Vissza a szürke hétköznapokhoz!

Zsákomban a rákom. Napló a népszerű betegségről, saját szemüvegen át nézve.

Hivatalos Facebook oldal

15 perc hírnév - Médiatár

 

Házipatika interjú: klikk

 

Utolsó kommentek

  • Le a spammerekkel: Az a hajráfradi nálam kiverte a biztosítékot. :D Bocs, fogalmam sincs, miről van szó, mobilos nézetben meg semmi más nem látszik, csak a poszt... (2018.09.30. 16:40) Nekrológ
  • Memento Mori: @Altezza: Hurrá! ;-) (2018.04.22. 19:54) Ránc
  • Altezza: @murray: Sorry, hogy nem valami tréfásabb bejegyzéssel kellett szembesülnöd. :-D Ha ez vigasztal, akkor (kipp-kopp), asszem letudtam a posztban szereplő depressziós, pánikrohamos dolgot. ;-) (2018.04.07. 19:58) Ránc
  • murray: Szia Misi, ma pont egyik (remélem képzelt) betegségem miatti rossz hangulatú napomon ugrottam be a blogodra..:-) erre ilyeneket írsz? :-) Nézd: szerintem teljesen érthető a félelmed az újabb ny... (2018.03.28. 14:55) Ránc
  • Altezza: @Memento Mori: Szia, Sajnos az őrület mellett nem volt időm táblázatokat és azok adatait felhasználva diagramokat készíteni, így egzakt szerotonin adatokkal nem tudok szolgálni. Így csak közvetett... (2018.01.01. 20:56) Ránc
  • Utolsó 20

Facebook Activity Feed

Facebook Activity Feed

Bejegyzések

Újra edzésben

2012.11.11. 09:25 :: Altezza

Számos sportág van, ahol fontos a sportoló robbanékonysága. Ilyen sportág a foci is, amit mind nézni, mind pedig űzni szeretek. Sajnos nem vagyok már utánpótláskorú, így a fejlődésem, már ha beszélhetünk ilyenről, nem túl gyors. Az elmúlt két napban azonban sokat javultam.

A törzsolvasók talán ezen néhány sor alapján is gyanakodhatnak, hiszen ők tudják, hogy focizni hétfőn, illetve régebben szerdánként jártam, a néhány héttel ezelőtti bordatörés óta pedig egyáltalán nem is rúgtam labdába. És mégis, javult a kondim és olyan robbanékony vagyok, mint talán még sohasem. Az alapozást egy háromnapos idegenvezetéssel kezdtem a héten, melynek során annyit járkáltam fővárosunk utcáin, terein és hegyein le-föl, mint már nagyon régen. A harmadik napját már kifejezetten élveztem: olyan tökéletes volt, mintha az idei évet nem is a TB kassza kiürítésével töltöttem volna. Nyilvánvalóan a szervezetem is élvezhette a dolgot, mert amint abbamaradtak a túrák, rögtön további edzésre fogott. Péntek este kettesben vacsoráztam a lányommal, ami után olyan kacagásban gazdag játékba kezdtünk, amilyenben már nagyon régen nem volt részem. Ezt szakította meg az a hasfájás, amely rövid úton, de annál hosszabb ideig tartó WC látogatásra kényszerített. A program eleinte hosszan ülésből, később gyakran ülésből állt, így állítva különféle megpróbáltatások elé az izomcsoportjaimat. Az első rész zsibbasztóan, a második fele kifejezetten élénkítően hatott, ugyanis a menet közben hasmenéssé alakuló dolog olyan intenzitással jelentkezett, hogy nem győztem lépést tartani vele. Emésztőcsatornám nyáron eltávolított utolsó szakaszának majdnem teljes hiánya már-már fájdalmassá vált, mivel a puffertartály gyűszűnyi térfogata szinte semennyi gondolkodási vagy cselekvési időt nem hagy arra, hogy akcióba lépjek. A hasam morgott, görcsölt és minden ilyen jelenség után alig 5-10 másodpercem volt, hogy elérjek a műtét óta szűkebb otthonommá vált helyiségbe. Ez frissen, kipihenten még csak-csak megy, de miután az este elkezdődött program egész éjszaka, sőt, még reggel is tartott, egy idő után már az álmossággal is küzdenem kellett. Kora délelőttre normalizálódott a helyzet, így én is próbáltam ennek szellemében eltölteni a napot: munka, jövés-menés, normál étkezés. Estére eléggé elfáradtam, de éjfélig azért így is fennmaradtam, mert mindig jól esik némi mozgókép bámulása és/vagy olvasgatás lefekvés előtt. Mondanom sem kell, az erre elvesztegetett idő később hiányzott, ugyanis alig négy óra alvás után arra keltem, hogy a hűvös idő miatt megnövekedett hazai gázfogyasztás utánpótlására szánt oroszországi készleteket a testemen keresztül importálja az ország. Néhány perc leforgása alatt akkora mennyiséget tudtam szabaddá tenni, amely képes lett volna táplálni akár az olimpiai lángot a játékok kéthetes ideje alatt.
súly.pngkép: www.studenlive.in

A fenti jelenség rövid időtartama ellenére is megijesztett, így öles léptekkel vágtattam az óvóhelyre, de néhány perc után lefújták a légiriadót, ennek megfelelően visszatértem otthonom pihe-puha ágyába. Sajnos azonban az álomba szenderülés nem jött össze. Még az "á" betűig sem jutottam benne: ezúttal valós volt a fenyegetés.
Nem ragoznám tovább a dolgot, ismét futóedzésre hívott a szervezetem, amely azóta is tart, igaz, most valamivel enyhébb formában, mint tegnap. Most még arra is volt időm, hogy felkapjam a laptopot, így szinte online tudathatom mindenkivel sanyarú sorsomat. Kész szerencse, hogy már nem egy Erika írógéppel kell kiviteleznem az írást. Amúgy se lenne itt neki elég hely, hogy kifusson a sor, mert annál azért szűkebb a légtér.

A leírt program megannyi időt ad olvasásra, gondolkozásra, melyek közül utóbbi a nehezebb, hiszen állandó témát ad magának az ücsörgésnek a gondolata. Miért is vagyok már megint itt? Valami étel? Esetleg kiújulás vagy egyéb dolog tünete? Az előbbi könnyebb lenne, de persze nekem az utóbbi az, ami nem hagy nyugtot. És persze ott a stressz is, amiből mostanában jutott egy kevés egyéb okok miatt.
PET CT ügyben azóta sem jelentkeztek, így kénytelen leszek mihamarabb lépni. Ugyanez igaz a tükrözésre is, ami annyiban mindenképpen nehezebb, hogy jelen helyzetemben nem biztos, hogy garantálni tudom a ki/bejárat szabad mivoltát.
Első körben marad az ésszerűbb evés, talán már az is megoldja a dolgot. Ebben azért reménykedem, mert mindkét eset előtt ettem némi zsíros ételt, ami átlagos embernek talán még zsírszegény is, de az utóbbi időben én kevesebb ilyesmit vettem magamhoz, pláne azóta, hogy felmerült a hasnyálmirigyem esetleges problémája is, amely (kipp-kopp), azóta nem hallatott magáról.

Elvileg a jövő hét keddjén kerül majd adásba az a rádióinterjú, melyet a héten készítettek velem, és ami erről a blogról szól. Az interjúban elhangzott az a kérdés is, hogy miben változtam meg, mióta kiderült a nyavalyám? Erre azt találtam mondani, hogy semmiben. És ez tulajdonképpen igaz is. Ami eddig fontos volt, az most is fontos, új elemek nem nagyon kerültek bele. Ám valami azért mégiscsak változott, amennyiben egy meglévő tulajdonság felerősödése változásnak tekinthető. Sokkal többet aggódok ugyanis. Ez persze leginkább abban merül ki, hogy mi lesz velem, mármint, hogy visszatér-e ez a kevés kellemes időtöltést nyújtó betegség.
Egyrészt ugye az a kényszerképzetem, hogy szeretném felnevelni a lányomat, másrészt egyre biztosabb vagyok benne, hogy egy újabb kanyart már nehezebben viselnék. Az általános válasz a fenti problémámra persze mindig az, hogy ne gondoljak rá, illetve tessék szíves pozitívan hozzáállni az ügyhöz. Ami nálam sajnos nem elhatározás kérdése. Amikor elfoglalt napjaim vannak, akkor ezzel gyakorlatilag semmi bajom sincs, amikor azonban lazább vagy helyhez kötöttebb óráim, napjaim vannak, akkor sokkal többször kell ezzel megküzdenem.

Jelen állás szerint örülnöm kell és tulajdonképpen örülök is, hogy egyelőre még van esélyem megvalósítani a különféle terveimet. Vannak azonban olyan akadályok, amik ezen terveknek a megvalósítását az átlagnál nehezebbé teszik. Persze Róma sem egy nap alatt épült fel, így nekem is türelmesebbnek kell(ene) lennem. Bízni például abban, hogy egyszer kijutok a WC-ről és látom még a napot. Addig azonban marad az edzés, testben és lélekben egyaránt. Ráadásul úgy, hogy semmilyen doppingot nem használhatok.

Persze, ha lenne valami legális szer...

8 komment

Címkék: énblog élet vicc foci alvás pánik rák egészség wc torna műtét morgás vastagbélrák letargia hasnyálmirigy végbélrák belezés CT Egészségügy

A bejegyzés trackback címe:

https://altezza.blog.hu/api/trackback/id/tr224901384

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

felmary 2012.11.13. 19:28:41

Jó volt az interjú. Teljesen normálisan válaszolgattál, azt hittem, dilisebb vagy :-) És a hangod is normális, most már a képedre is kíváncsi lennék. A végén még tényleg celeb leszel.
A legjobban az tetszett, amikor a műsorvezető megjegyezte, hogy 50 körüli bejegyzést számlál a blogod, mire Te (kicsit sértődötten) közölted, hogy van az már 70 is! :-)
Amúgy honnan jön a nick-ed?

Qbikg 2012.11.13. 19:31:52

Hallgattam a rádió riportot. Sajnos évente több ezer ember megy ezen keresztül. Van egy egyesület, amely igyekszik segíteni a betegeken. Javaslom minden érintettnek.
www.gyve.hu/

Qbikg 2012.11.13. 19:32:48

A Gyógyulj Velünk Egyesület az emésztő-szervrendszeri daganatos betegségekkel kapcsolatos érdekvédelmi, tájékoztató, bet
egsegítő feladatokat hivatott ellátni. Az egyesület tevékenysége a rendes és pártoló tagok aktív közreműködésével kiterjed az emésztő-szervrendszeri daganatos betegségekkel kapcsolatos kutatások, kezelések, egészségpolitikai döntések megismerésére, széles körben történő megismertetésére. E betegségek lehetséges megelőzésének és kezelésének nem csupán egészségügyi, hanem közgazdasági, pénzügyi, pedagógiai, pszichológiai vonatkozásaira is kiemelt figyelmet fordít annak érdekében, hogy a jövőben hathatósabb védelmet nyújthasson az érintett betegségekkel küzdők és az őket segítők számára.

Az egyesület honlapján, rendezvényein és tagjai között minden érdeklődőt szeretettel látunk!

Altezza 2012.11.13. 19:46:51

@felmary:
Örülök, hogy látlak. Régen írtál már.

Az Altezza név egy autó után jött. Nem annyira érdekes sztori, lényeg, hogy volt egy olyanom. Japán autó, de a név olasz és többek közt fenséget jelent. De nem ezért, hanem az autó miatt lett ez.

Az 50 vs. 70 dolog valóban bosszantott egy kicsit, nem olyan nagy dolog megszámolni. De nem akartam hiúnak tűnni. ;-)

Használhatom azt az e-mail címet, amin ez a regisztrációd van?

langi 2012.11.13. 21:11:00

Hogy egy picit megnyugtassalak az anyukámnak kb. egy évbe telt, míg a hasmenése rendeződött. Szerinte ennyi idő kellett, hogy átálljon a maradék bél a normális üzemmódba. Néha vannak kisebb szaladásai, de már csak ritkán. 2 és fél éve műtötték.

felmary 2012.11.14. 08:13:01

@Altezza: Szia! Követlek a facebook-on is, és mindig olvaslak ám! Néha csendesebben.
Persze, hogy használhatod!

Altezza 2012.11.14. 20:07:55

@langi:
Nem mondom, hogy még a gyanú is elszállt, de azért jó ilyen infót is hallani.