Jönnek-mennek a szürke hétköznapok, közben pedig hajlamosak vagyunk elfelejteni, de legalábbis elhanyagolni dolgokat. Én például ezt a blogot hanyagoltam az elmúlt időben, melynek a lustaságon túl az is volt az oka, hogy nem nagyon akadt mondanivalóm. Legalábbis ami szigorúan véve a blog témájához…

Miért ne írhatnék újra, hiszen már több mint egy éve nem írtam ide egy sort sem. Ennyire gyorsan repül az idő. A nemírásnak nyilvánvalóan a lustaságom is az oka, amiért az Olvasó szíves elnézését kérem. További ok, hogy igazából úgy hiszem, nem volt okom írni, hiszen ezt a naplót anno a rákkalandom…

Ahogy mondani szokták, repül az idő. Nosztalgikusabb emberek szerint pedig egy tíz évvel ezelőtt történt esemény is mintha tegnap történt volna. És igaz, ami igaz, valóban vannak olyan események, amelyek ugyan régebben történtek, mégis élénken élnek az emlékeinkben. Nekem is van néhány ilyen, ma…

Mikor egy jó könyvet olvasunk, szinte észre sem vesszük, hogy milyen gyorsan lapozgatunk benne, sokszor egész fejezetek tűnhetnek pillanatoknak. Nos, nem tudom, hogy életem könyve volt ennyire izgalmas mostanában, vagy csak egyszerűen elbambultam, de tény, igencsak rég írtam már ide. Olyannyira…

Nemrég futár érkezett: lenyomatot hozott. A könyvem lenyomatát. Furcsa átélni, hogy az elmúlt évek emlékei hamarosan nyomtatásban is elérhetőek lesznek. És ha ez nem lenne elég, a lelet nevű papírjaimat is tovább gyarapítom majd. Egyrészt negyedév van, így néhány hete megint…

Ennek van itt lassan az ideje. Érik a szőlő, hajlik a vessző, meg a soron következő pénteken a derekam is, mert ismét tükrözésre várnak. Meg vérvételre. És a könyv is alakul. Szóval lesz minek a gyümölcsét learatni. És, hogy a kedves Olvasók se maradjanak szüreti élmény…

Azzá kellene válnom, hogy megfeleljek a saját elvárásaimnak. Már ami a biológiai működésemet illeti. Merthogy ismét feltűnt a démonom, aki azonmód bevette magát a fejembe és amolyan diktátorként mindenbe beleköt. Mi ez a mellkasi szúrás? Tüdőáttét? No, és az a hasi valami?…

Idestova három és fél évvel ezelőtt kezdődött a rákos kalandom, melyről igyekeztem részletesen beszámolni. Az azóta eltelt időben volt móka és kacagás, kemó és sugár, küzdelem a sztómazsák ragasztójával és persze folyamatos pánik. Mindez annyi karakterben leírva, hogy egy…

Legutóbbi bejegyzésemben említettem, hogy némi reménysugár mutatkozik a napló nyomtatott változatára. Nos, ez ügyben sajnos nincs fejlemény. Ellenben ismét van egy törött bordám. De lehet, hogy több is. Akárcsak két évvel ezelőtt, most is egy teremfocis ütközés után…

Van az úgy, hogy az ember nyomás alatt van. Például negyedéves rákkontrollok idején. És olyan is van, hogy valaki nyomtatás alá kerüljön. Mármint az írása. Előbbiben már egész rutinos vagyok, utóbbiban talán most kezdem a rutinszerzést. Az idei év sem tűnik másnak, mint…

Mostanában divat lett a szürke legalább 50 árnyalatáról beszélni. Mindenkit érdekel ez a szín és a hozzá tartozó izgalom, pedig aki csupán egyetlen pornófilmet is látott, az már nem csodálkozik el azon, hogy az alváson kívül mire is jó még egy ágy. Ahogy azon sem csodálkozik…

Tévhitek a rákról from Altezza on Vimeo. Ki gondolta volna, hogy a blog egyszer még ismertséget hoz nekem. Először rádióinterjú készült, utána hagyományos interjú, most pedig a TV szereplés ideje jött el.

A február a farsangok ideje, ilyenkor a szerencsésebbek mindenféle jelmezbe bújnak és egy jót mulatnak egy álarcosbálon. A február azonban az influenza ideje is, ilyenkor a kevésbé szerencsésekbe bújik valami és egyáltalán nem mulatnak. Ez utóbbi körbe tartozik a lányom és a…

Az utolsó negyedéves kontroll tavaly szeptember végén történt, így bőven esedékes volt, hogy ismét a mikroszkópok elé/alá vessem magam. Ennek szellemében vettem részt múlt csütörtökön egy remek vérvételen, az eredmény pedig mára volt időzítve. Tudatuknál lévő olvasóim…

Ennyi éves lettem ma. Legalábbis remélem, mert a poszt kivételesen nem egy lendületre készül, így könnyen meglehet, hogy a következő két hét úgy alakul, hogy nem leszek negyvenéves. De tegyük fel, hogy mégis. Nos, ez esetben azt kell mondjam, hogy egyelőre nem látom, hogy miben…

Majd két hónapja nem hallattam magamról ezen az oldalon, sőt mi több, közben olyan is volt, hogy én magam sem hallottam túl sokat magamról. Nem, nem kerültem kómába, egyszerűen csak bedugult a fülem. A bal. Egy ideje már nehezen akart kijönni a reggeli zuhanyzás oda eső része, de…

Véget ért a nyár, elkezdtek megsárgulni és hullani a levelek. Ennek ellenére nem feltétlenül kell az elmúlásra gondolnunk, pláne egy halom negatív eredménnyel a zsebünkben. Az aktuális negyedéves kontroll kissé hosszúra nyúlt, mivel a különféle vizsgálatok időpontjai…

Úgy tűnik, hogy szeptember utolsó napjai igazán mozgalmasan alakulnak, főként azért, mert a szokásos negyedéves kontroll következő, elméletileg utolsó állomásához érkezek. És egy régebbi ügy is lezárulni látszik. Még tavaly novemberben látogattam el egy vérvételre, melynek…

Talán nem nagy bátorság azt mondanom, hogy ezen napló olvasóinak 100%-a rendelkezik e-mail címmel, így az Önök szürke hétköznapjait is megédesítik a különféle kéretlen levelek. Ez pedig főleg olyankor bosszantó, mikor valami fontos levelet várunk. A hét első fele…

Megvolt a mai tükrözés: jöhet az élménybeszámoló. Ritkán írok egy nap kétszer is bejegyzést, de gondoltam addig írok, amíg viszonylag friss az emlék. Mondjuk olyan könnyen nem fogom elfelejteni. A mai behatolásra 11:00-ra voltam hivatalos és három perccel korábban meg is…

Ma hajnalban a hasam morgása törte meg a csendet. Gyakorlatilag a hangjára ébredtem. A csend pedig a fejemben is megszűnt: ismét beindult az összes fogaskerék és járni kezdett. A morgás, nyekergés egyelőre megszűnt és a jó hír az, hogy egyelőre megelégedett a szervezetem két…

Bő két héttel ezelőtt írtam legutóbbi kalandomról, mely olyan érzelemdús volt, hogy fejjel vettem a padlót az ájulástól. Nos, ennyire látványos előadásra nem ragadtattam magam azóta, de ez nem jelenti azt, hogy ne akarna némi szín kerülni a szürke hétköznapjaimba. A helyzet…

Ájulás közben ne a homlokunkkal, halántékunkkal csillapítsuk az esést, mert utána fájni fog a fejünk. És még le is horzsoljuk az említett területeket. Jó ideje nem írtam már, aminek tulajdonképpen annyi az oka, hogy nem nagyon volt miről, legalábbis egészségügyi vonalon.…

Így köszöntötte közönségét Vitéz László az előadások kezdetén. Sajnos a sebészeten engem még sosem köszöntöttek így, pedig a kontrollokra járva gyakran érzem magam bábszínházban. Felveszem az előírt pozíciót a bábművész sebész pedig elkezdi az előadást. A színem…

A naplóm történetében például most volt az első olyan alkalom, hogy ilyen hosszú idő telt el két bejegyzés között. Az oka eléggé prózai: nem nagyon volt miről írnom. Persze nyakamon az új kontroll időszak, így legalább ismét van okom nyavalyogni írni egy keveset. Az elmúlt…