Cirkuszi produkciók előtt szokott hangulatkeltésként felhangozni a fenti kettős. Délelőtt varratszedésre indultam, mégis többször is hallhattam ma a fenti felvezetést, igaz csak képzeletben.
Fontos dolgok előtt hajlamos vagyok kissé izgulni, ma mégsem tettem, aminek az a prózai oka van, hogy nem tudtam, hogy ma ilyenek is várnak rám. Hiszen mi lehet fontos egy varratszedésben? Maximum az, hogy ne fájjon, mert akkor ismét a lányos sikolyom töltené meg az egész Kútvölgyi tömböt. Nem szeretnék spoileres lenni, de mégis elmondom, elmaradt a sikoly.
Amíg a varratszedésnél vártam a soromra, összefutottam újdonsült testvéremmel, akitől megtudtam, hogy negatív lett a vérvizsgálat eredménye (nahát), azaz nem hordozok semmilyen vírust. Így aztán Őt sem fertőzhettem meg.
Mivel ebben biztos voltam, nem volt min izgulnom. Néhány percre rá aztán felharsant az első dobpergés, rákérdeztem ugyanis a sebész asszisztensénél, hogy megvan-e a szövettan eredménye? Ez inkább rutinszerű kérdés volt, mivel 2 hetet ígértek, az meg csak csütörtökön telik majd le. De láss csodát, mégis megvan az eredmény. Írjak előtte egy gyors esszét a Nyomorultak című remekműről vagy inkább mondjam meg az eredményt?
Ok, akkor legyen az esszé.
Na jó, mégsem. Nem csigázom tovább az ellenségeim, illetve maroknyi támogatóm idegeit: a vizsgált mintában nem találtak rákos sejteket.
Ez persze nem azt jelenti, hogy nem is volt, csak azt, hogy az előkezelés jól működött. Most azon töröm a fejem, hogy ha ilyen jól helyrehozták, akkor nem kaphatnám-e vissza a kivágott részt? Nekik nem kéne bajlódni a tárolással, én meg csak venném valami hasznát.
Miután kiveséztük a fenti eredményt, gyorsan kikapkodták belőlem a fércet, ami sokkal fájdalommentesebb volt, mint reméltem. A csend hangjai alapján a kint várakozók azt hihették, hogy tényleg egy férfi van bent.
Nagy lelkesedésemben felhívtam az onkológust, hogy beugranék a még ropogós eredménnyel. Szerettem volna hamar tisztázni, hogy mi vár rám, illetve, hogy mikor lehetne leszerelni a rám hegesztett skót dudát? Részsikereket értem el. Nagyon jó, hogy nem találtak semmit a szövettannál, de a folytatást az előzmény határozza meg, így a kemót nem úszom meg, ami azt jelenti, hogy úgy négy hónapig kell majd kéthetente befeküdnöm két napra. Ennyi ideig tart, amíg lefolyik a cucc, ami elvileg nem sokkal ütősebb, mint az előkezelés alatt kapott volt. Attól meg ugye semmi bajom nem volt. Nem igazán örülök ennek az újabb vegyszerezésnek, de elvileg ez lenne a záloga annak, hogy az esetlegesen megmaradt terrorista sejtek ne kezdjenek repülőket vezetni a különféle belső szerveimnek.
Jó hír ugyanakkor, hogy az onkológus is hozzájárult ahhoz, hogy három hét múlva befoltozzák a hasamon tátongó és nem odaillő terméket eregető nyílást. Hát nem csodálatos?
Újra indulhat a visszaszámlálás. Üsse kavics, most még lehet, hogy várni is fogom az újabb befekvést. Mondjuk az a része aggaszt egy kicsit, hogy a hiányzó szakasz miatt mennyire változik majd meg az emésztésem utolsó fázisa. Nem szeretném, ha a szürke hétköznapjaim útjába állna. Unalmas életet akarok. Az se baj, ha sokáig kell unatkoznom majd.
Összességében azt kell mondjam, hogy jó kedvem lett. A fenti hírek nélkül is sokat javult a hangulatom mostanság, hiszen ha el nem is tűnt, de azért sokat tompult a fájdalom a hegeknél, plusz elkezdtem jönni-menni mindenfelé. De így még jobb lett. Lelet alapú drogon vagyok ma.További pozitívum, hogy ma ismét állva tudtam kivárni a soromat a varratszedésnél illetve az onkológusnál, ami úgy 1,5-2 óra állást jelentett. Mondtam már, hogy szeretek ácsorogni?
A dobpergés és a fanfár ismét készenlétbe áll, igaz, most nem nekem. Zoli Bácsi még mindig bent van, mert kapott egy kis tüdőgyulladást, de holnap már Ő is hazamehet. Otthon már várja a kedvenc diófája. Kell is az árnyék ebben a nagy melegben.
Utolsó kommentek