Vissza a szürke hétköznapokhoz!

Zsákomban a rákom. Napló a népszerű betegségről, saját szemüvegen át nézve.

Hivatalos Facebook oldal

15 perc hírnév - Médiatár

 

Házipatika interjú: klikk

 

Utolsó kommentek

  • Le a spammerekkel: Az a hajráfradi nálam kiverte a biztosítékot. :D Bocs, fogalmam sincs, miről van szó, mobilos nézetben meg semmi más nem látszik, csak a poszt... (2018.09.30. 16:40) Nekrológ
  • Memento Mori: @Altezza: Hurrá! ;-) (2018.04.22. 19:54) Ránc
  • Altezza: @murray: Sorry, hogy nem valami tréfásabb bejegyzéssel kellett szembesülnöd. :-D Ha ez vigasztal, akkor (kipp-kopp), asszem letudtam a posztban szereplő depressziós, pánikrohamos dolgot. ;-) (2018.04.07. 19:58) Ránc
  • murray: Szia Misi, ma pont egyik (remélem képzelt) betegségem miatti rossz hangulatú napomon ugrottam be a blogodra..:-) erre ilyeneket írsz? :-) Nézd: szerintem teljesen érthető a félelmed az újabb ny... (2018.03.28. 14:55) Ránc
  • Altezza: @Memento Mori: Szia, Sajnos az őrület mellett nem volt időm táblázatokat és azok adatait felhasználva diagramokat készíteni, így egzakt szerotonin adatokkal nem tudok szolgálni. Így csak közvetett... (2018.01.01. 20:56) Ránc
  • Utolsó 20

Facebook Activity Feed

Facebook Activity Feed

Bejegyzések

Második felvonás

2012.07.15. 22:49 :: Altezza

Holnap ismét a hazai egészségügy elé vetem magam. Új műtét, új vizsgálatok, új időpont. Merthogy jelen állás szerint nem pénteken, hanem már csütörtökön visszaadnak majd a toalettpapír birodalmának.

Pénteken sikerült elérnem a sebész asszisztensét, aki egyrészt megerősített benne, hogy hétfőn és szerdán kell majd az előzetes vizsgálatokon részt vennem, másrészt megkérdezte, hogy nekem megfelel-e egy nappal korábban a műtét. Megnéztem a határidőnaplómat: ráérek.
Természetesen rögtön eszembe jutott, hogy a műtét előtti napon hashajtásnak kellene következnie, ami ugye egybeesik az altatóorvossal történő konzultációval is, Ő pedig tudomásom szerint nem jár házhoz. És nyilvános WC-khez sem. Az ezt firtató kérdésemre azt a választ kaptam, hogy kell a hashajtás, de másmilyen, majd hétfőn megbeszéljük. Remélem, valami új, turbó cuccot akarnak majd kipróbáltatni velem, ami a bevétel után 3 perccel olyan túlnyomást képez bennem, hogy lelövi a zsákot a hasamról, én pedig derékmagasságban végigfestem a lakást, miközben vékony hangon sikoltozva és rohangálva próbálok majd egy vödröt vagy egy kétszáz literes hordót találni a termék számára.
Mondanom sem kell, nagyon várom már, hogy ismét a tűk közelébe kerülhessek. Tegnap letudtam az utolsó trombózis elleni injekciót, erre reggel mehetek vérvételre, szerda este pedig kezdhetem újra a kúrát a következő műtét miatt. Eddig se vonzott a drog, de gyanítom, ezután sem leszek törzsvásárló valamelyik dílernél.

Ami a műtétet magát illeti, most valamivel szerencsésebb helyzetben vagyok, hiszen sokkal több információm van arról, hogy mi várhat rám, mint az egy hónappal ezelőtti belezés előtt. Ez segít egy kicsit, de asszem egyre jobban kezdek majd aggódni. Újabb altatás, újabb vágások és persze a hatalmas kérdőjel, hogy milyen lesz ismét a gyári, de immáron rövidebb útvonalat használni. Az előzetes információk alapján van rá esély, hogy a rövidebb vég- és vastagbél miatt a jövendőbeli naplóbejegyzéseket egy WC-tartály árnyékában írom majd.
Ha mindenképpen valami pozitív dologra kellene gondolnom az ismételt kórházi bentlakással kapcsolatban, akkor az talán az lenne, hogy ezúttal megvalósíthatom a múltkorra tervezett előadásomat, miszerint az éjszaka folyamán egy fehér lepedő alá bújva végiglibegnék a kórtermeken, hogy az ott lakók fülébe suttoghassam: ENGEM IS ITT MŰTÖTTEK...
Szerintem sikerem lenne.
Persze amilyen szerencsém van, nem is kell majd lepedő, alanyi jogon leszek szellem. Egyelőre úgy érzem magam, mint a filmekben a bevetésre induló katona, aki a bajtársának mutogatja a rá váró személy fényképét, a nézők pedig abban a pillanatban tudják, hogy Ő lesz az első, akit a partraszállás közben lelőnek. Csak én nem fényképeket mutogatok, hanem szombaton megvettem a szokásos éves(!) bérletemet a Fradi pályára -első meccs alig egy héttel a műtét után-, és, hogy tetézzem a dolgot, rendeltem három pólót is a neten, amik természetesen a műtét utánra várhatóak majd.
Lehet ismét figyelni az utolsó blogbejegyzést... Bár már azon is gondolkoztam, hogy egyébként is publikálom. Továbbra sem nyúltam hozzá, így egyre idejétmúltabb a körítése. Ahogy mondani szokták: minden megtörténhet. Minden meg is szokott.

Holnap tehát kezdetét veszi a műtét második felvonása. Mindenki visszatér a büféből, lenyelik az utolsó korty frissítőt, felhúzzák az úgy maradt slicceket és lassan a cukorkás zacskók zörgése is elhalkul. Teljes lesz a csend. Csak az én sikolyom tölti meg a nézőteret.

7 komment

Címkék: énblog élet vicc foci alvás rák egészség műtét vastagbélrák altatás végbélrák belezés stoma Egészségügy sztóma

A bejegyzés trackback címe:

https://altezza.blog.hu/api/trackback/id/tr444658693

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Csibész315 2012.07.16. 16:24:43

Igaz, az a holnap, már ma van. De nagyon drukkolok most is, és a műtétre is!

Minden rendben lesz, úgy kell lennie!

Ne aggódj, ott leszel a meccsen, a pólódban! ;)
És a kislányodat is fogod még ölelgetni, dobálni.
Igaz is, arra majd figyelj oda, hogy megint 'apa szagod' legyen, mire együtt lesztek. :)

Kitartás, minden rendben lesz, akinek ilyen dumája van, annak itt a helye az életben!

Altezza 2012.07.16. 18:03:47

@Csibész315:
A vérvétel kissé érdekesre sikerült: annyira stresszeltem, hogy hiába szúrták belém a tűt, egy csepp vér sem jött. Rövid szünet és karváltás után sikerült levenni az 5 ampullát.
A szagot majd igyekszem nem átvenni. Főleg nem a hullaszagot...

Csibész315 2012.07.16. 18:36:16

@Altezza: Ragaszkodtál minden csepp véredhez, csak túl kitartóak voltak, mi? :)
A hullaszagot nem tudod átvenni, ha nem mész a patológia közelébe. ;)
Mert alanyi jogon még nincs ott 'dolgod', higgy nekem! ;)

Altezza 2012.07.16. 19:59:09

@Csibész315:
Van dolgom vagy nincs, az mindegy, ez sajna nem így működik. Nyilvánvalóan bizakodok, de ahogy mondani szokták: tele van a temető pótolhatatlan emberekkel. Én meg még az sem vagyok.

Persze elképzelésem lenne, hogy miket csináljak, ha teszem azt mégis megmaradnék hosszútávon.
Hozzáteszem, jelenleg semmi bajom nincs a pánikon kívül.

felmary 2012.07.17. 11:34:49

Drukkolok, hogy minden rendben legyen, és a korábbi, megszokott útvonallal se legyen probléma.

Nagymamámat ma tükrözik. Bélelzáródással került kórházba, és mivel 80-hoz közelít, senki nem gondol semmi jóra. Most persze ezt nem biztatásként mondom... nem is tudom, miért mondom.
Drukkolok, na.

Altezza 2012.07.17. 12:08:42

@felmary:
Sajnálattal hallom a nagyis problémát. Talán csak rájárt a csokoládéra és az okozott gondot.

A drukkolást köszönöm! Viszont...

gizinyúl 2012.07.17. 22:26:07

Semmiféle szellem nem leszel még jó ideig! Ne félj!