Vissza a szürke hétköznapokhoz!

Zsákomban a rákom. Napló a népszerű betegségről, saját szemüvegen át nézve.

Hivatalos Facebook oldal

15 perc hírnév - Médiatár

 

Házipatika interjú: klikk

 

Utolsó kommentek

  • Memento Mori: @Altezza: Hurrá! ;-) (2018.04.22. 19:54) Ránc
  • Altezza: @murray: Sorry, hogy nem valami tréfásabb bejegyzéssel kellett szembesülnöd. :-D Ha ez vigasztal, akkor (kipp-kopp), asszem letudtam a posztban szereplő depressziós, pánikrohamos dolgot. ;-) (2018.04.07. 19:58) Ránc
  • murray: Szia Misi, ma pont egyik (remélem képzelt) betegségem miatti rossz hangulatú napomon ugrottam be a blogodra..:-) erre ilyeneket írsz? :-) Nézd: szerintem teljesen érthető a félelmed az újabb ny... (2018.03.28. 14:55) Ránc
  • Altezza: @Memento Mori: Szia, Sajnos az őrület mellett nem volt időm táblázatokat és azok adatait felhasználva diagramokat készíteni, így egzakt szerotonin adatokkal nem tudok szolgálni. Így csak közvetett... (2018.01.01. 20:56) Ránc
  • Memento Mori: Szia Misi! Kemény időszak lehetett ez a márciustól decemberig tartó 9 hónap... Hátborzongató és mégis homlokra-csapósan egyszerű a megfejtés a testi problémára adott egyik orvosi válasz (bélszakasz ... (2018.01.01. 20:27) Ránc
  • Utolsó 20

Facebook Activity Feed

Facebook Activity Feed

Bejegyzések

Pixel

2013.08.18. 22:16 :: Altezza

Tévedtem. A naplóm másfél éves története során vagy a rák elmulasztásáról számoltam be, vagy arról, hogy szeretném elfelejteni az egészet, de nem igazán megy. Utóbbiról azt gondoltam, hogy egy napra sem lehetséges. De úgy tűnik, ez mégis megtörténhet.

Az elmúlt egy-két hétben ugyanis azon kaptam magam, hogy egészen jól tudtam magam függetleníteni mindattól, ami tavaly év eleje óta történt, történik velem. Ember lettem. Átlagember. Egy vagyok a sok közül a bolti sorban, egy vagyok a stadion nézői között hétvégénként. Lassan ismét az adószámom lesz a fontosabb a TAJ számomnál. Az elmúlt egy hónapban ez biztosan így volt, hiszen semmilyen kontrollra nem kellett mennem. Talán ez volt a legnagyobb segítség abban, hogy beleszürküljek a tömegbe. És persze maga a nyár is sokat segített. És itt nem csak a nyári melegre gondolok, ami mostanában sivatagi mértékű lett. A hőség olyan fokú volt, hogy a ruhák alig néhány órai viselés után oly reménytelen állapotba kerültek, hogy már nem is mostuk, hanem egyszerűen elégettük azokat. Előtte persze biztos, ami biztos alapon le is lőttük őket. A hőség tehát nem feltétlen volt szempont, ellenben maga a jó idő, a napsütés, a gyér pesti forgalom és a vakációs munkatempó igazán jól jött. Idejét nem tudom annak, amikor utoljára volt rák szempontjából ennyire gondtalan az életem. Valószínűleg a diagnózis felállítása előtti napokban történt velem utoljára ilyen. Nem mondom, hogy maga a nyavalya nem jutott az eszembe, de valahogy mostanában nem ült úgy rám a gondolat. Az is csak egy gondolat volt, semmi más. Annyira jelentéktelen lettem, hogy néha már a tükörben sem látszom.

Borfalu_060817 056_blog.jpg

Ha a terv szerint haladnak tovább a szürke hétköznapjaim, akkor szeptemberig egyetlen testrészemet sem kell majd vizsgálatra nyújtanom. A leginkább bizonytalan dolog az a virtuális vastagbéltükrözés. Mivel a hazai egészségügyi rendszer nem a mielőbbi diagnózisra épül, októberre kaptam időpontot, ami mostantól számítva is másfél hónap, ám az időpont már hetek óta megvan. Tartok tőle, hogy bizonyos vizsgálatokra annyit kell itthon várni a pácienseknek, amennyi idő alatt kétszer is kipusztulhatnának a dinoszauruszok. A bizonytalanságot persze nem ez okozza, hanem az, hogy néha felmerül bennem, hogy előbbre kellene hozni a dolgot. Ezt a vágyamat persze nem a vizsgálat iránti leküzdhetetlen érzés motiválja, mintsem inkább az, hogy néha a porcelánfoteles ügyintézésem önkéntes véradással is párosul. Persze nem kell valami horrorfilmre gondolni, csupán annyira szörnyű a dolog, amit még simán rá tudok fogni a korában megállapított gyulladásra és/vagy egy esetleges aranyérre. Amely nem lenne meglepő, tekintettel arra, hogy a nyári szünet alatt nincs teremfoci, egyéb mozgás pedig nem nagyon veszélyeztetett az utóbbi időben. Csak ülök és megélek. Olyan szinten ellustultam, hogy már a semmittevés is megerőltető.

De egyelőre ez sem aggaszt. Más is lusta, miért pont én ne legyek az? Hiszen pont olyan akarok lenni, mint bárki más az utca forgatagában. Egyetlen pixel a nagy felbontású képernyőn. Legyenek Önök is jelentéktelenek, igazán felemelő érzés!

Szólj hozzá!

Címkék: énblog élet vicc rák egészség vastagbélrák végbélrák Egészségügy

A bejegyzés trackback címe:

http://altezza.blog.hu/api/trackback/id/tr515466190

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.