Vissza a szürke hétköznapokhoz!

Zsákomban a rákom. Napló a népszerű betegségről, saját szemüvegen át nézve.

Hivatalos Facebook oldal

15 perc hírnév - Médiatár

 

Házipatika interjú: klikk

 

Utolsó kommentek

  • Altezza: @Memento Mori: Szia, Sajnos az őrület mellett nem volt időm táblázatokat és azok adatait felhasználva diagramokat készíteni, így egzakt szerotonin adatokkal nem tudok szolgálni. Így csak közvetett... (2018.01.01. 20:56) Ránc
  • Memento Mori: Szia Misi! Kemény időszak lehetett ez a márciustól decemberig tartó 9 hónap... Hátborzongató és mégis homlokra-csapósan egyszerű a megfejtés a testi problémára adott egyik orvosi válasz (bélszakasz ... (2018.01.01. 20:27) Ránc
  • Altezza: @Kuvik79: Szia! Nagyon szépen köszönöm a kedves sorokat! Remélem, neked nem csak az end happy! ;-) Misi (2017.08.17. 20:21) Egy, kettő, öt
  • Kuvik79: Kontrollmánia. Le kell róla szoknom, ha nem akarom ugyanezt átélni. Erre most jöttem rá. Köszönöm!! (2017.08.14. 23:24) Az érme két oldala
  • Kuvik79: Zuhanás=kontrollvesztés. Erős halálfélelem. Remélem, azóta javult a lelkiállapotod. (2017.08.14. 23:11) Superman
  • Utolsó 20

Facebook Activity Feed

Facebook Activity Feed

Bejegyzések

Negyven

2015.01.03. 08:00 :: Altezza

Ennyi éves lettem ma. Legalábbis remélem, mert a poszt kivételesen nem egy lendületre készül, így könnyen meglehet, hogy a következő két hét úgy alakul, hogy nem leszek negyvenéves.

De tegyük fel, hogy mégis. Nos, ez esetben azt kell mondjam, hogy egyelőre nem látom, hogy miben más a negyven, mint a harminc. A látásom például továbbra is 10/10, a hallásom talán romlott valamennyit, de ezt is csak úgy, biztos, ami biztos alapon mondom, mert leszámítva a néhány héttel ezelőtti füldugulásomat, egyelőre nem kell szájról olvasnom vagy extra hangszórókat szerelnem az autóba, hogy halljam a vízállásjelentést a hírekben. Ha nem hallok meg valamit az csupán azért van, mert nem akarom meghallani. A hajam szála szintén görbülésmentes és a mennyisége sem csökkent érdemben, hiszen a fodrász még mindig ritkítóollóval dolgozik a búbomon. Nem mondom, ősz hajszálból valamivel több van, de néhány ilyenem már huszonévesen is akadt. Szerencsére a korosodás orrszőrszaporító tünete is elkerült eddig, így a velem beszélgetőknek nem kell azon tűnődniük, hogy az vajon a kilégzés/belégzés miatt lobogó orrszőr vagy egy álmomban beszippantott pók utolsókat rúgó fekete, ízelt lábai kalimpálnak. Ugyancsak nem tudom a négyévtizedes használatra fogni azt, hogy időnként fáj a térdem foci után, mert ezt a jelenséget már az általános iskolában is megtapasztaltam. Úgy tűnik tehát, hogy az egyetlen érdemi testi változást a ráktalanító belezésnek köszönhetem, ami meg nem korfüggő dolog.

Persze lehet, hogy nem csak érdemi változások akadnak rajtam. Lehet, hogy sok apró dolog okozza azt, hogy mostanában mintha több helyen kezdtek volna el magázni, bár egyelőre még nem általános a dolog, így lehet, hogy csupán a közelgő évforduló miatt lettem érzékenyebb a kommunikáció ezen formájára. És persze az is lehet, hogy több a ránc rajtam. Ki tudja? Lehet, hogy előkeresek néhány régi és új képet és megpróbálom megtalálni a három apró különbséget.

40_1.jpg

Valahogy nem érzem azt, hogy negyvenéves lennék. Inkább vagyok harminc. Egyesek szerint inkább tizenhat, már ha a viselkedésemet vesszük alapul. De inkább mondanám, hogy nincs korom, egyszerűen csak úgy vagyok. De a koromat firtató kérdésre azt mégsem mondhatom válaszul, hogy: időtlen. És mától azt sem mondhatom, hogy harmincakármennyi. A feleségem szerint számolhatnék úgy, mint néha a lányom, aki hajlamos például a nyolcvankilenc után úgy folytatni, hogy nyolcvan-tíz. Szóval én most harminc-tíz éves lettem. Nem emlékszem, hogy a huszonból-harminconba érkezésem mennyire érintett meg, de nagy valószínűséggel nem nagyon, hiszen nem emlékszem rá. A mostani évforduló azonban más. Hiába nem érzem jelét az elmúlt tíz évnek - olyannyira, hogy ha valaki tíz évvel ezelőttről beszél, akkor én a kilencvenes évek végére gondolok -, mégiscsak átkerültem egy más korosztályba. Beskatulyáznak, pedig azt nagyon nem szeretem. Talán ezért nehéz hagyni, sőt, mi több tétlenül szemlélni az idő múlását. Persze önmagában az idő múlása nem rossz dolog. Így jutunk egyről a kettőre, így jön el a következő várva várt nyaralás, randevú az óra alatt a téren, de ahhoz is kell egy kis idő, amíg a labda lövés után eléri a hálót. Megannyi olyan dolog, ahol egyenesen ünnepeljük egy adott idő elérkeztét. Az idő itt van velünk az első pillanattól kezdve egészen addig, míg üt az utolsó óránk. Az egyetlen biztos pont az életünkben. Csak mérni esik nehezünkre időnként. Kisgyerekként még nem érdekel igazán a korunk, sőt, inkább siettetjük. Tizenéves korunk végétől jön legalább egy évtized, mikor közömbös, hogy mennyi idősek is vagyunk, aztán valahol a negyvenhez közeledve kezdjük kissé furcsán érezni magunkat, mikor a következő évre lapozunk a naptárban. Talán még nem tudjuk, hogy mi történik, de az látszik, hogy valami megváltozik. Valahogy így történik velem, azt hiszem.

40_mgb_bpest.jpg

Negyvenéves lettem. Majdnem pontosan három évvel ezelőtt egyáltalán nem tűnt biztosnak, hogy sikerül csatlakoznom a 2015-ben adót fizetők körébe. Most azonban úgy látszik, mint a születésem óta eddig eltelt minden napon, hogy továbbra is élek. 2012 február 14-én azt mondták: rákos vagyok.  Ám egyelőre úgy tűnik, hogy akárcsak az aznap, úgy maga az aznapi hír is tovatűnt. Egy nap, amire vissza lehet emlékezni bárkinek, aki élt és észnél is volt aznap. Olyan nap, mint a mai. Mint bármelyik nap.

40_2.jpg

Négy évtized alatt sok dolog ragad az emberre. Igaz, néha úgy érezzük, hogy az éppen megszerzett tudás kissé későn jött. Ha lenne egy időgép a fiókom sarkában, biztosan ezt a megannyi mindent vinném magammal, mondjuk úgy húsz évvel ezelőttre, hogy betuszkoljam akkori, talán ráncmentesebb fejembe. Talán a mai eszemmel és az akkori koromból fakadó bővebb lehetőséggel mostanra valamivel többre vinném. Pláne, ha az időutazás során valahogy egy kis bátorság is kerülne a csomagba. Akkor talán más munkákat választottam volna, legalábbis hamarabb váltottam volna. Ki tudja, talán még abba is belevágtam volna, amit már olyan sokan javasoltak: másokat szórakoztatni. Akkor talán nem kellett volna egy rákra várni, hogy valamivel nagyobb közönséget tudjak szórakoztatni a sima (szürke) hétköznapokhoz képest. Volna, volna, volna... Persze sosincs késő. Szóval lehet, hogy pár napon belül felmondok és belevágok valami marhaságba. (Nyilvánvaló, hogy nem ez fog történni.)

40_blog.jpg

Amennyiben mégsem így alakul, akkor maradnak a szürke hétköznapok. Egy, kettő, száz, ezer, százezer. Jönnek az évek, évtizedek. Ahhoz, hogy az egyik ostoba célom elérjem, nekem legalább egy évtized kell, merthogy azt találtam ki, hogy milyen jó lenne hosszabban élni, mint tették azt a szüleim. Nekik ugye nem kellett az 50 gyertya elfújásával bajlódni, hiszen mindketten 49 éves korukban kerültek ki a születésnapot ünneplők társaságából. Másik, talán nem ostoba, ellenben szentimentálisnak azért nevezhető elképzelésem, hogy ott leszek a lányom esküvőjén és nem csak mondjuk lélekben. Ez már inkább két évtizedet jelent. Unokával már a harminc évnél járunk, az pediglen egészen közel van a 80-hoz, ami már egy egész elfogadható életkor. Akár úgy is, hogy közben már ősz leszek és szinte biztosan annyira ráncos, hogy nem fogok meglepődni, ha valaki át akarja majd adni a helyét a buszon és közben nem tegez. Persze leülni nem fogok. Szeretek állni. Mindig is szerettem. Majd pont akkor fogom másként gondolni, mi? No, nem mintha nem változtam volna fejben az elmúlt néhány évben. Hipochonder például biztosan nem voltam korábban. Ellenben mostanában kevés olyan kórság van, melyet ne kaptam volna el elméletben. Ha a ráncokat eltüntetni nem is tudom, ettől az új szokástól azért jó lenne megszabadulni.

Negyven év tehát elrepült. A nagy részére, azt hiszem, nem is emlékszem. Lassan el kellene kezdenem figyelni. Csak, hogy legyen mit mesélni nyolcvanévesen, a buszon, hazafelé a teremfociról. Meg persze az unokáknak.

22 komment

Címkék: énblog élet születésnap vicc foci rák egészség 40 hipochondria vastagbélrák negyven végbélrák

A bejegyzés trackback címe:

http://altezza.blog.hu/api/trackback/id/tr117006941

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Linn 2015.01.03. 08:45:25

Boldog születésnapot, Misi! Jól nézel ki:) Bőgtem is miattad régebben, nevettem is sokat, különleges ember vagy, az biztos. Sok szép évet kívánok neked egészségben, szeretetben.

anna_over_the_moon 2015.01.03. 08:59:22

Boldog születésnapot!
A fotó biztos 39 évesen készült mert nem látszol 40-nek

Altezza 2015.01.03. 09:00:28

@Linn:
Köszönöm szépen!
Miattam meg nem érdemes sírni. :-)

Linn 2015.01.03. 09:15:57

Már nem is kell, szerencsére:)

Altezza 2015.01.03. 09:17:19

@anna_over_the_moon:
Ez nagyon kedves! Rég udvaroltak már ennyire.
:-)

Altezza 2015.01.03. 09:18:09

@Linn: Eddig sem volt érdemes. Elpocsékoltál egy csomó vizet! :-)

Linn 2015.01.03. 09:42:00

Jót tett a szememnek:) na meg a lelkemnek is.

Fruzsibogár 2015.01.03. 10:44:58

Boldog születésnapot és legalább még egyszer 40 évet kívánok neked!

Dr.PhD Kvasztics 2015.01.03. 13:14:50

Minden képen Te vagy? Mert akkor totál szerelmes lettem! :) Eddig is az voltam persze, csak leginkább a kocsidba. :D Most ez a gazdájába is átmegy. Hogy a korodra is mondjak valamit: tapasztalat, hogy a lélek nem öregszik. 120 éves korodban is huszonnak érzed majd. Bár erről nincs még tapasztalatom, de így gondolom az eddigiekből. Ezer puszi és minden jót!

Altezza 2015.01.03. 13:19:21

@Dr.PhD Kvasztics:
Igen, a képeken én vagyok. Gondoltam, legyen arc is a betűkhöz így cirka három év után. Meg ugye elvileg a TV-ben is leszek valamikor, szóval úgy is lebuknék...

Dr.PhD Kvasztics 2015.01.03. 13:27:14

@Altezza: Akkó' most már csak azt áruld el, hogy az utolsó kép hány éves korodban készült? 25?

Altezza 2015.01.03. 13:29:19

@Dr.PhD Kvasztics: Ez igazán kedves, de a kép "sajnos" alig pár hónapos.

totemm 2015.01.03. 13:52:19

Sok boldog születésnapot, egészségesen!

abbey53 2015.01.04. 11:17:05

Sok örömöt kívánok neked a hátralévő mintegy 80 évre! A minap olvastam, hogy biológiailag 120-130 évre vagyunk hitelesítve. Mivel a betegséget te már jó előre letudtad, így remélhetőleg szép, hosszú öregség vár rád.

Altezza 2015.01.04. 11:41:59

@abbey53:
Köszönöm! A próféta beszéljen belőled!

Memento Mori · http://utel.blog.hu 2015.01.06. 09:11:20

Kíváló írás!
Szívből jövő, szívhez szóló.
Köszönöm az élményt!
Isten éltessen, Misi!

Altezza 2015.01.06. 12:51:39

@Memento Mori:
Köszönöm szépen, örülök, ha nem hiába gépeltem. :-)

Kyria 2015.01.20. 14:43:40

Kedves "Altezza"! Nem tudom, hol tartasz a terápiában (most nem olvastalak egy ideje), de ma a kolléganőm a kezembe adott egy cikket, amelyről rögtön eszembe jutottál, idézek belőle:
"Vastagbélrák esetében is olvastunk pozitív példákról. A doktornőnek 3 ilyen betege volt, ők is inkább végbéldaganatban szenvedtek. A kenőcs 4 hónapos használata után eltűnt a daganat, viszont az is igaz, hogy némelyiküknél 1 év múlva kiújult a betegség, miután abbahagyták a készítmény használatát.". Ha esetleg érdekel maga a cikk, idemásolom az elérhetőségét (bár elsőre úgy fog tűnni, ez nem Neked szól):
szegedma.hu/hir/szeged/2010/01/ami-nem-artalmas-azt-ki-kell-probalni.html

Altezza 2015.01.20. 20:56:42

@Kyria:
Szia!
Már túl vagyok a kezeléseken és műtéteken is, azaz már nincs mit kenegetni. Hogy őszinte legyek, nem is tudom, hogy miként is lehetne belet kenegetni egy kenőccsel.
Amúgy rákerestem a cikkben szereplő termékre, és a Gazdasági Versenyhivatalnak is voltak fenntartásai a készítménnyel szemben. Ők nem a kenegetést feszegették, hanem azt, hogy nem tudta igazolni a gyártó/forgalmazó, hogy a krém használ.

www.gvh.hu/sajtoszoba/sajtokozlemenyek/2009-es_sajtokozlemenyek/6134_hu_nem_igazolt_az_r47-protumol_gyogyhatasa.html