Vissza a szürke hétköznapokhoz!

Zsákomban a rákom. Napló a népszerű betegségről, saját szemüvegen át nézve.

Hivatalos Facebook oldal

15 perc hírnév - Médiatár

 

Házipatika interjú: klikk

 

Utolsó kommentek

  • Le a spammerekkel: Az a hajráfradi nálam kiverte a biztosítékot. :D Bocs, fogalmam sincs, miről van szó, mobilos nézetben meg semmi más nem látszik, csak a poszt... (2018.09.30. 16:40) Nekrológ
  • Memento Mori: @Altezza: Hurrá! ;-) (2018.04.22. 19:54) Ránc
  • Altezza: @murray: Sorry, hogy nem valami tréfásabb bejegyzéssel kellett szembesülnöd. :-D Ha ez vigasztal, akkor (kipp-kopp), asszem letudtam a posztban szereplő depressziós, pánikrohamos dolgot. ;-) (2018.04.07. 19:58) Ránc
  • murray: Szia Misi, ma pont egyik (remélem képzelt) betegségem miatti rossz hangulatú napomon ugrottam be a blogodra..:-) erre ilyeneket írsz? :-) Nézd: szerintem teljesen érthető a félelmed az újabb ny... (2018.03.28. 14:55) Ránc
  • Altezza: @Memento Mori: Szia, Sajnos az őrület mellett nem volt időm táblázatokat és azok adatait felhasználva diagramokat készíteni, így egzakt szerotonin adatokkal nem tudok szolgálni. Így csak közvetett... (2018.01.01. 20:56) Ránc
  • Utolsó 20

Facebook Activity Feed

Facebook Activity Feed

Bejegyzések

Távcső

2013.04.11. 14:54 :: Altezza

Ez a nap is jól kezdődött. Ma voltam ugyanis az aktuális negyedéves tükrözésen, ami mindjárt duplára sikerült, hiszen ismétlés a tudás anyja.

Még márciusban kellett volna megejtenem a vizsgálatot, de valahogy mindig volt jobb dolgom mintsem, hogy ilyesmire pocsékoljam az időmet. Ha mindenben az összefüggést keresném, akkor most mondhatnám, hogy nyilván ennek a halogatásnak volt a jutalma az, hogy a reggeli kukucskálás nem ment simán. Történt ugyanis, hogy cirka egy órás várakozás után pillanatok alatt a szokásos négykézlábas pozitúrában találtam magam, ami rögtön felidézte bennem azt a képet, amely két napja motoszkál a fejemben, miszerint milyen groteszk látványt nyújthatunk a személyzettel együtt a vizsgálat alatt. Én a rajtpozícióban, a hátsómból kiáll egy (táv)cső, aminek a másik végén az orvos úgy pásztázza a fekete lyukat, mintha az az űrben lenne. A fenti kép azonban hamar szertefoszlott, miután az említett eszköz megkezdte rendeltetésszerű működését. A vizsgálat azonban hamar megszakadt, mert kiderült, hogy a szembejövő vonattól nem lát semmit az orvos. Ez a vizsgálat nem követel hashajtást, de mint az látszik, nem baj, ha esetleg mégis megtörténik. Nos, önmagamtól előzetesen csak annyit vállaltam be, hogy tegnap gyakorlatilag nem ettem, de sajnos ez sem segített. Így aztán az orvos szólt a bakternak nővérnek, hogy tüntesse el a szerelvényt: beöntés. Mondtam már, hogy jól kezdődött a napom? A folyamat együtt jár egy rögtönzött záróizom-zumba órával, mivel az előírás szerint húsz percig fel kell tartani a vonatot. Szerencsére személyvonat volt, így megbirkóztam a dologgal, sőt, még arra is volt alkalmam, hogy elmeséljem a sebész asszisztensének a feljebb taglalt víziómat, aminek az lett a vége, hogy felajánlotta, hogy lefényképez bennünket a folyamat közben. Amit látják a bejegyzés illusztrálására nem egy ilyen kép szolgál, melynek a legfőbb oka az, hogy a rögtönzött telefonkezelési tanfolyamom nem járt sikerrel, magyarán nem sikerült a kép. Gondolom sokan bánják.

A vizsgálat azonban így is lezajlott, bár az érthető húzódozásomnak és a remek anatómiámnak köszönhetően nem sikerült a naprendszer széléig jutnia az eszköznek, a lényeg azonban az, hogy legalább ellátott odáig a sebész. Nem talált idegen létformákat. A következő, immáron teljes kolonoszkópia július elsején lesz esedékes, a szokásos hashajtással. Már nagyon várom.

kockasfulunyul.jpg

Az említett távcső gondoltata már néhány napja is előkerült a fejemben, azonban akkor inkább mint valami jövőbe látó készülék funkcionált. Az onkológusnál tett múltheti látogatásom során merült fel, hogy mikor lesz második gyerek? Ezt az orvos kérdezte. Meg persze már korábban mások is, illetve mi magunk is, magunktól. Nyilván jó lenne még egy gyerek, a lányom is többször kérdezte már, hogy mikor lesz kistestvére, azonban én nem merek belevágni. Felelőtlenség lenne, több okból is. Egyrészt, távcső híján nem látok a jövőbe, nem tudom, hogy mit hoz a sors. Egy gyereket sem lenne jó apa nélkül hagyni, így gondolom kettő sem lenne mosolygósabb árva. Ami talán ennél is fontosabb, hogy ez az én (ex)nyavalyám elvileg genetikai háttérrel is bír, amit igazolni látszik, hogy az édesanyámnak is meggyűlt vele a baja, sőt, ott már biztosan tudjuk, hogy nem volt Happy End a vége, hiszen idén már 10 éve lesz, hogy meghalt. A genetikai vonal tehát működik, azaz simán lehet, hogy nem csak a hosszú szempillákat, de ezeket a remek sejteket is továbbadtam a lányomnak. Ennek szellemében pedig erősen önző dolognak tartanám, hogy még egy ember életébe csempésszek esetleg egy időzített bombát csak azért, hogy elmondhassam: két gyerekem van. Egyelőre tehát nem gondolom úgy, hogy helyes dolog lenne még egy gyereket elvállalni. Persze ha holnap előállnak egy olyan genetikai teszttel, amivel szűrni lehet az ilyesfajta hajlamokat, akkor felőlem bármikor jöhet. Úgy is régen voltam már gyesen.

Ha Önök közül van valakinek egy jövőbelátó távcsöve, esetleg egy kristálygömbje, akkor ne habozzon szólni. Addig marad a bizonytalanság, meg a racionalizmus. Egy friss tanulmány szerint utóbbi hosszabb életet jelent. A kérdés már csak az, hogy mihez képest?

11 komment

Címkék: énblog élet vicc pánik rák egészség wc vastagbélrák kolonoszkópia végbélrák Egészségügy

A bejegyzés trackback címe:

https://altezza.blog.hu/api/trackback/id/tr35216896

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dr.PhD Kvasztics 2013.04.11. 17:30:50

Ez úgy hülyeség, ahogy van. Ilyen felfogással már kihalt volna az emberiség, hiszen valami rosszat egészen biztosan örökítünk!! A gyereknek testvér kell, mert megérdemli! Meg egyáltalán, testvér nélkül az ember félkarú óriás! Egy gyerek, nem gyerek! Továbbá férfi kell! És még sorolhatnám... :)

Altezza 2013.04.11. 18:04:48

@Dr.PhD Kvasztics:
Ez a helyzet olyan nekem egy kicsit, mintha lenne X tablettám, amelyből egy halálos, a többi placebo. Egyet választhatok és azt be kell adni a leendő gyerekemnek.
Bár tudom, az Orosz rulettet 6-ból 5 ember kedveli...

bobomami 2013.04.12. 13:18:01

A helyedben én sem kockáztatnék, hanem örülnék az egy gyerekemnek. (Fedor olvtárs a más farkával verné.....)

Dr.PhD Kvasztics 2013.04.12. 13:50:16

@bobomami: Apám elment 45 évesen, az ő ágán szinte mindenki rákban. Mégsem arra gondoltam, amikor éltem az életem és gyerekszülésre vállalkoztam, hogy majd öröklöm és örökítem a bajt. Mert közben látható, hogy akiknél soha semmi előzmény nem volt, azok legalább olyan arányban betegednek meg, mint azok, akiknél volt. Gyerekek, élni életveszélyes! Ezt tudomásul kell venni. És nem szabad magára hagyni a gyerekünket. Szerintem.

Dr.PhD Kvasztics 2013.04.12. 13:59:55

@Altezza: Misikém, én úgy gondolom, hogy nincs halálos tablettád. Vagy megfordítom: kivétel nélkül mindenkinek van valamilyen halálos tablettája! Most akkor ne játsszunk?

Altezza 2013.04.12. 14:13:38

@Dr.PhD Kvasztics:
Egyetértek, nem szabad magára hagyni a gyereket. Kettőt meg pláne. ;-)
Amíg nálam nem jött elő ez a nyavalya, addig nekem sem az járt a fejemben, hogy a lányomnak ne legyen, de mióta közelebbi élményem volt a dologgal, azért óvatosabb vagyok.
Talán nem ez a szokványos gondolkodás, de én ezt érzem helyesnek.

Dr.PhD Kvasztics 2013.04.12. 15:11:48

@Altezza: Persze, Te tudod, hogy érzel, és ha szerinted így helyes, akkor így. Én pl. úgy éreztem, hogy ha nekem valamiért idejekorán kellene elmennem, legyen valaki a fiam mellett. És szültem még egyet, de persze nem csak ezért, hanem mert kislányt is szerettem volna... :)(Az lett.) És azért nekem is mérlegelni kellett, mert az egyik oldali rákon túl, a másik oldal meg szívrendellenességet hordozott, én magam sövényhiánnyal születtem, úgy stoppolták össze, 19 éves koromban, ha nem teszik, azóta már rég nem élnék. Kérdeztem, hogy örökölhető-e, aszonták, még az is lehet... Most akkor mi legyen. Gyerekek nélkül? Minek? Úgy döntöttem, a rossz velem megvolt, itt van vége, kész, passz. Nyerésre állok... :) Te is, hidd el, de igazán!

Caenorhabditis elegans 2013.04.26. 18:36:59

"A genetikai vonal tehát működik, azaz simán lehet, hogy nem csak a hosszú szempillákat, de ezeket a remek sejteket is továbbadtam a lányomnak. "

Miért, te talán megbántad, hogy megszülettél? Túl sok a tükrözés? Anyukádnak nem kellett volna megszülnie? Mert eddig nem úgy tűnt, hogy így éreznél, sőt, mintha kimondottan élveznéd az életet, még így is. Még úgy is, hogy anyukád korán itthagyott. Szerintem akkor sem sajnálnád, hogy megszülettél, ha a tükrözés idegen életformát talált volna. Szólj, ha tévedek.

Persze attól még érezhetsz így, illetve akármilyen indokkal, a leghülyébbel is jogod van úgy dönteni hogy nem akarsz még egy gyereket, csak a konkrét felvetéssel vitatkozom :)

Altezza 2013.04.26. 19:32:07

@Caenorhabditis elegans:
Nem bántam meg, hogy megszülettem, nem erről van szó. De beleszólásom sem volt, hogy ezekkel a kondíciókkal kívánok-e megszületni, vagy inkább hagyjuk az egészet.
És ki tudja, ha az anyám tudja, hogy mi lesz a folytatás, akkor talán Ő is úgy gondolkodott volna, mint én. Persze ez csak fikció.

A lényeg az, hogy én nem tartom okos döntésnek a további gyerekvállalást. Ezzel biztosan nem okozok valakinek nehéz pillanatokat... Éljen a tervezett evolúció!
;-)

Caenorhabditis elegans 2013.05.06. 11:37:00

És ha lett volna beleszólásod akkor mit döntöttél volna, a mostani kondíciók figyelembe vételével?

Mert ha nem születsz meg, akkor nem csak a nehéz, hanem a jó pillanatokról is le kellene mondanod.

Altezza 2013.05.06. 11:47:35

@Caenorhabditis elegans:
Mindenki életében vannak nehéz és jó pillanatok is, ám nem biztos, hogy csupán ezek aránya határozza meg, hogy elégedett-e valaki, vagy nem. Fogalmam sincs, hogy miként döntöttem volna, hiszen nem tudom, hogy mi van akkor, ha valaki nem születik meg. Van élet az élet előtt? :-)

Az engem alkotó atomok pedig külön-külön nem voltak képesek eldönteni ezt.