Ennek van itt lassan az ideje. Érik a szőlő, hajlik a vessző, meg a soron következő pénteken a derekam is, mert ismét tükrözésre várnak. Meg vérvételre. És a könyv is alakul.

Szóval lesz minek a gyümölcsét learatni. És, hogy a kedves Olvasók se maradjanak szüreti élmény nélkül, néhány sorban megemlékeznék az elmúlt két hónapról, amit feltűnés nélkül bejegyzéstelenül hagytam.
Júliusban kipipáltunk egy remek nyaralást, melyet ismét Ausztriában töltöttünk. Semmi flanc: egyszerűen elbújtunk néhány hegy lába mögé. Közben dolgoztam a blog könyvesítésén, ekkor állt ugyanis össze a kézirat az itteni bejegyzésekből, illetve a hozzáírt oldalakból. Azóta a kézirat már túl van a szerkesztésen, a lektoráláson és a tördelésre vár. Ehhez azonban szükség van az illusztrációkra, merthogy ha valaki még nem tudná, karikatúrák próbálják majd még színesebbé tenni az oldalakat, még ha azok amúgy fekete-fehérek is lesznek. Ezek elméletileg legkésőbb a hónap végéig készülnek el. A könyv borítója ugyancsak alakul, tulajdonképpen itt is az illusztráció beillesztése van még hátra. Ha minden a tervek szerint alakul, akkor októberben már bele(ém) is lapozhatok.

A belém lapozásra más is vágyik, vagy ha nem is vágyik, ez a munkaköri kötelessége. Esedékes ugyanis a szokásos negyedéves vegzálás, aminek a tükrözéses része igazából már három hónapos csúszásban van, merthogy a tavaszi vizsgálat után a júniusi, hároméves műtéti évforduló lett megjelölve következő randira, ám akárhányszor próbálkoztam időpontot keríteni, mindig szabadságon volt az illetékes. Így a nyarat letudtam egyetlen vérvétellel, melynek eredménye rendben volt, de nem én lennék én, ha nem agyaltam volna egy amúgy teljesen jó eredmény után. Mindennek az az oka, hogy akárcsak a tavalyi nyaralás után, most is úgy telt a munkával töltött első két hét, hogy többször ment a hasam, és fogytam úgy két kilót. A laboreredmény meg hiába volt rendben, feltűnt, hogy a két tumormarkerből az egyiknek magasabb az értéke a normál határon belül, mint szokott. Ez alatt azt kell érteni, hogy ha jól emlékszem, akkor az érték hét volt, ami amúgy emlékeim és a papírok szerint még nem volt több ötnél vagy hatnál. A felső határ amúgy harmincvalamennyi. A lényeg, hogy én rögtön láttam benne a trendet: emelkedik!

Még úgy egy hétig volt időm ezen agyalni, mikor jött a szokásos mentsvár: a munka. Az elmúlt bő három hétben annyi dolgom volt, hogy többször találkoztam saját magammal jövet-menet. És mivel néha még sikerélmény is ért, odáig fajult a dolog, hogy egyrészt többször is jó kedvem lett, másrészt az utolsó két héten még a foci is menni kezdett, ami amúgy egész nyáron szinte kínszenvedés volt. No, nem a rohangálás része, mert azt ment, csak a labda zavart egy csöppet. Ez a tény meg a többieket. Akárhogy is, az elmúlt hetekben ismét makk egészséges voltam a fejben. És persze a szalonna is gyarapodott rajtam, igaz, még van cirka fél kiló mínusz a nyaralás előtthöz képest. Egy hangulatos őszi szalonnasütésre azért már elég. Úgy negyven embernek. Hagymát még nem növesztettem magamra, úgyhogy azt hozni kell.

Remélem, a makk egészségről papírom is lesz újfent. A pénteki "egyujjas kifordított bundakesztyű" műsoromon kívül egy vérvételre is el kellene jutnom valamelyik reggel, plusz már kétszer is jött értesítés, hogy menjek el az éves "Jó bőr-e Ön?", rendezvényre, azaz anyajegyvizsgálatra. Az ezzel kapcsolatos aggodalmamat ugyanis pont egy éve vettem fel a listámra. Csak, hogy ne unatkozzak, ugye.

Szemezgetni tehát lesz miből, a sok szemből meg remélem, összejön valami mámorító dolog...