Vissza a szürke hétköznapokhoz!

Zsákomban a rákom. Napló a népszerű betegségről, saját szemüvegen át nézve.

Hivatalos Facebook oldal

15 perc hírnév - Médiatár

 

Házipatika interjú: klikk

 

Utolsó kommentek

  • Altezza: @ymel: Köszi, a létszámot tekintve asszem megvagyok. Épp tegnap írtam új eseményekről az oldal facebook lapján. (2021.10.16. 16:02) Szervusztok, pajtikák
  • ymel: Na mi ujsag? Jol vagy a vizsgalatok utan? Kicsit kerestem Kemeny Henrikrol anyagot, es feldobta a blogod. Remelem, elsz es virulsz. (2021.10.14. 17:46) Szervusztok, pajtikák
  • Le a spammerekkel: Az a hajráfradi nálam kiverte a biztosítékot. :D Bocs, fogalmam sincs, miről van szó, mobilos nézetben meg semmi más nem látszik, csak a poszt... (2018.09.30. 16:40) Nekrológ
  • Memento Mori: @Altezza: Hurrá! ;-) (2018.04.22. 19:54) Ránc
  • Altezza: @murray: Sorry, hogy nem valami tréfásabb bejegyzéssel kellett szembesülnöd. :-D Ha ez vigasztal, akkor (kipp-kopp), asszem letudtam a posztban szereplő depressziós, pánikrohamos dolgot. ;-) (2018.04.07. 19:58) Ránc
  • Utolsó 20

Facebook Activity Feed

Facebook Activity Feed

Bejegyzések

K.O.

2013.11.17. 13:28 :: Altezza

Az előző bejegyzésemben írtam róla, hogy a csökkentett béltartalmú emésztőrendszerem össze-vissza működik. Nos, ahogy az már lenni szokott, megint jött a fordulat. Amolyan eget-földet rengető.

Történt ugyanis, hogy csütörtökön kora reggel arra ébredtem, hogy eléggé fáj a hasam. Úgy az egész. Az hamar világossá vált számomra, hogy aznap nem a munkahelyemen fogok gürcölni, de a folytatás azért engem is meglepett. Vészhelyzet esetén az ember igyekszik biztonságos helyre vonulni, ami az én belső tornádóim idején lakásunk legkisebb helyiségét jelenti, ez pedig továbbra sem a spájz vagy mondjuk egy kincseskamra. Utóbbi nyilván örökké üresen állna. A nap első útja tehát a mellékhelyiségbe vezetett, amelyről elég hamar kiderült, hogy ugyan az életemben fontos szerepet játszik az elmúlt bő egy évben, azonban ennek ellenére biztosan nem ott található a panellakások szívcsakrája, legalábbis a helyiség fájdalomcsillapító hatását tekintve. Arra még volt energiám, hogy a feleségemmel is tudassam hogylétemet, ez azonban csak arra volt elegendő, hogy legyen egy szemtanúja annak, ahogy elájulok. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer még jól fog jönni a panel WC-k azon méretbeli korlátja, miszerint annyi hely sincs, hogy három lapnyi WC-papírt húzzon ki egyszerre az ember, de kétségtelen, hogy ezúttal értékeltem, hogy túl sok hely nem volt elterülni. Az már más kérdés, hogy annak a kis dőlésnek is érzem a nyomait, így három nap után is. A feleségem szerint egyrészt megütöttem magam, másrészt meggyűlt a baja a gravitáció rám irányuló energiáival. Bennem azért él a gyanú, hogy egyszerűen csak felismerte a lehetőséget és törlesztett egy kicsit a sok mosatlan tányérért és széthagyott ruháért.

Coyote_gravity.jpg

Akárhogy is, a lényeg az, hogy egy remek testen kívüli élménnyel indítottam napot. Mielőtt kidőltem, komolyan elfogott a pánik, hogy a bolygó megannyi látványossága közül nekem egy frissen festett mellékhelyiség jut utolsó élményként, de végül nem pergett le előttem életem filmje. Így még várni kell, hogy az megjelenjen DVD-n, rajta a rendezői változattal és a kimaradt jelenetekkel. Utóbbiból amúgy is hosszú a listám. Mostanában egy kertes ház van az élén, nagy garázzsal. El tehát nem múltam, bár gondolom erre már rájött a kedves olvasó, hiszen éppen olvas.

Elmúlás sajnos a rosszullét terén sem jött. Nem untatnám Önöket a részletekkel, így legyen elég annyi, hogy két napig járkáltam, illetve küzdöttem a démonokkal, ami egyben azt is jelentette, hogy nem is aludtam. Tegnapra már javult valamit a helyzet, bár a hasam még mindig olyan volt, mintha azon készült volna az Olimpiára a magyar boksz válogatott.

Nem tudom, hogy ezúttal milyen kétes higiéniájú ételt ettem, esetleg mit nyaltam meg, amit nem kellett volna, de tény, hogy ennyire még nem gyötört meg semmi, mióta tavaly megműtöttek. Nagyjából az biztos, hogy nem mosatlan gyümölcs okozta a dolgot, mert gyümölcsöt mosva se igen eszek. Eddig is próbáltam figyelni rá, hogy kitől mit fogadok el enni, de lassan ott tartok, hogy a NASA lesz az ételbeszállítóm, mert jelen pillanatban talán az űrhajósoknak szánt ételek tekinthetők a legsterilebbnek. Hozzám meg csak könnyebben eljut a futárjuk, mintsem a Nemzetközi Űrállomásra. Megyek, megnézem mi a mai menü...

9 komment

Címkék: énblog élet vicc pánik rák egészség wc műtét vastagbélrák végbélrák belezés

A bejegyzés trackback címe:

https://altezza.blog.hu/api/trackback/id/tr745638966

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dr.PhD Kvasztics 2013.11.17. 15:33:51

Azt lájkoltam, hogy írtál. De az amit, egyáltalán nem tetszik! Az, hogy orvos látott már? mond neked valamit? Vagy nálad is fel van írva a falra, hogy "ELMÚLIK" ?! Oszt jónapot? Ne csináld ezt!

Altezza 2013.11.17. 16:04:02

@Dr.PhD Kvasztics:
Semmi sem tart örökké, és tényleg: látod, hogy elmúlt. :-)

anna_over_the_moon 2013.11.17. 20:31:42

Mondjuk egy hasmenés az űrben igazán vicces lehet.

anna_over_the_moon 2013.11.18. 08:08:28

@Altezza: megőrülnék, ha hónapokig így állna a hajam.
Nem tudom, szerintem te inkább ne legyél űrhajós.

murray 2013.12.01. 18:26:42

Drukkolok Misi.
Sokat gondolok rád.
Stílusosan: "piba a rákkal!" :-)
Üdv, murray-toyotaclub

Altezza 2013.12.02. 13:46:15

@murray:
Köszi!
Remélem, semmi nem odaillőt nem csinálsz, amikor rám gondolsz.
;-)
süti beállítások módosítása