Vissza a szürke hétköznapokhoz!

Zsákomban a rákom. Napló a népszerű betegségről, saját szemüvegen át nézve.

Hivatalos Facebook oldal

15 perc hírnév - Médiatár

 

Házipatika interjú: klikk

 

Utolsó kommentek

  • Le a spammerekkel: Az a hajráfradi nálam kiverte a biztosítékot. :D Bocs, fogalmam sincs, miről van szó, mobilos nézetben meg semmi más nem látszik, csak a poszt... (2018.09.30. 16:40) Nekrológ
  • Memento Mori: @Altezza: Hurrá! ;-) (2018.04.22. 19:54) Ránc
  • Altezza: @murray: Sorry, hogy nem valami tréfásabb bejegyzéssel kellett szembesülnöd. :-D Ha ez vigasztal, akkor (kipp-kopp), asszem letudtam a posztban szereplő depressziós, pánikrohamos dolgot. ;-) (2018.04.07. 19:58) Ránc
  • murray: Szia Misi, ma pont egyik (remélem képzelt) betegségem miatti rossz hangulatú napomon ugrottam be a blogodra..:-) erre ilyeneket írsz? :-) Nézd: szerintem teljesen érthető a félelmed az újabb ny... (2018.03.28. 14:55) Ránc
  • Altezza: @Memento Mori: Szia, Sajnos az őrület mellett nem volt időm táblázatokat és azok adatait felhasználva diagramokat készíteni, így egzakt szerotonin adatokkal nem tudok szolgálni. Így csak közvetett... (2018.01.01. 20:56) Ránc
  • Utolsó 20

Facebook Activity Feed

Facebook Activity Feed

Bejegyzések

Utórezgés

2013.01.10. 14:07 :: Altezza

Egészen biztos vagyok benne, hogy ez a rák dolog akkor sem fog nyom nélkül eltűnni belőlem, ha már a hetvenedik kontroll után járok majd. Mindig lesz egy illat, egy szó vagy egy kép, ami felidézi majd bennem azt az időszakot. Plusz ott van még a punk frizurájúra szabott belsőm.

Az okos ember más kárán tanul és én nyilvánvalóan nem vagyok okos. Hogy feledékeny vagyok azt eddig is tudtam, de egyrészt tegnap este is tisztán emlékeztem rá, hogy a tavaly nyári bélszobrászkodás óta a tejes dolgok kevésbé szeretnek velem sok időt eltölteni, de még ha el is felejtettem volna, akkor is lehetne annyi eszem, hogy beleolvassak a saját naplómba időnként. De nem. Persze minden rosszban van valami jó, a mostani rohangálásomban például egy felismerés. Bizonyára Önök is ismerik a mondást, miszerint "Kevés vagy, mint Medvesajtban a brummogás!", nos, tanúim vannak rá, hogy a mondás nem igaz, ez a sajt igenis brummog. Tegnap este az említett tejipari melléktermékkel egészítettem ki a vacsorámat, mindjárt két cikkelyt is befaltam belőle. Közben persze jó szokásom szerint elolvastam a csomagolásán lévő összetevők rovatot, melyben a különféle adalékanyagok mellett gyakorlatilag csak a tej szó különféle ragozásai voltak feltüntetve. De engem aztán nem lehet olyan könnyen megrémiszteni. És e rövid kanyar után el is érkeztünk a brummogáshoz. A sajt ugyanis olyan morgásokat, mozgásokat produkál(t) mára, hogy nincs az a málnabokor, ami ezt reprodukálni tudná. A hasam fizikailag hullámzott, a rezgések pedig olyan intenzitásúak voltak, hogy a körülöttem negyven kilométeres körzetben található összes horgásztavon cunamiriadót rendeltek el. A jelenség epicentruma a stoma lezárásnak környéke volt, ami amúgy időnként produkált már hangokat, de azok ehhez képest pisszenések voltak. Nem mondom, hogy régóta gyűjtöm az ez irányú tapasztalataimat, de a most is jelentkező görcsöket leszámítva ilyet még nem tapasztaltam. És hol van még a nap vége?

medve.jpg

Kép: vedjegy.blog.hu

A vicc az, hogy egyáltalán nincs tőle rossz kedvem. Sőt, ma reggel útközben azon kaptam magam egy piros lámpánál, hogy vigyorgok. Természetesen az autóban hiába ültem egyedül, a körülöttem állókat ez nem gátolta meg abban, hogy nyugtázhassák a tényt, miszerint ismét egy dilinyós mellé sodorta őket az élet. Persze az is lehet, hogy a fentebb említett morgásra néztek át. Ki tudja? A lényeg, hogy már negyedik napja van zsinórban jó kedvem, ami időnként olyannyira a tetőfokára hág, hogy még aggódni is elfelejtek. Az alapszemléletem ugyanis az, hogy minél magasabbra megyünk, annál nagyobbat esünk. Így aztán mindig igyekszem csírájában elfojtani a boldogságomat, ami amúgy sem jött eddig túl gyakran. Illetve jött, csak én általában belül bontok pezsgőt, kintről csak egy unott arc látszik, hiába is kergetem magamban a színes lufikat a réten.

Próbálom magam egyszer az életben igazán felszabadulttá tenni, ami, ahogy írtam, mostanában megdöbbentő módon sikerülni is szokott, de a rettegés azért ott van bennem. Érdekes egy állapot ám, mikor valamely boldog pillanatomban azon aggódok, hogy szabad-e nekem boldognak lenni? Mármint felelősségteljesen. Vajon a más, hozzám hasonló előélettel rendelkező emberek is ennyire aggódnak? Vagy elég lenne nekem egy agymosás és ne is reménykedjek abban, hogy sikerül összetrombitálnom egy nagyobb fogyasztói csoportot, hogy így törjük le a művelet árát?

Ahogy azt a bevezető sorokban írtam, tartok tőle, hogy sohasem fogok kiszabadulni ennek a nyavalyának az emlékéből, valahogy mindig sikerül megrezgetnie a lelkem húrjait. De ha ez az utórezgés sohasem alakul át rengéssé, akkor talán együtt tudok majd élni ezekkel a gondolatokkal. Az egyéb rengéseket meg majd elintézem én. Még van a hűtőben Medvesajt.

13 komment

Címkék: énblog élet vicc pánik rák egészség boldogság wc vastagbélrák végbélrák belezés Egészségügy

A bejegyzés trackback címe:

https://altezza.blog.hu/api/trackback/id/tr255010023

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

TiffanyMary 2013.01.10. 15:10:17

A maradék sajtot szerintem meghagyod a család többi tagjának :)
Autó: én énekelni szoktam, amikor egyedül vezetek, és már megszoktam, hogy furán néznek. :D

Dr.PhD Kvasztics 2013.01.10. 15:12:53

"Érdekes egy állapot ám, mikor valamely boldog pillanatomban azon aggódok, hogy szabad-e nekem boldognak lenni?" Drága fiam, te tök hülye vagy. :)
A sajt meg azért okozott ilyen tüneteket, mert 1350 éve lejárt a szavatossága. :) Vegyél frisset. Vagy egyél inkább disznósajtot!

Altezza 2013.01.10. 15:16:09

@Dr.PhD Kvasztics:
A sajt friss. Már amennyire egy ömlesztett sajt az tud lenni. A többi rész lehet, hogy stimmel. De ez a korábbi írások alapján is sejthető volt.
:-)

Dr.PhD Kvasztics 2013.01.10. 15:19:02

P.S.: én az Alias Judit vagyok, de amikor rákattintottam a hozzászólásra fb-vel, akkor ezt dobta ki nekem. (még plagibá idejében voltam néhányszor Dr. PhD, mert miért ne.):D

Dr.PhD Kvasztics 2013.01.10. 15:21:35

Hogy lenne már friss az a sajt!!! Tudod mikor volt annyi az ára? Még nem is éltél akkor!!

TiffanyMary 2013.01.10. 16:45:43

@Altezza: Akkor az egészséged érdekében kénytelen leszek én a magamévá tenni :)

Altezza 2013.01.10. 16:48:44

@TiffanyMary:
Ok, adj egy címet és elpostázom.

Altezza 2013.01.10. 16:49:14

@Dr.PhD Kvasztics:
Még, hogy nem éltem: én csomagoltam.

Dr.PhD Kvasztics 2013.01.10. 18:09:14

@TiffanyMary: Ez a magamévá tevéses egészségőrző tevékenység engem is érdekelne. Konkrétan kit is kell?

Dr.PhD Kvasztics 2013.01.10. 19:54:07

@Altezza: Miattam? A 60-asat. Talán ők még elviselnék a látványomat, -mer' ők se különbek- de mert mélységesen emberbarát vagyok, nincs fényképem fenn.