Miért ne írhatnék újra, hiszen már több mint egy éve nem írtam ide egy sort sem. Ennyire gyorsan repül az idő. A nemírásnak nyilvánvalóan a lustaságom is az oka, amiért az Olvasó szíves elnézését kérem. További ok, hogy igazából úgy hiszem, nem volt okom írni, hiszen ezt a naplót anno a rákkalandom…

Nyakunkon az év vége, amikor is sokan szeretnek amolyan összegzést készíteni. Jómagam nem tartozom ebbe a körbe, viszont idén hiába terveztem már többször is, hogy írok ide néhány sort, ez mindig elmaradt. Nem mondom, hogy ez sok ráncot okozott a homlokomon, de azért zavart. A blogírás elmaradása…

Mikor egy jó könyvet olvasunk, szinte észre sem vesszük, hogy milyen gyorsan lapozgatunk benne, sokszor egész fejezetek tűnhetnek pillanatoknak. Nos, nem tudom, hogy életem könyve volt ennyire izgalmas mostanában, vagy csak egyszerűen elbambultam, de tény, igencsak rég írtam már ide. Olyannyira…

Nemrég futár érkezett: lenyomatot hozott. A könyvem lenyomatát. Furcsa átélni, hogy az elmúlt évek emlékei hamarosan nyomtatásban is elérhetőek lesznek. És ha ez nem lenne elég, a lelet nevű papírjaimat is tovább gyarapítom majd. Egyrészt negyedév van, így néhány hete megint…

Azzá kellene válnom, hogy megfeleljek a saját elvárásaimnak. Már ami a biológiai működésemet illeti. Merthogy ismét feltűnt a démonom, aki azonmód bevette magát a fejembe és amolyan diktátorként mindenbe beleköt. Mi ez a mellkasi szúrás? Tüdőáttét? No, és az a hasi valami?…

Legutóbbi bejegyzésemben említettem, hogy némi reménysugár mutatkozik a napló nyomtatott változatára. Nos, ez ügyben sajnos nincs fejlemény. Ellenben ismét van egy törött bordám. De lehet, hogy több is. Akárcsak két évvel ezelőtt, most is egy teremfocis ütközés után…

Mostanában divat lett a szürke legalább 50 árnyalatáról beszélni. Mindenkit érdekel ez a szín és a hozzá tartozó izgalom, pedig aki csupán egyetlen pornófilmet is látott, az már nem csodálkozik el azon, hogy az alváson kívül mire is jó még egy ágy. Ahogy azon sem csodálkozik…

Ennyi éves lettem ma. Legalábbis remélem, mert a poszt kivételesen nem egy lendületre készül, így könnyen meglehet, hogy a következő két hét úgy alakul, hogy nem leszek negyvenéves. De tegyük fel, hogy mégis. Nos, ez esetben azt kell mondjam, hogy egyelőre nem látom, hogy miben…

Úgy tűnik, hogy szeptember utolsó napjai igazán mozgalmasan alakulnak, főként azért, mert a szokásos negyedéves kontroll következő, elméletileg utolsó állomásához érkezek. És egy régebbi ügy is lezárulni látszik. Még tavaly novemberben látogattam el egy vérvételre, melynek…

Ma hajnalban a hasam morgása törte meg a csendet. Gyakorlatilag a hangjára ébredtem. A csend pedig a fejemben is megszűnt: ismét beindult az összes fogaskerék és járni kezdett. A morgás, nyekergés egyelőre megszűnt és a jó hír az, hogy egyelőre megelégedett a szervezetem két…

Legutóbbi bejegyzésem a visszatérő migrénem legfrissebb kiadásáról szólt, ami ugye a felső végemet érintette, az elmúlt két napban azonban inkább a másik irányból érkeztek aggasztó jelek. A migrénem egy napig tartott, de a szervezetem már másnaptól gondoskodott róla, hogy…

Néha csak úgy tolonganak a gondolatok a fejemben a rákkal kapcsolatban, néha semmi sem jut az eszembe. Mostanában inkább ez utóbbi állapot szokott gyakrabban előfordulni, aminek természetesen nagyon örülök. Ezt persze nagyban megkönnyíti az, hogy a decemberi PET CT óta nem sok minden…

Nem mondanék igazat, ha azt írnám, hogy eszembe se jut a rák. Talán nincs is olyan óra, amikor ne gondolnék rá, de valahogy mégis megváltozott egy kicsit minden. Talán nem is csak kicsit. A változások néha maguktól jönnek, néha nekünk kell tennünk érte. Nálam egy kicsit…

Talán a legutóbbi jó eredmény hatása, hogy egyre több dologban lettem képes jobb teljesítményre a korábbi önmagamhoz képest. Más kérdés, hogy ezek között olyan is van, amiről szívesen lemondanék. De nem lehet. Néhány hete elkezdtem ismét futni. Sok-sok évvel ezelőtt már…

Talán most kellene a legkönnyebben mennie az írásnak, mégis nehezen találom a szavakat. Túl vagyok az első olyan kontrollvizsgálatomon, ami azt próbálta igazolni, hogy nem volt értelmetlen az idei évet átölelő programsorozat. A legnehezebb talán a vizsgálat és az…

Ez az egyik kedvenc szavam. Magyarul leginkább labdajátékoknál használjuk, de angolul ugye célt is jelent, és az én fejemben ez a két jelentés most ötvöződött, legalábbis az elmúlt huszonnégy órában. Ez a folyamat a tegnap esti órákban indult, amikor is harmadszor kiálthattam…

Mint az a következő sorokból talán majd kiderül, még törékeny az a béke, amelyről alig néhány napja írtam. Egyelőre semmi vészes nem történt, mindösszesen volt két olyan napom, ami így vagy úgy, de elgondolkoztatott. Plusz ma kiesett a lányom első tejfoga is. Hogy időrendben…

Amiről nem beszélünk, az nincs. Valahogy így tud időnként teljes feledésbe merülni az, ami az idei évemet annyira meghatározta. Most, hogy éppen nem zaklat egyetlen orvos sem, már-már visszakaptam a szürke hétköznapjaimat. Mondhatni, újra felépítettem azokat, mintha csak…

Korábban talán már írtam róla, hogy szeretek elolvasni minden szembejövő betűt, mert nagyon sok minden érdekel. Lehet az könyv, újság, internetes oldal vagy akár egy felvágott csomagolása. Amin betű van, azt elolvasom, hátha valami érdekes tudásra teszek így szert. Tudást persze…

Számos sportág van, ahol fontos a sportoló robbanékonysága. Ilyen sportág a foci is, amit mind nézni, mind pedig űzni szeretek. Sajnos nem vagyok már utánpótláskorú, így a fejlődésem, már ha beszélhetünk ilyenről, nem túl gyors. Az elmúlt két napban azonban sokat javultam. A…

Állítólag kreatív ember vagyok, legalábbis a nálam is ügyetlenebbek ezt állítják. Akárhogy is, egyre biztosabban látszik, hogy szükségem lesz a vélt vagy valós kreativitásomra, mert egyre több dolog vár feltalálásra. Elsőként itt van mindjárt egy olyan WC ülőke…

Szerte a világban élnek emberek, akik hisznek abban, hogy mindenkinek van egy szerencsecsillaga. Számomra egyre nyilvánvalóbb, hogy ezek az emberek tévednek. Persze az is lehet, hogy csak az enyémmel történt valami. Nem panaszképpen mondom, de az idei esztendő előtt sem éreztem úgy,…

Kezd ürülni a szervezetemből a belé töltött veszélyes hulladék, így szépen lassan visszaköltözik a helyére a korábbi lakó, azaz saját magam. Jó újra otthon! Nyilván messze még a költözés vége, de a nagyobb bútorok már a helyükre kerültek. Lassan jöhetnek a kisebb…

Nem egészen egy hét telt el az első prevenciós kemó óta és úgy tűnik, hogy sikerült túltennem magam az ott szerzett élményeken. Persze attól azért még messze vagyok, hogy dalolva menjek a következő feltöltésre. Előző bejegyzésem óta, melyet egy vasúti vágányon keresztbe…

...van valami rossz. A kemoterápia például arra szolgál, hogy megpróbálja eltüntetni a nem kívánt sejteket, ami nyilván jó dolog. Viszont nincsen gyógyszer mellékhatások nélkül, ami inkább rossz, pedig talán ettől tartok most a legjobban. A műtét előtti kezelést gyakorlatilag…