Mostanában divat lett a szürke legalább 50 árnyalatáról beszélni. Mindenkit érdekel ez a szín és a hozzá tartozó izgalom, pedig aki csupán egyetlen pornófilmet is látott, az már nem csodálkozik el azon, hogy az alváson kívül mire is jó még egy ágy. Ahogy azon sem csodálkozik senki, hogy nem csak a szürkének van annyi árnyalata.
Hanem a nyakunkon lévő zöldnek is, ami heteken belül megjelenik majd a közterületek betonnal nem burkolt részein. Tavasz van, ami azt is jelenti, hogy újabb negyedévhez érkeztünk, március idusa ezúttal azonban nem forradalmat, csupán a szokásos mellkasröntgent, hasi ultrahangot és egy kis alsó tükrözést hoz. Talpra négykézlábra magyar! Igazán nem akarom elkiabálni a dolgot, de dacára annak, hogy tavaly év vége óta nem voltam onkopszichológusnál, egészen nyugodtan várom az aktuális vegzálást. Azt azért hozzá kell tennem, hogy szerintem nem azért, mert az a néhány randevúnk átütő sikert hozott volna. Igazából nem érzem úgy, hogy bárhova is jutottunk volna azzal a néhány beszélgetéssel, ezért is nem kértem új időpontot, miután az utolsót -- rajtam kívülálló ok miatt -- le kellett mondanom még december elején. Viszonylagos nyugalmamat inkább annak tudom be, hogy a belezés miatti anyagcsere-rapszódiát leszámítva nem érzem magam másnak, mint mondjuk tíz éve. Január óta egy eset kivételével heti kétszer járok focizni és az utóbbi hetekben gyakorlatilag kirobbanó erőben érzem magam. Meccsek után rendszeresen érzem úgy, hogy simán elfutkároznék még vagy egy órát. És ez a futkározás nem valami lötyögést jelent, hanem folyamatos rohanást. Hogy mást ne mondjak, a múlt héten sikerült egy olyan iramú meccsbe csöppennem, ahol kétszer futottam szembe saját magammal. Fizikailag tehát jól érzem magam. A többiről meg nem beszélek, mert nem illeszkedik a napló témájához.
Kezdem egészen jól megszokni a Gergely-naptár leváltását, ami azt jelenti, hogy én három havonta lapozok és minden lapon a Kontroll szó szerepel a hónap rovatban. Furcsa dolog ez az idő.
Idő az, ami akkor történik, amikor semmi más nem történik.
- Richard Feynman
Egyszer szívesen nyakon csípném ezt az idő nevű figurát és rávenném, hogy nekem dolgozzon. Többé nem kellene semmiért sem aggódnom. Sőt, lennék olyan jószívű, hogy Önöknek sem. Fognék mondjuk egy szép tavaszi napsütéses pillanatot, kikapcsolnám az időt és hagynám, hogy mindenki úgy örökké és egy kicsit utána is élvezze. De legalábbis addig, amíg kész nem lesz a pizza vagy nem kezdődik az esti film.
Itt a tavasz. Jelen sorok írásakor például szépen süt a nap, a hőmérséklet egészen kellemes, minden adott tehát, hogy abbahagyják az olvasást és a napsugarak elé vessék magukat. Higgyék el, jobb mint egy tükrözés.
Utolsó kommentek