Vissza a szürke hétköznapokhoz!

Zsákomban a rákom. Napló a népszerű betegségről, saját szemüvegen át nézve.

Hivatalos Facebook oldal

15 perc hírnév - Médiatár

 

Házipatika interjú: klikk

 

Utolsó kommentek

  • Memento Mori: @Altezza: Hurrá! ;-) (2018.04.22. 19:54) Ránc
  • Altezza: @murray: Sorry, hogy nem valami tréfásabb bejegyzéssel kellett szembesülnöd. :-D Ha ez vigasztal, akkor (kipp-kopp), asszem letudtam a posztban szereplő depressziós, pánikrohamos dolgot. ;-) (2018.04.07. 19:58) Ránc
  • murray: Szia Misi, ma pont egyik (remélem képzelt) betegségem miatti rossz hangulatú napomon ugrottam be a blogodra..:-) erre ilyeneket írsz? :-) Nézd: szerintem teljesen érthető a félelmed az újabb ny... (2018.03.28. 14:55) Ránc
  • Altezza: @Memento Mori: Szia, Sajnos az őrület mellett nem volt időm táblázatokat és azok adatait felhasználva diagramokat készíteni, így egzakt szerotonin adatokkal nem tudok szolgálni. Így csak közvetett... (2018.01.01. 20:56) Ránc
  • Memento Mori: Szia Misi! Kemény időszak lehetett ez a márciustól decemberig tartó 9 hónap... Hátborzongató és mégis homlokra-csapósan egyszerű a megfejtés a testi problémára adott egyik orvosi válasz (bélszakasz ... (2018.01.01. 20:27) Ránc
  • Utolsó 20

Facebook Activity Feed

Facebook Activity Feed

Bejegyzések

Vágom a centit

2012.05.03. 21:34 :: Altezza

Egyfajta mérföldkőhöz látszik érkezni az életem: holnap elvileg megtudom, hogy mikor lesz a műtét. Lassan kezdhetem vágni a centit.

Letelt az egy hét önkéntesen és önkényesen kivett szabadságom, mellyel a kezelés után leptem meg magam. Egy nagy levegő után erőt vettem jobb kezem hüvelykujján és tárcsáztam a sebészt, illetve annak asszisztensét. Holnap reggel gyakorlatilag a kórházban ébredhetek, mivel reggel 8-ra kaptam időpontot. Erre külön is rákérdeztem, mert az első randink is ilyen időpontra volt megbeszélve, hogy aztán garantált nyereményként átvehessek egy félórás várakozást: ugyanis, ahogy az az előtér egyik falán látható tájékoztatóból kiderül, 08:30-ig konzílium van. Sebaj, hova az a nagy rohanás.
Az asszisztens egyébként külön kihangsúlyozta a telefonban, hogy egy megbeszélésre várnak holnap reggel. Ennek azért van jelentősége, mert az első alkalommal is így lett beharangozva a találkozó jellege, mégis, alig három perccel az első kézfogás után egy optikával a hátsómban nyüszíthettem, egy, az első ókori orvosi feljegyzésekkel egyidős vizsgálóasztalon. Az említett három percben a vetkőzés is benne volt, így bátran kijelenthetjük, hogy a doktor nem a hosszú előjáték híve.
Ahogy arról már többször is írtam, nem igazán várom a műtétet, és mivel a korábban említett hasba rúgós és wc-n hosszan-ülős tüneteim néhány napja elmúltak, nem is nagyon van olyan dolog, ami elterelné róla a figyelmemet, vagy legalábbis tünetekkel igazolná annak szükségességét. Gyanítom, fejben nem lesz egy sétagalopp a várakozás, főleg az utolsó napok.
Semmivel sem érzem magam betegebbnek, mint mondjuk 5 éve. Vagy bármely tetszőleges napon az elmúlt 37 évben. Komolyan mondom, olyan ez a betegség, mint valami statisztika: papíron minden kimutatható.
A műtét után viszont jöhet az új helyzet, és annak beillesztése a hétköznapokba. A szürkékbe. A holnapi napon erről is igyekszem majd új információkat begyűjteni, így talán gyakorolhatom az új recepteket a konyhában. Ha jól sejtem, a vörösboros marhapörköltem nem lesz közte.

Addig is, amíg az új életformámat nem kell elkezdenem, folytatom a régit: tegnap megint elmentem focizni. Nyilvánvaló, hogy őstehetség vagyok, még ha későn érő is. Még az általában csak támaszkodásra használt bal lábammal is lőttem gólt. És ha lenne róla videó, még be is linkelném.

Kevés dolog tud igazán nagy lelkesedést kiváltani belőlem, olyan, ami szinte eufóriát okozna, meg talán nem is volt az elmúlt 10 évben. Mondjuk ez negatív irányban is igaz. Talán ezúttal sem lesz ilyesmire szükség, mert már most is érzem, hogy egy perccel sem szeretnék tovább maradni a kórházban a szükségesnél. Ha a pizzához hasonlóan sebészt is lehetne házhoz rendelni, akkor biztosan ezt választanám. Maximum ha megszalad a szike, akkor mindjárt a pizzát is felszeleteli.

Az említett centit most kezdem majd másodszor vágni. Igaz, ezúttal csak elméletben és az utolsó darabját sem várom majd annyira, mint tettem azt 1995 januárjában. De lehet, hogy beszerzek még egy centit, amit abban a pillanatban elkezdek majd vágni, amint az én megrövidítésemet abbahagyták. És ha elfogy a kijelölt mennyiség, akkor amint hazaérek, fogom a maradékot és megmérem, hogy mennyit nőtt a lányom.

2 komment

Címkék: énblog élet vicc foci rák egészség műtét centi vastagbélrák végbélrák Egészségügy

A bejegyzés trackback címe:

https://altezza.blog.hu/api/trackback/id/tr834486416

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

felmary 2012.05.04. 15:06:44

remélem, nem tud sokat nőni a lányod, amíg a kórházban leszel :-)
Mennyit kell átlagban maradni, amúgy?

Altezza 2012.05.04. 17:58:56

@felmary: Kb. egyhetes ellátást ígértek.