Megvan a nagy nap időpontja: június 20., azaz bő egy hónapom maradt testben és lélekben felkészülni a műtétre, kiélvezni a teljes emésztőrendszeremet és megvenni azt a mesekönyvet, amiből majd az altatóorvos dolgozhat.

Megvolt a reggeli randevú, igaz, a lány nem jött el. Magyarán a sebésszel nem beszéltem, csak az asszisztensével. Ennek annyi előnye mindenképpen megvolt, hogy ezúttal megúsztam tükrözés nélkül. Vagy nagyon bíznak az előkezelésben, vagy úgy vannak vele, hogy teljesen mindegy, mert a műtétig csak az ahhoz tartozó vizsgálatokra kell majd elmennem, magát az érintett szakaszt nem vizsgálják. Így a pocakom gyakorlatilag Kinder Meglepetéssé vált: kinyitják és megnézik, hogy mit lehet összerakni a darabokból.
Ellenben úgy látszik, hogy az orvostudomány az otthonszülés után az otthonműtét felé is kezd nyitottabbá válni, mert a műtét előtt egy napot sem kell majd bent feküdnöm. Bemegyek és még aznap megműtenek. Minden ehhez kapcsolódó előkészületet otthon végezhetek majd. A hashajtás részével még egyet is tudok érteni, mivel, mint arról már írtam, az állami egészségügyben nem divat a mellékhelyiségek tisztán tartása.
De azt már kevésbé tartom otthonosnak, hogy a műtét előtt magamnak adjam be a trombózis elleni injekciót. Majd a műtét után további egy hónapig.
Biztosan arra gondoltak, hogy azért nem szeretem ha mások szurkálnak, mert magam szeretem intézni a dolgot. Tévedtek, nincsenek elfojtott akkupunktúrás vágyaim.
Néhány év, és az első bemetszést is a páciense bízzák majd.
AKCIÓ: Dr. Sushi élődonoros májátültetést végez, rövid határidővel. Hívjon most, házhoz jövök! A kiszállási díjat most nem számoljuk fel!

A felkészülést segíti majd egy remeknek tűnő tápszer napi szintű fogyasztása. Nagy reményeket fűzök hozzá, mert a receptírást úgy kommentálták, hogy "Ebből kell majd a műtétig -és utána egy hónapig-, minden nap 2-3 palackot legyűrni." Ha jól sejtem, az ízesítéshez használt csokoládé nem belga import. Mert olyat még nem hallottam úgy reklámozni, hogy "Gyűrjön le belőle minden nap 3 kockát!".
Öröm az ürömben, hogy továbbra is azt ehetek, amit csak akarok. Sőt! A kórház dietetikusa szerint, a műtét után 1-2 hónappal ismét visszatérhetek a megszokott étrendhez. Nyilván némi megkötéssel. Ez volt a nap jó híre.
Az már kevésbé nyugtatott meg, hogy a műtét komolyságát még véletlenül sem próbálták elbagatelizálni. Ezt persze jó dolognak is fel lehet fogni, mert így talán nem az idei nyaralás megbeszélése lesz a legfőbb téma a műtétben résztvevők között (leszámítva az öntudatlan engem). De ha azt a részét veszem, hogy minden tizedik érintettnél van szövődmény, akkor már nem olyan tréfás a dolog. Plusz ugye ott van még az is, hogy a kivett rész szövettani vizsgálatából derül majd ki igazán, hogy mire is számíthatok majd a jövőben.
Lesz még itt izgalom. Bár a vicc az, hogy reggel óta egyáltalán nem izgulok. Talán nem volt elég időm agyalni.
Még jó, hogy jön a hétvége.

A következő hetek elméletileg eseménytelennek ígérkeznek, már ami az ügymenetet illeti. Kérdés, hogy ez majd milyen hatással lesz a bejegyzésekre. Még a végén kénytelen leszek utólag megírni azt könyvet, ami a GYED-en/GYES-en töltött időről szólt volna. De jó is volt az két év...