Ma országszerte véget ért az iskolákban a tanítás. Megannyi önfeledt, felszabadult gyerek özönli el a játszótereket, nyaralóhelyeket és a különféle szervezett táborokat. A gond csak az, hogy már nem vagyok gyerek.

Ennek megfelelően rám nem is a hasonló programok várnak: nekem most kezdődik a kontrollszezon. Ma ismét felkerestem kedvenc onkológusomat, aki éppen ebédelni indult érkezésemkor. Az intézményben ennyire kevés embert még nem láttam. Konkrétan én voltam az egyetlen ügyfél a folyosón, így a doktornőnek elmondott "Jó étvágyat!" mondatom még akkor is visszhangzott, amikor a doki ismét feltűnt. Persze az is tény, hogy nem vitte túlzásba az étkezést, mivel elmondása szerint a felszolgált étel minősége közelíti az ehetetlen kategóriát.  Lehet, hogy a szakács arra alapozott, hogy egy onkológián nem tűnik fel, ha esetleg hányni támad tőle kedve a kedves vendégnek. Akárhogy is, legalább nem kellett sokat várnom. Most csak időpontokért mentem, így semmilyen vizsgálat nem történt a szóbeli kikérdezésen kívül. Panaszra azonban semmi okom, mert az elkövetkezendő bő két hétben kétszer mehetek vérvételre, majd mellkasröntgennel és hasi ultrahanggal melegítek a július elsejei kolonoszkópiára és az azt megelőző huszonnégy órás hashajtásra. Gondolom, mindenki ezért várja a nyár kezdetét.

A vakáció egyelőre tehát még vár. Igaz, ha minden jól megy, a vizsgálatok után tényleg elérkezik az igazi nyár, azaz jöhet a szabadság és a nyaralás. Nagyon remélem, hogy a vizsgálati eredmények sem húzzák majd keresztbe ezt a remek tervet. A tavalyi nyár ugye ráment az én kis nyavalyámra, így az idén örömmel venném ki a részemet a turizmusból. Lehet szorítani! De nem amolyan szorongós módon, mert azt már egy kicsit unom. Semmi extra, csak a szokásos visszatérési pánik. Nem is ragoznám tovább. Ellenben mindenképpen megemlíteném, hogy immáron negyedik hete tartom a napi aligevési szisztémámat, és azt kell mondanom, hogy egészen jól működik. Heti átlagban alig egy-két olyan nap van, amikor zavaróan sokat kell a kerámiatrónon gyakorolni a deszkánülést. Ha véletlenül idetévedne olyan valaki is, aki nem csak kárörvendeni jön, hanem esetleg hasonló problémával küzd, akkor a fenti recept talán neki is beválhat. A "Kuruzsló válaszol" című rovatunkat olvashatták.

Ennél talán több szót érdemel, hogy a mai nap nem csak az időpont egyeztetésről szól, hanem az első házassági évfordulónkról is. Fergeteges ünneplést csaptunk az esemény kapcsán, hiszen reggel szóban felköszöntöttük egymást. A "rendes" évfordulónk, mely idén egy hagyományos órán már delet mutatna, azért mégiscsak fontosabb nekünk. Persze azért nyilván ennek is örülünk, még ha a szertartás oka azért inkább a praktikumról szólt, mintsem a papírmunka iránti szenvedélyünkről.

A vizsgálatok a nyakamon, indulhat a felkészülés. El is kezdem felírni a falra a VÉRVÉTEL első betűjét. Aztán jöhet az a bizonyos Ó is. Csak összejön végre egy kis VAKÁCIÓ!