnyebb lesz azt vizionálnom, hogy elraboltak az UFO-k és éppen megtermékenyítenek. Az egyetlen vigaszom, hogy ilyenkor általában kapok egy 24-48 órás eltávot a vízöblítéses árnyékszék fogságából. 
Ezen vizsgálatokhoz jön még néhány ilyen-olyan röntgen és ultrahang vizsgálat, amiket nem a terjedelmességük miatt nem részletezek, hanem azért, mert nem emlékszem rá, hogy pontosan milyenek és mikor kéne mennem rájuk, felírva viszont nem találom sehol. Az onkológust ellenben nem értem el, hogy megkérdezzem. Ez az eset talán jól jellemzi, hogy mennyire szeretnék már szabadulni ezektől a procedúráktól. Tudom, hogy mindez semmiség a kezelésekhez képest, pláne úgy, hogy olyankor logikusan beteg is az ember, most meg elvileg nem vagyok az. Érzésre legalábbis azt hiszem nem. Remélem, eljön majd az idő, amikor elég lesz évente egyszer menni.

Dacára annak, hogy napi egyre redukáltam az étkezések számát, nem fogyok. Tartom a 75-76 kiló közötti tömegemet és a hozzá tartozó térfogatomat, ami arra is jó példa, hogy bizony manapság sokkal több kalóriát fogyasztunk, mint ami egy átlagos napi tevékenységhez szükséges. Mivel nem vájárként dolgozom, bőven elég ez az egytálétel, ami 70%-ban ebéd, 30%-ban vacsora formájában történik, függően a napi teendőktől. A nagykönyvben biztos nem a napi egy étkezést javasolják, de manapság úgy is divat lett a paleo étkezés, azaz a visszatérés a gyökerekhez, így én is ennek szellemiségét lovagolom meg: akkor eszek, amikor sikerül zsákmányt találnom. Igaz, én nem mamutra vadászok, hanem ételfutárra. Széljegyzetként leírnám, hogy ez a paleo dolog nem teljesen logikus, hiszen egyrészt nem biztos, hogy ugyanazok a nyersanyagok állnak a rendelkezésünkre, mint az őskorban, másrészt anno az (ős)emberek azt ették, amit a környékükön találtak, a banánimport pl. eléggé gyerekcipőben járt még akkortájt, így simán lehet, hogy a mi ősünk egyáltalán nem olyan alapanyagokon nőtt fel, amelyeket most veszünk meg a PaleoPlázában. Arról nem is beszélve, hogy az átlagéletkor akkoriban a harmincat sem érte el. És ez nem feltétlen a kiforratlan közlekedési morálra volt visszavezethető.

crocodile-plover.jpgkép:meghanahassan.blogspot.hu


Akárhogy is, ha éhesen is, de egész jól telnek a napjaim így, hogy sokkal több szabadidőm van. Még a lányom balettbemutatójára is sikerült eljutnom a múlthéten, ami nagy élmény volt. Neki is, nekünk is. Aztán igyekszem molyolgatni az MG-vel, amire még hosszú vár a felújítás országútján, de azért haladok vele. Együtt épülünk fel. Én a testét gyógyítgatom, Ő a lelkemet. A krokodil a száját tátja ki, az MG a gépháztetejét, én pedig lile helyett szedegetem a fog(askerekek) közül a nem odavaló dolgokat. Tényleg mindenki jól jár.

Ha véletlenül lenne idén nyár, akkor lehet, hogy nem csak szabadságra mennénk, hanem nyaralni is. Amennyiben azonban marad a globális felmelegedés miatti hideg, akkor marad a szabadság. Ez esetben megkeresem a legnagyobb kanalat otthon, és nekiállok megenni minden olyat, amit egyébként nem merek, vagy nem lehet, tekintettel a társadalmi kötelezettségeimre. A rossz idő miatt úgysem bánnám, hogy bent ülök, nem pedig kint a szabadban.

6 komment

Címkék: énblog élet vicc pánik rák éhség egészség wc vastagbélrák belezés Egészségügy

A bejegyzés trackback címe:

http://altezza.blog.hu/api/trackback/id/tr105331377

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

avissi 2013.06.04. 16:15:07

Még hogy egy bringás csaj elesne futás közben? Alig hihető. De a szülő már csak ilyen.
Nemrég csonttörés után műtéttel állították helyre a karomat. A röntgenen később úgy látszott, mintha pár darab Märklin fémépítő játékot is beraktak volna... (azok benn is maradnak). A seb elég nehezen gyógyult, a sebészt kérdezgettem óvatosan: " Tudom, a beteg tele van irracionális szorongással, de..." - mire ő: "Nem irracionális, képzelje csak el, én mennyire szorongok, mikor tudom, hogy nyolcféle probléma lehet még...". De sikerült, elég jól gyógyultam, ahhoz képest, és a lehető legjobb érzéssel gondolok vissza az orvosra.
Hát ennyit a szorongásról! Minden jót Neked!

Altezza 2013.06.06. 23:09:22

@avissi:
Köszönöm!
Igazából tényleg az a tapasztalatom, hogy ha nincs eléggé lekötve a fejem, mondjuk valami munkával, akkor jár ilyeneken az agyam. És eléggé nehéz évi 365 napon át annyira lekötni...

_Anand_ 2013.06.10. 14:16:51

:D
Nagyon örülök, hogy a szorongásaid mellett megmaradt a humorod :)

(öhmm, egyébként pont van nálam egy felesleges ölelés, kéred...? :))

Altezza 2013.06.10. 15:29:21

@_Anand_:
Házhoz is szállítod vagy érte kell mennem?
:-)

_Anand_ 2013.06.11. 10:08:16

Ahogy neked kevesebb szorongást okoz :)
És vigyázz, mert sok van, ráadásul egyik szeretetteljesebb, mint a másik :D
Tudod mit? Kiutalok egy olyat, amit a szerelmedtől vehetsz át: (.)
Itt egy másik, amit a gyerkőcödtől: (.)
Ez meg egy random, akitől csak jól esik: (.)

:)

Altezza 2013.06.12. 09:29:02

@_Anand_:
Lassan nem kapok majd levegőt, annyit szorongatsz. :-)