Múlt szerdán voltam az aktuális negyedéves kontrollok első felén, mely állt egy hasi ultrahangból, vérvételből és egy mellkasröntgenből. Az onkológussal péntekre van randi egyeztetve, de természetesen én már ma érdeklődtem az eredmények miatt, hogy végre kissé megnyugodhassak. Nem sikerült.

A bloghoz tartozó facebook oldalon még a vizsgálat napján beszámoltam az ultrahang eredményéről, mivel az volt az egyetlen olyan vizsgálat, amelynek rögtön volt eredménye. Már az sem volt minden megjegyzéstől mentes, mert ott egy vese üregrendszeri tágulatról tettek említést, ami mondjuk akármi is lehet. Ennél fogva még akkor felhívtam az onkológust, aki nem aggódott miatta. Ezt a nyugalmat próbáltam volna tovább erősíteni a mai érdeklődéssel, ami mondjuk úgy, hogy felemásra sikerült. A vérkép rendben van, de a tüdőn látott valami árnyékot, foltot, akármit az azt kiértékelő orvos, így ismét el kell mennem egy röntgenre. Mondanom sem kell, ezúttal nem az újabb sugárnyelés miatt lettem feszült. Az onkológus nagyon győzködött, hogy egészen biztos benne, hogy nincs ott semmi, nem is CT-re küld, szerinte egy ér vagy ilyesmi ad árnyékot (manó?), úgyhogy ne aggódjak. Lehet tippelni, hogy aggódok-e?

kép: futureexpat.com

Nagyjából a telefonálás pillanatában törtem apró darabokra. Teljesen negatív eredmények mellett is kezdek becsavarodni, de így, hogy ilyen extra köröket futtatnak velem már csak egy lépés választ el attól, hogy vegyek egy repülőjegyet Coloradóba, ahol a közelmúltban legalizálták a marihuánát. Állítólag attól vidámabb lesz az ember. Ilyen jellegű tapasztalatom nincs, mivel hagyományos cigarettát sem szívtam, nem, hogy tuningoltat, de hátha van benne valami. A lényeg, hogy jól jönne valami, ami képes egy kicsit kiragadni ebből a mókuskerékből. Elfáradtam.

És ez a fáradtság az, ami még nehezebbé teszi a napjaimat. Egyszerűen most nem érzem úgy, hogy neki tudnék futni egy újabb ráktúrának. Egyszer kipróbáltam, érdekes volt, de lenne jobb dolgom is. Szeretnék azzal, azokkal foglalkozni. Ehhez első körben tisztázni kellene azt a röntgenfelvételt, szó szerint és átvitt értelemben is. Erre azonban még úgy egy hetet várnom kell, hiszen amint azt említettem, pénteken megyek majd az onkológushoz, így időpontot is csak akkor kapok majd. Addig marad a pánik. Hiába érzem magam amúgy rendben. Nyárhoz képest híztam, járok focizni, nem érzem magam fáradtabbnak vagy ilyesmi. Az elmúlt cirka egy hónapban még WC-re járkálás is egészen emberi méreteket öltött. De ez nem jelent semmi. Az első diagnózis előtt pontosan ilyen makk egészségesnek éreztem magam. Garancia itt nincs semmire.

Nagyjából úgy érzem magam, mint egy már amúgy is csorba bögre, amit ismét lelöktek az asztalról: zuhanok és reménykedem, hogy elkap valaki. Vagy legalább puhára esek.