Ájulás közben ne a homlokunkkal, halántékunkkal csillapítsuk az esést, mert utána fájni fog a fejünk. És még le is horzsoljuk az említett területeket.

Jó ideje nem írtam már, aminek tulajdonképpen annyi az oka, hogy nem nagyon volt miről, legalábbis egészségügyi vonalon. Mással meg nem untatnám Önöket. Az esedékes negyedéves kontrollt sikerül ellógnom, merthogy elutaztunk, most pedig az onkológus ment szabadságra, így ha minden igaz, szeptemberben randizunk majd újra. Akkor azonban bele is húzunk, mert a szokásos vérvételen felül várhatóan lesz egy teljes CT, illetve egy virtuális kolonoszkópia is kellene, ami szintén CT alapú, de a legutóbbi információim alapján, a kettő nem megy együtt. Kinek ne hiányozna egy kis röntgensugárzás. Pláne, ha ingyen adják.

Mostanában tehát nem nagyon volt miről írni, de gondoltam a legutóbbi kalandomat megosztom országgal-világgal, amíg friss az élmény. Tulajdonképpen a kaland most fejeződik be, ha minden jól megy. Történt ugyanis, hogy a tegnapi napot korán kezdtem, dacára annak, hogy szombat volt. Hat óra előtt kicsivel arra ébredtem, hogy valaki két kést is beleszúrt az ágyékom közepébe. Mivel közelemben mindössze a feleségem volt, Ő pedig szemmel láthatóan aludt, nem volt nehéz kideríteni, hogy nem késszúrásról van szó, hanem igen erős görcsről. A megoldást abban láttam, hogy a szent WC felé veszem az irányt, amely feladatot elsőre teljesítettem is. Azonban alig csüccsentem le, máris azon kaptam magam, hogy olyan erősen fáj az ágyékom, oldalam, hasam, hogy menten elájulok. És tényleg.

                             Kép: http://combatgear.blog.hu

Nem volt nálam óra, így nem tudom, hogy a nyugalom megzavarására alkalmas képi- és hanghatás előadása után meddig feküdtem egyszerre két helyiségben (lábam a WC-ben, a többi meg kint a folyosón), de az biztos, hogy furcsa volt arra ébredni, hogy a padló mosolyog vissza rám. Na, jó, én nem mosolyogtam. Nagy nehezen összeszedtem magam és megpróbáltam visszakerülni az általánosan elfogadott testhelyzetbe, majd némi erőgyűjtés után visszakecmeregtem az ágyba, hogy kedvenc feleségemet tájékoztassam az átélt élményekről. Nyilvánvalóan felvillanyozta a dolog, mert rögtön kipattant a szeme, majd Ő maga is az ágyból. Innentől kezdve pedig kezdetét vette az a görcsökkel társított hasmenés maraton, mely ha minden igaz, ezekben a percekben fejeződik be, merthogy bő egy órája nem kellett mennem. Ez pedig nagy szó, mert az elmúlt cirka 30 órában nem volt ilyen hosszú kimenőm. Hogy pontosan mi hozta össze ezt a másfél napos programot, nem  tudom, de az biztos, hogy a bélszobrászat, kemoterápia, sugárkezelés trió óta megdöbbentően érzékeny lett az emésztőrendszerem.

A fentiek alapján talán elképzelhető, hogy mennyire vagyok most vitális. A fejemen megjelent piros horzsolások okozta örömöt nem is említve. Minthogy a mai nappal letelik a kéthetes szabadság, holnap már vár a munkahely, ahol nyilván másoknak is feltűnik majd az említett részlegesen színes bőr. Majd azt mondom, hogy fellépésem volt és nem volt időm lemosni a sminket.

Ha a kedves Olvasó nem szeretne hasonló helyzetbe kerülni, akkor tanuljon más kárából, ami jelen esetbe az enyém: párnázzák ki az egész lakást!