Tegnap néhány sorban kiöntöttem egy kicsit a lelkemet, erre tessék, máris jobb lett a helyzet. Gondolom, szokás szerint megint csak néhány napos a fellángolás, de ahogy mondani szokták: kis hal is hal. Panaszkodtam ugye, hogy annyit ücsörgök a porcelánfotelen, hogy a könyökeim…

Ez szeretnék lenni. Újra. Azt mondják, az idő megszépít mindent, de erős a gyanúm, hogy nem csak emiatt gondolok vissza némi nosztalgiával a belőlem kivágott részekre. Furcsa, de lassan már annak is egy éve lesz, hogy túlestem az első műtétemen, ahol, ha nem is teljesen, de úgy…