Vissza a szürke hétköznapokhoz!

Zsákomban a rákom. Napló a népszerű betegségről, saját szemüvegen át nézve.

Hivatalos Facebook oldal

15 perc hírnév - Médiatár

 

Házipatika interjú: klikk

 

Utolsó kommentek

  • Altezza: @ymel: Köszi, a létszámot tekintve asszem megvagyok. Épp tegnap írtam új eseményekről az oldal facebook lapján. (2021.10.16. 16:02) Szervusztok, pajtikák
  • ymel: Na mi ujsag? Jol vagy a vizsgalatok utan? Kicsit kerestem Kemeny Henrikrol anyagot, es feldobta a blogod. Remelem, elsz es virulsz. (2021.10.14. 17:46) Szervusztok, pajtikák
  • Le a spammerekkel: Az a hajráfradi nálam kiverte a biztosítékot. :D Bocs, fogalmam sincs, miről van szó, mobilos nézetben meg semmi más nem látszik, csak a poszt... (2018.09.30. 16:40) Nekrológ
  • Memento Mori: @Altezza: Hurrá! ;-) (2018.04.22. 19:54) Ránc
  • Altezza: @murray: Sorry, hogy nem valami tréfásabb bejegyzéssel kellett szembesülnöd. :-D Ha ez vigasztal, akkor (kipp-kopp), asszem letudtam a posztban szereplő depressziós, pánikrohamos dolgot. ;-) (2018.04.07. 19:58) Ránc
  • Utolsó 20

Facebook Activity Feed

Facebook Activity Feed

Bejegyzések

Könnyen jött, könnyen ment

2012.04.16. 21:04 :: Altezza

Rossz hírrel kell szolgálnom azoknak, akik a tüneteknek drukkolnak. Az előző bejegyzésemben említett süncsalád továbbállt. Sün Aladár, Sün Piroska, Sün Adorján, Sün Dorottya, Sün Demeter, Sün Tihamér s a legkisebb: Sün Balázs.

Amilyen gyorsan jött a tünet, olyan gyorsan állt is tovább. Kapszaicint mindenkinek!
Ma megkezdődött az ötödik hete a kezelésemnek, ami ugye ismét magában foglal egy kis kemót. Minden napra jut egy bödön. Mivel ez nem mézzel van töltve, ezért nem érzem azt a lelkesedést, mint Micimackó. De így, néhány órával a betöltés után nem jelentkezett semmi tünet. Remélem, úgy lesz, mint az első héten, mert az teljesen placebós élményt adott. Múlt pénteken voltam vérvételen, annak eredménye szerencsére teljesen jó lett: amit az első kemó lerontott, azt a csodás szervezet szépen visszagyarapított. Vérműves Kelemen.
Ma reggel meglepő módon idegesebb voltam, mint az első héten. Pedig pontosan tudtam, hogy mi vár rám, hogy az első héten sem volt semmi mellékhatás, stb. De valahogy mégis stresszelt a dolog. Ki érti?
Persze ez is csak addig tartott, amíg rám nem csatlakoztatták a tartályt. Utána már csak a filmre koncentráltam. Mivel a The Walking Dead aktuális évada véget ért, most egy kis Dr. House-szal próbáltam oldalhelyes lenni.

Mondanom sem kell, a kórházban nincs változás, legalábbis pozitív irányban. Továbbra is csodálatos állapotok uralják a mellékhelyiségeket, ha jól láttam éppen a NASA munkatársai vizsgálták szkafanderben a deszkákon létrejött új létformákat. Szórják a pénzt az űrállomásokra, mikor elég egy retúr jegy valamelyik fapados járattal egy hazai kórházba. Mennyi csodálkozó arc lenne.

Akárcsak azoknál, akiknek megemlíti az ember a rák szót. Érdekes dolog látni, ahogy az emberek teljesen leblokkolnak tőle. Vicces élmény, ahogy a szám azt mondja: rák, de a fülük azt hallja: 14-es parcella. A többségének a rák szó egy szinonima a halálra. A mai társadalom számára ez valami olyan dolog, amiről még beszélni sem lehet. Az emberiség életében egészen úgy a XX. századig teljesen természetes dolog volt a halál. Ott volt mindenütt, a betegségek, háborúk, balesetek a mindennapjuk része volt, egészen csecsemő koruktól. Manapság azonban még a Jancsi és Juliskát is átírják a kemencés rész miatt. Amiről nem beszélünk, az nincs.  A téma hallatán mindenki rögtön magára gondol és megijed. Valahogy jobban ragaszkodik mindenki az életéhez.
"Ordítva jövünk a világra. Mégis hogy tudnánk elhagyni harc nélkül?." - Sally, Being Human (US)

Még mielőtt levelek ezreit kapnám, nem, nem foglalkoztat a dolog, csak beugrott a sok leblokkoló ember. Ahogy mondtam, továbbra is mellékhatások nélkül vagyok, és ha kerülöm a csípőset, akkor elvileg így is maradok.
Így pedig nagyon könnyű a szürke hétköznapokért hajtani.






2 komment

Címkék: énblog élet vicc rák egészség sün vastagbélrák végbélrák Egészségügy

A bejegyzés trackback címe:

https://altezza.blog.hu/api/trackback/id/tr554453738

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

felmary 2012.04.18. 08:23:27

Halál, gyász témában sajnos otthon vagyok. Igen, tabu, még inkább, mint a legdurvább szado-mazo pornó. A betegséggel az emberek, gondolom, ugyanígy vannak. Ez még egy jó adag terhet tesz a gyászoló / beteg nyakába, mert nem beszélhet róla. Én egy csomószor éreztem úgy magam a legmélyebb gödreimben is, hogy nem szabad, hogy lássák rajtam, mennyire ki vagyok, nehogymá' ők legyenek miattam szomorúak...
Drukkolok a mellékhatás-mentességnek (is).

Altezza 2012.04.18. 17:57:12

@felmary:
Talán ez a steril társadalom egyszer majd megint tudja kezelni az ilyen helyzeteket is.
Nyilván vannak helyzetek, amikor nem jó mutatni az aktuális hangulatot, de állandóan visszatartani sem jó. Néha ki kell engedni a gőzt, azt sem kell szégyellni, ha ez esetleg könnyekkel jár. Nyilván meg van az oka annak, hogy az evolúció kifejlesztette a sírást.
süti beállítások módosítása