Vissza a szürke hétköznapokhoz!

Zsákomban a rákom. Napló a népszerű betegségről, saját szemüvegen át nézve.

Hivatalos Facebook oldal

15 perc hírnév - Médiatár

 

Házipatika interjú: klikk

 

Utolsó kommentek

  • Le a spammerekkel: Az a hajráfradi nálam kiverte a biztosítékot. :D Bocs, fogalmam sincs, miről van szó, mobilos nézetben meg semmi más nem látszik, csak a poszt... (2018.09.30. 16:40) Nekrológ
  • Memento Mori: @Altezza: Hurrá! ;-) (2018.04.22. 19:54) Ránc
  • Altezza: @murray: Sorry, hogy nem valami tréfásabb bejegyzéssel kellett szembesülnöd. :-D Ha ez vigasztal, akkor (kipp-kopp), asszem letudtam a posztban szereplő depressziós, pánikrohamos dolgot. ;-) (2018.04.07. 19:58) Ránc
  • murray: Szia Misi, ma pont egyik (remélem képzelt) betegségem miatti rossz hangulatú napomon ugrottam be a blogodra..:-) erre ilyeneket írsz? :-) Nézd: szerintem teljesen érthető a félelmed az újabb ny... (2018.03.28. 14:55) Ránc
  • Altezza: @Memento Mori: Szia, Sajnos az őrület mellett nem volt időm táblázatokat és azok adatait felhasználva diagramokat készíteni, így egzakt szerotonin adatokkal nem tudok szolgálni. Így csak közvetett... (2018.01.01. 20:56) Ránc
  • Utolsó 20

Facebook Activity Feed

Facebook Activity Feed

Bejegyzések

Sziszüphosz munkába áll

2012.07.30. 22:07 :: Altezza

A nyár a szabadságolások ideje, így én is adtam egy hónap kimenőt emésztőcsatornám utolsó szakaszának. A pihenő azonban bő egy hete lejárt, ismét eljöttek a dolgos napok. Egy igazán dolgos legalábbis már volt.

Mindenki megtapasztalhatta már, hogy egy hosszabb vakáció után milyen nehéz ismét belevetni magunkat a dolgos mindennapokba. Szegény gyári kijáratom azonban még sohasem volt egy-két napnál hosszabb ideig pihenőn, így teljesen érthető, hogy a hirtelen jött hosszú üdülés után szinte fáj neki a munka.
Többen is igazolhatják, hogy rendes főnök vagyok, így vele sem bántam kemény kézzel. Módjával, fokozatosan próbáltam terhelni, ami néhány napig jól működött, talán túl jól is, hiszen a múlt hét második felében több mint 48 óra is eltelt úgy, hogy semmit sem kellett tennie. Ennek aztán vasárnap jött el a böjtje. Olyan lett az egész folyamat, mintha azt egy hirtelen államosított gyárban végezték volna. Oda lett a szervezettség, a pontos, precíz munka, helyette jött a kapkodás, a megrendelés nélküli termelés korszaka. Magyarán mondva a vasárnapi napon sikerült már-már bennragadnom lakásunk legkisebb helyiségében, ami ugye nem a spájz. Egész egyszerűen nem akart véget érni a dolog. Hiába jöttem ki úgy, hogy na, most már biztosan nem lesz több menet, mindig csalódnom kellett. Olyan volt, mintha LEGO-ból akartam volna megépíteni a Taj Mahal-t, de minden egyes építőkockáért külön kellett volna lemenni a boltba. Nem volt hasmenésem, mindösszesen úgy váltam perpetuum mobile-vé, hogy közben végig ültem. Ha egyszer úrrá lesz rajtam a kísértés, hogy tényleg kiraboljak egy bankot, akkor hiába kapnak majd el, a börtönt megúszom. Tegnap leültem a büntetést. Méghozzá szigorítva. Legalábbis érzésre olyan volt, mintha az ülésre valaki kiborított volna egy marék rajzszöget. Annyira belejöttem a dologba, hogy még éjjel kettőkor is inkább a GEO Magazint olvasgattam bezárkózva, ahelyett, hogy aludtam volna. A reggel aztán ott folytatódott, ahol abbamaradt. Végül azzal sikerült gátat vetnem a dolognak, hogy elmentem varratszedésre. Ugyan autóval mentem, de mégsem éreztem magam feljogosítva arra, hogy bent menjek ki, így aztán nem is tettem. Mégis, hogy szólhatnék ezentúl a lányomra, hogy ne morzsázzon az autóban, mikor én meg nem is csak morzsákat potyogtattam volna?
Maga a varratszedés felért egy katarzissal. Egyrészt ezúttal eléggé fájt, amikor kihúzták a cérnákat, másrészt egy kis lyukat is fúrtak/vágtak a frissen összenőtt vágásba, hogy a következő cirka 2-3 hétben ki tudjon jönni az a nedű, amire nem tart igényt a szervezetem. Így a varrást takaró 1,5 négyzetméteres ragtapaszt egy hasonló alapterületű kötés váltotta fel. Pedig már úgy örültem, hogy megszabadulok a ragasztóipar gyógyászati termékeitől. A stomazsák ragasztójának nyoma még mindig látszik a hasamon, erre most ráerősít a varrás elfedésére szolgáló ponyva rögzítőanyaga. Biztos vagyok benne, hogy a bőröm nem fog tudni mit kezdeni majd, ha ismételten megláthatja a napfényt. Vagy legalább a pólóim belső felét.
Egyetlen pozitív eredményt azért hozott a varratok eltávolítása: azok környéke már nem ég, viszket. Már csak a ragasztókkal kellene megbirkóznom. Ha kutya lennék, már kaptam volna egy bolhanyakörvet, annyit vakarom a hasam.

Napközben csend volt, de most este ismét kipróbáltam, hogy kényelmesebb lett-e az ülőke. Régóta megvan az igény, hogy továbblépjünk a panelből, de úgy látszik, hogy újabb ok került elő egy saját építésű lakás kivitelezésére. Ha ugyanis a jelenlegi állapot lesz az irányadó, akkor csak úgy tudok majd részt venni a családi programokon, ha a WC a nappaliban lesz. Vagy az étkezőben. Vagy a hálószobában. Vagy mindenhol.
A miénk lenne az ország legösszkomfortosabb háza.

Jelenleg egyetlen reményem van, ez pedig a fagylalt. Illetve annak hiánya. Ugyanis a probléma beütése előtt ettem egyet, ami akár okozhatta is az emésztésem felgyorsulását. Amíg ugyanis a hasamra hegesztett konténerbe gyűjtöttem össze a szervezetem által haszontalannak ítélt dolgokat, addig napi egy transzport volt a szállítási rend. Nem bánnám, ha ez visszaállna.
Kicsit fárasztó ez a sziszifuszi munka.

3 komment

Címkék: énblog élet vicc rák egészség wc műtét vastagbélrák végbélrák stoma Egészségügy sztóma

A bejegyzés trackback címe:

https://altezza.blog.hu/api/trackback/id/tr864687468

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Csibész315 2012.07.31. 12:46:57

A mobili-ről (www.mobili.hu/) nem hallottál még? :D

Csibész315 2012.07.31. 12:47:51

De ez is egy 'megoldás' lehet: www.szobawc.hu/

Altezza 2012.08.02. 22:38:29

@Csibész315:
Végős esetben leugrom egy Liberoért...