Vissza a szürke hétköznapokhoz!

Zsákomban a rákom. Napló a népszerű betegségről, saját szemüvegen át nézve.

Hivatalos Facebook oldal

15 perc hírnév - Médiatár

 

Házipatika interjú: klikk

 

Utolsó kommentek

  • Memento Mori: @Altezza: Hurrá! ;-) (2018.04.22. 19:54) Ránc
  • Altezza: @murray: Sorry, hogy nem valami tréfásabb bejegyzéssel kellett szembesülnöd. :-D Ha ez vigasztal, akkor (kipp-kopp), asszem letudtam a posztban szereplő depressziós, pánikrohamos dolgot. ;-) (2018.04.07. 19:58) Ránc
  • murray: Szia Misi, ma pont egyik (remélem képzelt) betegségem miatti rossz hangulatú napomon ugrottam be a blogodra..:-) erre ilyeneket írsz? :-) Nézd: szerintem teljesen érthető a félelmed az újabb ny... (2018.03.28. 14:55) Ránc
  • Altezza: @Memento Mori: Szia, Sajnos az őrület mellett nem volt időm táblázatokat és azok adatait felhasználva diagramokat készíteni, így egzakt szerotonin adatokkal nem tudok szolgálni. Így csak közvetett... (2018.01.01. 20:56) Ránc
  • Memento Mori: Szia Misi! Kemény időszak lehetett ez a márciustól decemberig tartó 9 hónap... Hátborzongató és mégis homlokra-csapósan egyszerű a megfejtés a testi problémára adott egyik orvosi válasz (bélszakasz ... (2018.01.01. 20:27) Ránc
  • Utolsó 20

Facebook Activity Feed

Facebook Activity Feed

Bejegyzések

Nyom(tat)ás alatt

2015.03.30. 13:43 :: Altezza

Van az úgy, hogy az ember nyomás alatt van. Például negyedéves rákkontrollok idején. És olyan is van, hogy valaki nyomtatás alá kerüljön. Mármint az írása. Előbbiben már egész rutinos vagyok, utóbbiban talán most kezdem a rutinszerzést.

Az idei év sem tűnik másnak, mint mondjuk a tavalyi, legalábbis abból a szempontból, hogy ezt is negyedévekre lehet osztani. A negyedév szó az én szótáramban pedig a kontrollal egészül ki, ezért aztán az elmúlt két hétben végig is jártam a mellkasröntgen-hasi ultrahang-proktológia-szentháromságot. A legtöbbet a röntgen eredményére kellett várnom, egészen pontosan másfél hetet, mivel ellentétben az ultrahang és az alsó tükrözés vizsgálattal, itt nincs rögtönítélő bizottság. Ugyanúgy, ahogy például a nyolcvanas években, elkészül a filmfelvétel, elvisszük előhívni és várjuk, hogy a fotográfus előbújjon a piros lámpás kamrájából. A különbség annyi, hogy a fotográfus itt fehér köpenyben van és igen gyakori a doktor vezetéknév a névtáblájukon. Ja, és a képen nem a nyaralás alatt készült tájkép van, hanem egy szép nagy tüdő. És úgy tűnik, tényleg szép volt.

Ahogy a többi eredmény is jó, így még egy strigulát húzhatok az "életben maradtam" rovatba. És hogy tovább színesítsem a képet, azt is el kell mondanom, hogy magamhoz képest egész nyugodtan viseltem a vizsgálatok előtti időszakot, illetve az eredményre várást. Biztos akad, akinek ez a nyugalom is idegbajnak látszott kívülről, de ők nem tudják, hogy eddig minek látszott belülről. És ha szerencséjük van, akkor nem is kell ezt megtudniuk, mondjuk alanyi jogon.

nyomda.gif

kép: http://etc.usf.edu

Ellenben ha nekem lesz egy kis szerencsém, akkor még több ember ismerkedhet meg a sztorimmal, illetve azzal, hogy nem biztos, hogy káros egy kis nevetés két kemó között. Az történt ugyanis, hogy egy könyvkiadó lát némi fantáziát a napló megjelentetésében, így elképzelhető, hogy az eddigi élményeim nyomtatásban is megjelennek majd, persze nem 100%-ban ugyanazzal a tartalommal. Annyi azonban már biztosnak látszik, hogy a könyvformátumú naplóban sem halok majd meg a műtőasztalon. Bizonyára feltűnt a kedves Olvasónak, hogy feltételes módban írom a megjelenést, merthogy egyelőre némi tőkét kell vadásznom hozzá. Első körben természetesen a releváns, rákkal foglalkozó alapítványokhoz fordultam, de vagy elutasító választ adtak, vagy még azt sem. Előbbit megértem, utóbbit nem igazán. Biztos elfogyott az e-mailbe fűzhető levélpapírjuk. Jelenleg privát módon próbálok kalapozni, és ha jól csinálom, akkor lesz könyv, ha nem, akkor veszem a kalapom és ahogy eddig nem volt, úgy most sem lesz könyvem.

Ez persze azt is jelenti, hogy író/olvasó találkozóra sem kerül sor, pedig talán lenne olyan hozzám hasonlóan dinka, aki a könyv helyett mondjuk a kemótól éppen hajmentes fejét tartaná oda egy autogramért. Mert az élet csupa móka és kacagás. Vagy nem?

10 komment

Címkék: énblog élet könyv vicc humor pánik rák egészség vastagbélrák könyvkiadás kolonoszkópia végbélrák tükrözés Egészségügy

A bejegyzés trackback címe:

http://altezza.blog.hu/api/trackback/id/tr457319814

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

chili wili 2015.03.31. 17:06:42

Pontosan mire (és mennyire) lenne szükség a könyvhöz?

Altezza 2015.03.31. 17:51:03

@chili wili:
Szia, pontosan pénzre és nem pontosan olyan 800.000 HUF kellene. Dolgozom az ügyön. ;-)

chili wili 2015.03.31. 18:36:09

Szeretnék segíteni, ha nem baj :-)

Altezza 2015.03.31. 20:01:06

@chili wili:
Bajnak természetesen nem baj, szóval köszönöm!

A helyzet az, hogy szeretném elkerülni azt, hogy magánszemélyek járuljanak hozzá a könyvkiadáshoz, mert egyrészt ne más fizesse a "hobbimat", másrészt nem lenne jó, ha azt gondolná valaki, hogy másokból akarok meggazdagodni.
(A valóság amúgy az, hogy ha gazdára találna az összes példány, akkor lenne éppen nyereséges a kiadás.)

Üdv.,
Misi

chili wili 2015.04.01. 06:31:43

Értem :-) Ha mégis úgy alakulna, megtisztelne, ha segíthetnék. Ilyen blog.hu-s üzenetben el tudsz érni bármikor :-)

murray 2015.04.03. 09:20:40

Szia Misi, örülök hogy ok minden, egy könyvre majd benevezek! üdv

gale 2015.04.07. 09:36:15

Rákkontroll helyett rákkendrollt olvastam...
Hell, yeah!

Altezza 2015.04.07. 12:11:33

@murray:
Hát, csak legyen belőle valami.
:-)

Altezza 2015.04.07. 12:14:00

@gale:
Attól is le lehet izzadni.
:-D