Vissza a szürke hétköznapokhoz!

Zsákomban a rákom. Napló a népszerű betegségről, saját szemüvegen át nézve.

Hivatalos Facebook oldal

15 perc hírnév - Médiatár

 

Házipatika interjú: klikk

 

Utolsó kommentek

  • Le a spammerekkel: Az a hajráfradi nálam kiverte a biztosítékot. :D Bocs, fogalmam sincs, miről van szó, mobilos nézetben meg semmi más nem látszik, csak a poszt... (2018.09.30. 16:40) Nekrológ
  • Memento Mori: @Altezza: Hurrá! ;-) (2018.04.22. 19:54) Ránc
  • Altezza: @murray: Sorry, hogy nem valami tréfásabb bejegyzéssel kellett szembesülnöd. :-D Ha ez vigasztal, akkor (kipp-kopp), asszem letudtam a posztban szereplő depressziós, pánikrohamos dolgot. ;-) (2018.04.07. 19:58) Ránc
  • murray: Szia Misi, ma pont egyik (remélem képzelt) betegségem miatti rossz hangulatú napomon ugrottam be a blogodra..:-) erre ilyeneket írsz? :-) Nézd: szerintem teljesen érthető a félelmed az újabb ny... (2018.03.28. 14:55) Ránc
  • Altezza: @Memento Mori: Szia, Sajnos az őrület mellett nem volt időm táblázatokat és azok adatait felhasználva diagramokat készíteni, így egzakt szerotonin adatokkal nem tudok szolgálni. Így csak közvetett... (2018.01.01. 20:56) Ránc
  • Utolsó 20

Facebook Activity Feed

Facebook Activity Feed

Bejegyzések

Meri vagy nem meri?

2012.12.06. 13:12 :: Altezza

Az élet időnként eldöntendő kérdésekkel áll elő, melyek első látásra egyszerűnek tűnnek, mégis valamiért nem tudunk egyértelműen állást foglalni. Nekem még úgy huszonnégy órám van előállni egy válasszal.

A kérdés maga pedig a CT kontra PET CT vizsgálat, azaz, hogy melyiket válasszam? Az illetékes bizottság egyszer már levette a vállamról ezt a terhet, mikor úgy döntött, hogy jó lesz nekem a sima CT is, de nyilvánvalóan nem hagy nyugodni az a gondolat, hogy az elvileg részletesebb PET CT hamarabb derítené fel az esetleges eltérést, eltéréseket. Amelyekre persze gondolni sem akarok. A gond csak az, hogy hiába nem akarok, mégis gondolok rá. És groteszk módon éppen ez a rágondolás az, amitől elbizonytalanodom a döntés meghozatalakor. Egyértelmű, hogy a legbiztosabb információra lenne szükségem, a gond csak az, hogy az információ lehet pozitív és negatív is, ami azért nem mindegy.
Kicsit úgy érzem magam, mint a műtétek és a prevenciós kemó közötti időszakban, amikor volt egy kis időm élvezni a szürke hétköznapjaimat. Épphogy elkezdtem a Lego kockákkal kiegészített, de mégis régi napjaimat élni, amiket tényleg nagyon élvezek és máris itt egy kis(?) bökkenő. Vannak terveim, melyek közül egy-kettőnél még azok megvalósulására is látok esélyt, így azt hiszem érthető, ha aggódva tekintek minden olyan dolog irányába, amelyekről úgy érzem, hogy fenyegethetik ezeket a remek napokat. Nyilvánvaló, hogy nem maga a vizsgálati módszer dönti el, hogy mi van bennem, az csak tájékoztat róla, de ennek ellenére sem tudok jó szívvel befeküdni a gépbe. Nem a kontrasztanyag esetleges mellékhatásai vagy az egyéb kellemetlenségek, netán a vizsgálat költsége az, ami lassítja a döntés meghozatalát, hanem az, hogy esetleg nem jó híreket kapok. Nem vagyok benne biztos, hogy készen állnék rá.

Vajon tényleg segít egy korai, szinte sejtszintű diagnózis, vagy csak annyit érek el vele, hogy több időm lesz idegeskedni? Ki tudja... Az biztos csak, hogy valamilyen vizsgálaton át kell esnem, ami, ismerve a racionalitásomat szinte biztosan a PET CT lesz. Persze a racionalitás mellett van nekem egy remek, halogatásként manifesztálódó majréhajlamom is, de talán épp itt az ideje levetkőzni azt.
Apró.jpg                                               Kép: grinningplanet.com

Holnap délutánig eldől a kérdés, hiszen akkor megyek majd vissza az onkológushoz. Végső esetben feldobom majd azt a pénzérmét, amit már vagy húsz éve dobálgatok, igaz, ilyen fontos dolgot még nem kellett eldöntenem vele. Bár a módszer tudományos mivoltára nem sok bizonyítékom van, főleg ha figyelembe veszem azokat az eseteket is, amikor addig dobáltam az említett fémdarabot, amíg a szívemnek kedves eredményt nem hozta a "sors". Talán most jött el az alkalom, hogy ne ezt a módszert alkalmazzam. Lehet, hogy erre utal az is, hogy néhány napja megdolgozta egy kicsit az érmét a mosógépünk, mivel az bent maradt az egyik nadrágom csikkzsebében, így most dacára a többszöri mosásnak, nem mondanám rá, hogy fényes állapotban van.

Az olvasók többsége, talán száz százaléka, azt fogja mondani, hogy egyrészt ne majrézzak, menjek a PET-re, másrészt gondolkozzak pozitívan, mert akkor majd pozitív dolgokat vonzok be. Akármit is jelentsen ez utóbbi. Nekik csak Bendegúzt tudom idézni, azaz "Próbálok én, de nem megy az könnyen faluhelyen!". Plusz ugye azt is hozzá kell tennem, hogy én most egy negatív eredményt szeretnék bevonzani. Bár végül is az pozitív lenne.
Csak, nehogy összekeverjem őket a nagy vonzásban.

Első körben mondjuk egy kis bátorságot kellene bevonzanom, hogy meghozzam végre ezt a döntést, bár lehet, hogy a tömegvonzás törvénye megoldja majd ezt is. Bár a tömegem mintha csökkent volna egy kicsit az utóbbi időben. Ami tervezett dolog, ugyanis a szürke hétköznapjaim mellett szeretnék a versenysúlyomhoz is visszatérni. Ennek megfelelően próbálok kevesebbet és valamivel tudatosabban enni, bár ez utóbbi eddig is megvolt, mert, ahogy azt Besenyő Pista bácsi is megmondta, étkezés közben mindig tudom, hogy eszem.
Ezirányú törekvéseimnek ad lendületet az elmúlt két nap megnövekedett lego szakkörös programsorozata is, merthogy mostanában megint gördülékenyebbé váltak a dolgok. Semmi krónikus, csak egy olyan időszak, amikor jól jönne a nyáron kiselejtezett tartályom. Az állandó ülésezés egyébként egy új felfedezést is hozott, mely szerint a munkahelyemen nagyon sok olyan ember van, aki nem mos kezet, miután hosszabb-rövidebb időt eltöltött a törzshelyemen. Pedig esküszöm, hogy ingyen adjuk a vizet és a szappant is. Lassan kerülnöm kell majd az ügyfelekkel és kollégákkal történő kézfogást, azaz lehet, hogy egyszerűen csak elfutok majd, ha meglátok valakit. Ez mondjuk illeszkedne a fogyási vágyamhoz, merthogy ismét el akarok járni futni. Még futószerkót is frissítettem néhány napja. Mi ez, ha nem elszántság? Pláne ebben a decemberi hidegben.

Még jobb formába kell jönnöm és nagyon remélem, hogy ezt nem gátolja meg majd semmi, pláne nem egy vizsgálati eredmény. Mert vizsgálat az lesz, a kérdés csak az, hogy az utána jövő csend nyugalmat áraszt majd vagy síri lesz? Az eredménytől tehát tartok, de meg kell tudnom. Bátraké a szerencse!

3 komment

Címkék: énblog vicc pánik rák egészség wc torna műtét vastagbélrák kemoterápia végbélrák kemó CT Egészségügy

A bejegyzés trackback címe:

https://altezza.blog.hu/api/trackback/id/tr944950737

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

anna_over_the_moon 2012.12.06. 14:18:44

Mi az a csikkzseb??? Melyik zseb?

A munkahelyi wc-zés külön szociográfia. Én pl. azon szoktam mosolyogni, hogy amikor nyitom a WC ajtót, a másik, aki bent van, szinte tutira lehúzza a WC-t. Akkor is, ha még utána percekig aprít...

Altezza 2012.12.06. 14:21:15

@anna_over_the_moon:
Csikkzseb: a farmernadrág jobb első zsebénél szokott lenni egy pici zseb, azt szokták annak hívni.

_Anand_ 2012.12.06. 17:38:46

A CT csak egy sima, röntgensugárzással működö kompjúter tomográf, a PET-CT pedig CT+egy pozitron(! :-)) sugárzóval vizsgáló alkalmatosság. A kettő kiegészítheti, de általában nem helyettesíti egymást. A PET a sejtek cukor-metabolizmusát nézi, tehát működés közben látja a szervezetedet. A CT csak morfológiailag képes képet alkotni, nem tudja megmondani, hogy az adott testben-szervben látott bigyóma az hogyan működik, csak azt, hogy ott van valami, ami a megszokott, vagy szokatlan módon veri vissza a sugarakat. A PET vizsgálatkor kapott anyag igen rövid ideig, de elég komolyan sugároz, ugyanez elmondható a CT-ről, csak ott a gép adja le a delejt, nem kapod meg vénásan. (Amit vénásan kaphatsz ott, az a kontrasztanyag, asszem már írtál róla, tudod, ami azt a buta melegségérzést csinálja. Az izotópsugárzásnál -ahogy a röntgennél- semmit nem lehet érezni) Mindkettő ionizáló sugárzással dolgozik, így nem szokták csak úgy akármikor, akárkinek megcsinálni a vizsgálatokat, de ha kell, érdemes elmenni, mert az ezekkel a vizsgálatokkal járó sugárzás elenyésző kárt okoz a várható eredmény tükrében, pláne akkor, ha hiányukban nem derül ki valami kezdődő huncutság.
Márpedig a fej homokba dugása maradjon csak struccok szokása. Manapság egy rossz eredmény bár borzasztóan ijesztő, nem feltétlenül jelent akkora szörnyűséget mint régebben, mert remek gyógyszerek vannak, meg szoknak gyógyulni a Kedves Páciensek! :-)
Úgyhogy ha a Dottorbácsi azt mondja, akkor hajrá, PETre fel! :-)

Meg még eszembe jutott ez is: nemkutya.com/like/61442